Meghökkentő vagy itthonról nézve inkább vicces dolog történt a Déli-sark Expedíció 14. napján: a két sátor közül az egyikben elaludtak a „lakók”.
Ez már csak azért is ritkaság az Antarktiszon, mert két hét után már kialakul a napi rutin, a szervezet megszokja az ottani ritmust, még az anyagcsere is az kalandnak van alárendelve. És mégis… – derült ki a hétvégi közleményből.
„Épp a sátrunkat bontottuk volna, amikor a nagy csend gyanússá vált és átmentem a másik sátorhoz, és azt láttam, hogy ők még nagyban alszanak, úgyhogy felébresztettem őket – mesélte Rakonczay Gábor. – Nyilván fáradtak, de csodálkoztam, mert ilyenkor általában már óra nélkül is működik a napirend, a norvég srác is mondta, hogy az elmúlt tíz év expedícióival kapcsolatban ilyet még csak nem is hallott. A lényeg, hogy ötven perccel később indultunk el, mint ahogy terveztük, de mivel itt nem megy le a nap, nem kellett attól tartanunk, hogy ránk sötétedik. Ezúttal 17.5 kilométert tettünk meg, s bár benne lett volna a napban a húsz kilométer is, az utolsó szakasz lemaradt, mert a csapat széthajtotta magát a mély hóban, egy emelkedőn. A hét szakaszból egyet vezetett az angol srác, kettőt a norvég és négyet én, ami leginkább úttörés volt a mély hó miatt, vagy még inkább a csapat bátorítása. Meg is kaptam ma tőlük a Warrior vagyis Harcos jelzőt. Részemről ez annyi, hogy valakinek elöl kell mennie, és pont azért lehetek most itt, mert néha bevállaltam a járatlan, vagy a nehezebb utat is.”
Bár nagyon kevés információ jut el Gáborhoz itthonról, viszont arról értesült, hogy az ultrafutók megmozdulást szerveztek, hogy támogassák őt, konkrétan futnak a tiszteletére. Nekik is üzent az Antarktiszról a magyar extrém sportoló, aki azt tűzte ki célul, hogy első magyarként a szárazföld partjáról indulva eléri a Déli-sarkpontot:
„Üzenem az őrült ultrafutó barátaimnak, hogy nagyon megtisztelő a vállalásuk, és hogy tartsák is magukat formában, mert én itt úgy felszívom magam a folyamatos meneteléssel, hogy olyat még nem láttak… A viccet félretéve, köszönöm barátaim, nagy erőt adtok nekem és miattatok is igyekszem itt kitenni magamért. Az itteni csapat is nagyon harcedzett, de most megláthatják, milyen is a magyar virtus…”
