Az előzetes tervekkel ellentétben végül nem versenyzőként, hanem a magyar csapat kísérőjeként vett részt a stuttgarti olimpiai kvalifikációs világbajnokságon az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Berki Krisztián.
A tornásszal a németországi élményei mellett sérült vállának állapotáról is beszélt a Magyar Torna Szövetség sajtócsapatának.
Mit jelentett számodra egy világversenyen nem a lovon gyakorlatozva, hanem a szer mellett, a magyarokat tanácsokkal ellátva részt venni?
– Először furcsa volt, de néhány nap alatt megszoktam a szituációt. Nagy élmény volt a régi versenytársakkal és edzőkkel újra találkozni, jól éreztem magam, sőt sokkal jobban sikerült, mint vártam. Összességében azt mondhatom, hogy csupa pozitív érzéssel érkeztem haza.
Ha már a versenytársakat, edzőket említetted, ők hogyan reagáltak arra, hogy ezúttal nem a megszokott szerepben látnak?
– Mindenkinek az volt az első kérdése, hogy miért nem a szeren vagyok. Nyilván el kellett mondanom a történetemet, a problémákat a vállammal kapcsolatban. Jó érzés volt, hogy kivétel nélkül pozitív, megerősítő üzeneteket kaptam tőlük, a főszervezőktől kezdve, az edzőkig, versenytársakig mindenki biztatott.
Kényszer szülte az új szerepkört. Sikerült segítened a magyar csapat tagjait?
– Nyilván fura volt, hiszen ott voltak az edzők a srácokkal, de mégis próbáltam segíteni nekik, ahogyan csak tudtam. Azt a visszajelzést kaptam az edzőktől és a csapat tagjaitól egyaránt, hogy örültek nekem, és én is jól éreztem magam, abszolút pozitív volt.
Mit lehet tudni sérült vállad állapotáról, a műtét időpontjáról?
– Nyugalmi állapotában a vállam szerencsére jól van, de amint beteszem néhány pozícióba, megint érzem a fájdalmat. Jövő héten csütörtökön konzultálok az orvosommal a műtéttel kapcsolatban. Ezen a meetingen várhatóan kiderül, hogy mikor lesz a beavatkozás. Ezt pedig egy legalább három hónapos rehabilitáció követi. Mindezek után tudok bármit mondani a vállamról.
fotó: Sportmenü / Róth Tamás
