Az olimpiai bronzérmes Ozsvár András egy műtét miatt hosszabb tétlenségre kényszerült, ám aki ismeri, biztos lehetett benne, erre is kitalált valamit. Könyvet ír a judóról!
A lábadozás heteiben az elmúlt több mint egy évszázad írásaiból gyűjtögette össze a sportág történetének eddig nem, vagy kevéssé ismert epizódjait, a készülő kiadványban a judo magyarországi históriája mellett kirajzolódik majd az is, mit jelent a szerző számára a japán eredetű, de mára az egész világot meghódító olimpiai sport – rta a judoinfo.hu.
A könyv bemutatójára a tervek szerint ősszel kerülhet majd sor, a szerző ennek az eseménynek is meg akarja majd adni a módját.
A hatvanhárom esztendős Ozsvár András első kiemelkedő eredménye az 1977-es berlini junior Európa-bajnokságon megszerzett aranyérem volt (ez volt a sportág első korosztályos Európa-bajnoki címe), a felnőttek közé az 1979-es Hungária-kupa győzelme volt az igazi belépő. Felnőtt karrierje mindössze öt esztendőt tett ki, hiszen 1984-ben visszavonult – szerencsére csak a versenyzéstől, napjainkban az egyik legnagyobb létszámú judoegyesületet, az Óbudai Judo Clubot vezeti, de nevéhez fűződik többek között a Sasaki Magyar Judo Múzeum létrehozása és működtetése is.
A csongrádi születésű sportoló a Bp. Honvéd színeiben a moszkvai olimpián az open-kategóriában bronzérmet szerzett, s alighanem a Los Angeles-i ötkarikás játékokon is a legjobbak közé tartozott volna, csakhogy a kommunista blokk bojkottja miatt ehelyett a varsói Barátság Versenyen kellett indulnia – „Ozsi” a lengyel fővárosban az ötödik helyen végzett.
A világbajnokságokról két bronzérmet hozott haza, 1981-ben Maastrichtben, 1983-ban pedig Moszkvában állhatott fel a dobogó harmadik fokára, mindkétszer az abszolútban. A kontinensbajnokságokról egy ezüst- (1982, Rostock, open) és két bronzérmet (1981, Debrecen, open és 1982, Rostock, +95 kg), tovább egy ötödik helyet (1980, Bécs, open) jegyez.