A pokolban is akadtak boldogok

A poklok poklát járták meg sokan az idei ralikrossz vb ötödik, norvégiai hétvégéjén Hellben, de akadt egy két boldog versenyző is.

Mielőtt kicsit hosszabban is taglalnánk ezt, érdemes visszatekinteni az előző, silverstonei verseny hétvégéjére, mert az is tartogatott meglepetéseket és izgalmakat ráadásul még nem foglalkoztunk vele. Kezdjük talán a magyar résztvevőkkel. Mózer Attila már nem mai gyerek a rali és ralikrosszban, az utóbbi időkben nem is lehetett róla túl sokat hallani, de azért néha-néha belevágott a lecsóba. Idén merészet gondolt és a vb negyedik állomásán egészen a brit szigetig utazott, hogy a vb keretein belük zajló Supercar Eb (ERX) mezőnyében örömautózzon egyet. Hogy mennyire lehetett ez valóban öröm, csak ő tudhatja, mi nézzük a tényeket. Két kvalifikációs futamban jelen volt a négyből, az elsőn (Q1) 17-ből 15. lett, ketten nem tudták befejezni a távot. A Q2-ben már ő sem, mert a joker körben összeakadt az egyik falnak ütköző versenytársával és pár méterrel arrébb ki kellett állnia a megsérült kocsival, a továbbiakban ezért már nem is tudott rajthoz állni.

Kárai Tamás autókrossz Európa- bajnokunk viszont szorgalmasan járta és járja a rangosabb hazai és nemzetközi viadalokat, itthon és külföldön is nagy csatákat vívott a hazai elsőségért az azóta már felszívódott Kis Pál Tamással, többnyire meg kellett békélnie a másodhegedűs szerepével. Tomi (mint ahogy a beceneve mindenkori autója motorháztetőjén áll) azonban nagy küzdő, ha a technika rendben van és ő sem bakizik – ez az együttállás korántsem mindig adódik – csodákra képes.

Hogy nem csak poénkodom, jól mutatja silverstonei bemutatkozása, de lássuk a tényeket: Q1 rajt – Tomi Audija nem kilő, hanem lefullad, „fél pálya” előnyt ad riválisainak, és hiába jön föl egész szépen. Q2 rajt – ugyanaz. Q3 rajt – nem, nem ugyanaz, Tomi faképnél hagy mindenkit futamában és a Supercaroknál is jónak számító idővel és hatalmas fölénnyel veri a másik hármat. Mint futamgyőztes, őt sem kerüli el a hasonló részdiadalosok sorsa: a célban villáminterjúzó csinos riporternő szokása szerint azonnal odadugja mikrofonját a még a kocsiban fújtató, örvendő vagy bánkódó áldozatai orra alá, és kérdezi a minden nációból odakerülteket erről, arról. Előzetesen pár kihangosítatlan szóból felmérte, hogy nem egy angoltanár fog most megszólalni, és ezt már élesben meg is jegyzi. Kérdése, hogy milyen érzés ez a győzelem? „Very happy, very happy, car good, race good, super! – (ugye nem baj, hogy nem fordítom, úgy is érti még dédapám is…) – adta talán élete első Eb futamgyőztesi nyilatkozatát frappánsan Tamás. És főleg az ezzel szerzett köztes pontjaival a két elődöntő egyikébe nyert részvételt. Ott megint valami bibi lehetett, mert a rajtegyenest követő első éles kanyarnál ő – ki tudja miért? – egyenesen ment…, de aztán visszatalált a helyes útra, keményen iramodott a többi után, de úgy féltávnál a „good car” megadta magát (bad car).

Szabó Krisztián kétszeres Super 1600 Európa bajnokként már a vb Supercarok között vitézkedik idén, és igen magasra tette a lécet saját magának. Ahogy mindenhol nyilatkozta, világbajnok lesz idén, mikor máskor, ha nem most. Úgy legyen, de bármilyen eredményt fog elérni, már maga az is siker, hogy ott lehet a legjobbak között, mi pedig mindegyikük eredményeinek közlésénél maradunk a tényeknél.

Fentebb említett magyarjainknál
Mózer Attila (ERX) a köztes (Q1,Q2,Q3,Q4, semi final) pontja 55, bajnoksági pont 0, 17 indulóból 17.
Kárai Tamás (ERX): 146, 11 pont, 6.
Szabó Krisztián (WRX): 140, 9 pont, 8. (4 versenyhétvége után)

Szabó Krisztián bejutott a semi 2-be, ahol a 6 induló közül a 4. helyről startolt. Az első kör közepénél hatodik volt, amikor a nagy ugrató után Doran a falra passzírozta Wimant, aki felborult, így újra rajtolt a maradék öt kocsi, és Krisztián így már harmadikként vágott neki a távnak, de amikor kiment a jokerre, Bennett megelőzte, ám kigyulladt a Minije. Így a 3., még döntős helyezés küzdelem nélkül Krisztiáné lett. A fináléban az utolsó rajtkockából indult és sokáig volt sereghajtó, de a technikai problémákkal küzdő Doran mögé került, így 5. lett. Nagy csatában az idősebb Hansen fivér Timmy (Peugeot 208) nyert Bakkerud (Audi S1) előtt.

