A párizsi olimpia előtt nem tanítja meg „ugrabugrálni” Gulyás Michelle-t az edzője

Csereberék a VB- és VK-bronzérmes öttusázónő szakmai stábjában

Kételkedik az Ankarában megrendezett első tesztverseny után nyilvánosságra hozott áradozó vélemények hitelességében, mert a statisztikákat könnyedén kozmetikázni is lehet, az öttusalovaglást a közeljövőben leváltó akadályversenyt pedig egyelőre csak amolyan „ugribugrinak” nevezi dr. Tibolya Péter, a jelenleg legsikeresebb magyar versenyzőnő felkészülését irányító edző.

Az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó szakember érthető és elfogadható választ adott arra, hogy ha már Ankarában jártak, ahol Gulyás Michelle a Világkupa összetett versenyében egy újabb bronzéremmel bizonyított, miért nem maradtak a török fővárosban, ahol az UTE büszkesége az elsők között próbálhatta volna ki az UIPM szüleményét, a „lónélküli” akadálypályát.

Nem akartam kitenni Michelle-t a sérülés veszélyének, mert a tesztelésnél sokkal fontosabb a számunkra, hogy ugyanolyan jól, vagy még jobban szerepeljen a július végi egyiptomi világbajnokságon, mint tavaly, amikor húszévesen a harmadik helyet szerezte meg. Beértük az Ankarában készült videófelvételek tanulmányozásával, amiből több következtetést is levontunk. A legfontosabb az, hogy az akadályverseny feladatsora feküdni fog Michellenek, mert erős és robbanékony, de ez csak akkor fog bebizonyosodni, ha elkezd edzeni az új versenyszámra. Erre viszont jelenleg sem az időből, sem az energiából nem futja.  Véleményem szerint az igazán sikeres teljesítéshez minden versenyzőnek át kell alakítania a felkészülését, mert abból a tudásból csak szűkösen gazdálkodhat, amire jelenleg támaszkodhat. Hogy aztán ebből ki hogyan fog kijönni, az inkább találóskérdés, mint szakmai felvetés, ezért döntöttünk közösen úgy, hogy a tesztelést és az első éles versenyt ameddig csak lehet, halasztani fogjuk

– hangsúlyozta az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó dr. Tibolya Péter.

Újult erővel, változó stábbal

Az egykori öttusázó válogatott versenyző ennél konkrétabban fogalmazva kifejtette, hogy a párizsi olimpia előtt nem szeretné megtanítani „ugrabugrálni” Michelle-t, mert  2023-ban még a mostani versenyformában az olimpiai kvóta megszerzése lesz a fő cél, egy évvel később pedig a legnagyobb közös álmunk megvalósítása. Az pedig mi más lehetne, mint a tokiói 12. helyet felülmúló éremszerzés Párizsban. Ez talán magától értetődő is, arról viszont csak a szűken vett szakma értesült, hogy Tibolya átalakult edzői „csapatában” már csak Andrásfi Tibor (vívás) és Karácsony Gyula (lövészet) képviseli a folyamatosságot.

Michelle maximalista, szeretett volna a jó stábnál is jobbat, és én helyt adtam a versenyzői akaratnak. Az idei évet követően le fogjuk vonni a következtetéseket és azzal a stábbal kezdünk az alapozásba, amelynek tagjaival Párizsig megyünk. Mindennek úgy kell alakulnia, hogy Michellenek a legjobb legyen. Biztosan szükség lesz a stáb második átalakítására is, de erről még korai beszélni.”

Le kell nyelni a békát

Ha arra gondolok, hogy a magam idejében nekem egy és öröknek tűnő öttusa öt különálló számát kellett legjobb tudásom szerint elsajátítani és összehangolni, az elmúlt 6-8 év már olyan volt, hogy az edzők és a versenyzők csak kapkodták a fejüket. A sportággal 12 évesen megismerkedő Gulyás Michelle éppen hogy csak beletanult a légfegyveres lövészetbe, amikor előkerültek a lézerpisztolyok, aztán színre lépett a kombi, a lézerlövészetes futás, de itt sem volt megállás. Aki a szorítóban akart maradni, annak az új formátumú öttusa tempójához is alkalmazkodnia kellett, majd a 90 percbe sűrített versenyformához, és csak ezek után szembesültünk azzal, hogy szomorú szívvel búcsút kell mondanunk a lovaglásnak. Tetszik vagy sem, le kell nyelni a békát, mert idén novemberben az UIPM kongresszusa aligha fog visszakozni és meghajolni a tiltakozó lovaslobbi előtt, más szóval nincs visszaút, csak masírozás a bizonytalan jövőbe.

A budapesti VK-fordulóban győztes, Kairóban második helyezett, majd az ankarai döntőben bronzérmes Gulyás Michelle-t tehát még sokáig óvja az edzője az akadályverseny veszélyeitől, amely sajátos leírása szerint „csüngve haladós, átugrós és alulról kapaszkodós” elemekre épül. Ugyanakkor azt sem titkolja, hogy az UTE öttusapalántái meg vannak örülve az újdonságért, valószínűleg azért, mert kisgyermekként a játszótereken hasonló kunsztokban élték ki magukat és hozták a szívbajt a rájuk vigyázó szüleikre.

Számunkra most a közelgő alexandriai VB és a szeptemberi székesfehérvári Európa-bajnokság a legfontosabb, ebből a két versenyből szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni, hogy aztán a 2023-as olimpiai kvalifikációs esztendőnek kellő önbizalommal indulhassunk neki. Közeleg az az idő, amikor elkezdődik az olimpiai visszaszámlás, miközben szép lassan búcsút inthetünk a lovaglásnak, a jól felkészített magyar öttusalovaknak, az istállóknak és mindazoknak, akiknek ez a versenyszám az életét és megélhetését jelentette. A búcsút megszépítheti, ha a magyar pályázat lesz a befutó, és 2024 tavaszán egy budapesti színhelyű világbajnokság tesz pontot ennek a versenyformának a nem éppen heppienddel záruló történetére

– hangsúlyozta befejezésül az UTE szakosztályigazgatója.

Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)

 

fotó: Gulyás és Tibolya a dobogó harmadik fokán Ankarában – Gulyás Michelle gyűjteményéből