És akkor lássuk az ötödik, pokoli versenyhétvégét, az igazi pokoljárást Norvégiában Hellben, mely egyáltalán nem úgy indult, mint amilyen vészjósló a hely neve. A pokol szép arcát mutatta szombaton, ragyogó napsütés, az összes néző hozza a völgykaréjba kempingszékét, nyugágyát, piknikhangulat, minden hepi, Svédország is közel, ömlenek a nézők a legnagyobb szintkülönbségű WR versenyhelyszínre. Nekik és a hazaiaknak is van kikért szorítani, Bakkerud valós világbajnoki reményekkel bír, bár akár négyen öten is ugyanerre vágynak, kiváltképp a pontversenyben vezető Hansen fivérek, de a betegség miatt kényszerűen két hétvégét is kihagyó finn Grönholmot, a lopakodó Baumanist, a vakmerő, volt Európa-bajnok orosz Timerzyanovot, esetleg a kétszeres DTM bajnok veterán rutingépet Scheidert, és akkor hazafiasságból még a honfitársunkat, a most vagy sohát sulykoló Szabó Krisztiánt még nem is említettem. Úgy látszik nem vette kedvét Mózer Attilának silverstonei baklövése, Kárai és csapata pedig bízott benne, hogy megbízhatóvá, valóban „good car”-rá varázsolják az Audit. Szabó Krisztiánnak a versenyévad félidejében járván is talán az utolsó lehetősége, hogy beharangozott szándékát a realitások felé terelje, vagy jobb híján újratervezzen…

Mózer a két versenyzőtársát is megelőzte és 83 köztes pontot szerzett, egyszer 19, kétszer 17 és egyszer 15. lett a kvalifikációs futamok alatt. Tomi minden kvalit befejezett, egyet újra megnyert és ezzel megint elnyerte a jutalominterjút. A célban áldozataira vadászó talpraesett ifjú riporterhölgy emlékezett Silverstonból arra is, hogy angolja nem a legjobb, ezért csak egy szimpla kérdéssel zavarta. – Mennyire boldog? „Thank you, thank you very mutch, i’ am very happy” – hangzott Tomi hibátlan (sablon) válasza, mely például egyik vetélytársának, Hedströmnek dühös kifakadásánál legalább szalonképesebb. A villáminterjúzó hölgy arra tért ki, hogy valóban kemény csatában vett részt az őt hátulról, oldalról szorongató és többször belekoccanó Andréa ellenében, mit gondol erről? – „Mindig ez a kib…ott csávó, midig, … csak nyomott, nyomott” – így a felháborodott futamgyőztes a második Dubourgról . Durva nyilatkozatát nem hagyta szó nélkül a versenyeket élőben közvetítő két állandó és népszerű főkommentátor sem, akik abban maradtak, hogy hát nincs mese, ez a ralikrossz!

Visszatérve Kárai pokolbéli teljesítményéhez: nyert még egy futamot a Q3-ban (nem volt interjú), elődöntőzött, ahol épphogy lemaradt a finálét jelentő 3. helytől, 139 pontjával 10. lett és 22 egységgel 9. a bajnokság ERX csoportjában. Szabó nem tudta átlépni saját árnyékát, sok gyenge rajtja akad, akárhonnan indul, csak akkor lenne eredményes, ha a rajthelyek bármelyikéről élre tudna állni, vagy elöl tudna maradni a sorsdöntő, őrületes tülekedést és lökdösődést hozó első kanyar után, de erre eddig kevés példa volt, inkább az ellenkezője a gyakoribb. Az ő rendkívül szoros világbajnoki mezőnyében mindenkinek nagyon nehéz előzni, a joker kör jelenthet a rendkívül gyorsaknak némi reményt erre.

A nagyjából 18-20 fős WRX „törzstagok” második fele ritkán jut a két elődöntőt jelentő 6-6 fős csoportba, ahonnan ritka kivétellel 3-4 nagymenő (Hansen fivérek, Bakkerud, esetleg Grönholm és Timer döntőzik és osztozik állandóan a győzelmen és a dobogós helyeken, de akad, hogy közülük se mindenki jut a fináléba és nem szabad teljesen leírni bárkit is. Mi sem bizonyítja jobban, mint a skodás holland Kevin Abbring, aki első WRX versenyén döntőzött és ott az élen is autózott. De adósok maradtunk még Szabó pokoljárásának statisztikájával és a végső csattanóval. Kezdjük előbbivel: Q1: 4. hely, Q2: 2., Q3: 5. (ezt muszáj kommentálni – lásd a youtubeon az esetet: a legerősebb futamban a két Hansen, Bakkerud és Raymond társaságában, utolsó helyen járt Krisztián, amikor Hansenék és Bakkerud visszajött a jokerből. A mi fiunk a franciát szorongatta a 4. helyért, de tiszta előzési pozícióba nem került még úgy sem, hogy két kisebb hátulról beköszönő koccantása utána nagy hajtűben belülről próbálkozott, meg is lökte a Renault hátsó oldalát, de Raymond a hánykolódó kocsit így is előtte tudta tartani. Ha sikerült volna az előzés, akkor max. a 4. tudott volna lenni, és a köztes pontállás közöttük 99:97 lett volna a francia javára, de még volt számukra hátra egy sorsdöntő futam az elődöntős helyért.) Q4: És a párharc folytatódott Krisztián és Raymond között, egy ez előzőnél jóval szerényebb hírnévvel rendelkező négyessel, ahol az elődöntőbe vágyó 12 közé a 11. Cyril Raymond, a 12. Baumanis, a 13. Szabó és a 14. Chicherit a legigazságosabb módon, egymás között dönthette el a továbbjutást. A két belső ívről induló értelemszerűen az alappálya hajtűjét, a két „külsős” a joker kört választotta, utóbbit volt Krisztián és közeli ismerőse Cyril. Előbbi fél autónyival előbb, de a külső íven ért a joker hajtűjéhez, ám utóbbi a belsőn uralta az ideálisabb ívet, „bezárta a kaput” , nem engedte azt át Krisztiánnak és némi light kontaktos lökdösődés, kiszorítás után Raymond biztos előnyre tett szert, ezzel 250 méter után el is dőlt minden, Krisztián nem tudott pár méternél közelebb kerülnie közvetlen riválisához, sőt a meglépett másik kettő is eléjük jött vissza a jokerjéből, és ez lett a befutó végeredménye. Kettejük külön duettjét 3:0-ra a francia nyerte és rajta kívül futamukból még Chicherit és Baumanis is bejutott az elődöntőbe, ahonnan például Baumanis egyenesen a fináléba masírozott és ahová az egyik nagy favorit Bakkerud be sem került. Krisztián eddigi négy versenyhétvégéje után először nem fért be a legjobb 12-be. De ne szaladjunk ennyire előre, mert a pokol eddig néhány csalódott versenyzőn kívül nem mutatta meg igazán gonosz mivoltát.

Vasárnap reggelre viszont igen. Nem kénköves ménkű, patás ördögök és fortyogó üstökben szenvedő gonosz lelkekkel, hanem jókora zuhé formájában. A csúszós, sáros domboldalakon megszenvedtek a hűséges nézők, a pályán apró patakokban folydogált az esővíz, és bár napközben valamit enyhült az égi áldás intenzitása, azért folyamatosan szemerkélt. Ilyen körülmények között sokkal nehezebb dolguk volt az érintett pilótáknak és kiderült, hogy az újonc Abbring nem véletlenül került egyből a főmezőnybe. Hat körből ötben vezetett, igaz a lassabb Jokert a végére tartogatta, annak teljesítése után negyediknek jött vissza. Nagy harcot vívott Grönholm a precízen autózó Kevin Hansennel, mint előbbi a verseny után nyilatkozta, alaposan lapogatta Kevin hátsó lökhárítóját, de nem tudta megelőzni. A semmiből és a legvégén tört előre bátor előzésekkel Baumanis, de még inkább Marklund, aki meg is nyerte a versenyt. Mögötte Kevin következett, majd a „fába szorult féreg” Grönholm, Baumanis 4., Abbring 5., Doran 6. lett.

Az eredményhirdetés páraknak (Marklund, Abbring, Kevin, Baumanis) a mennyt jelentette, de Grönholm láthatóan a poklot élte meg. Aztán pár órával később Grönholm ment a mennybe, Marklund meg az ellenkező irányba. Győzelmétől és pontjaitól megfosztották, mert a műszaki vizsgálaton Renault Megane-ját nem találták szabályosnak. Kevin 1 másodperc büntetést kapott sportszerűtlenségért, de ez nem érintette második helyét, ám a finn Grönholm átugrotta őt.

A Supercarok összetett pontversenyének aktuális élmezőnye:
1. Timmy Hansen 107
2. Kevin Hansen 106, (mindketten Peugeot 208)
3. Andreas Bakkerud (Audi S1) 92
4. Janis Baumanis (Ford Fiesta) 79
5. Niclas Grönholm 78
6. Timur Timerzyanov 78 (mindketten Hyundai i20)
7. Liam Doran (Audi S1) 74
8. Timo Scheider (Seat Ibiza) 64
9. Szabó Krisztian (Audi S1) 55
10. Anton Marklund (Renault Megane RS) 52 pont.

Folytatás július elején a Helltől nem túl távoli, svédországi Holjesben.

Szöveg és képek: Márton István

főkép: WRX.com