Budapest után Tokió is megóvta a sportolókat a COVID-veszélytől

Merkely professzor szerint a magyar buborékok a versenyzés öröméből többet hagytak meg

A tokiói olimpián összehasonlíthatatlanul több nemzet és sportoló mérte össze az erejét, mint 2020 őszén a budapesti Nemzetközi Úszóliga (ISL) hathetes versenysorozatán, ahogy idén májusban a Duna Arénában megrendezett vizes Európa-bajnokságon is, arra viszont mindhárom rendező egyaránt büszke lehet, hogy sikerült megóvnia a sportolókat a COVID-veszély fenyegetésétől. Tavaly Magyarországon a járvány második hullámának felszálló ágában, idén tavasszal pedig a harmadik felfutásának a vége felé kellett olyan intézkedéseket hozni, majd dr. Merkely Béla professzor vezényletével a SOTE szakembereire épülő Covid-kommmandót „bevetni”, amely a versenyeken résztvevők számára biztonságot teremtett. Ezzel szemben a határokon túlról érkezőktől történelmileg idegenkedő 125 millió lakosú Japánban a vírusjárvány éppen akkor lobbant be először és kapott lábra ijesztő sebességgel Tokióban is, amikor a XXXII, nyári játékok előkészítése a hajrájához érkezett – írta az SzPress Hírszolgálat. Egy olyan országban, ahol az átoltottság adatai az átlagosnál jóval alacsonyabbak voltak, ráadásul a vakcinaellátás is akadozott. Nem csoda, hogy felelősnek számító személyek még az ünnepélyes megnyitó előtti napon is azt híresztelték, hogy valószínűleg még sem lesz olimpia Japánban.

Mindenekelőtt azt szögezném le, hogy sem a rangos budapesti nemzetközi sportesemények, sem a tokiói olimpiai játékok megrendezése nem befolyásolta a házigazda országok járványhelyzetét, más szóval nem rontotta a pozitív esetek statisztikáját. Úgy is, mint a COVID-kommandóként emlegetett, szakmailag kiválóan felkészült egészségügyi csapatnak a vezetője, emellett a Nemzetközi Úszószövetség orvosi bizottságának a tagja, nyugodt szívvel állíthatom, hogy Budapest és Tokió is megóvta a COVID-veszélytől a sportolókat és a sportvezetőket. A kormányok segítségével olyan megelőzési, ellenőrzési és intézkedési forgatókönyvek születtek, amelyek a váratlan fordulatok kezelésére is útmutatást adtak. Mi sem jellemzőbb a magyar egészségügyi csapatnak a felkészültségére annak megemlítése, hogy hátunk mögött 13 sportesemény tapasztalatával végeztük a munkánkat az 51 ország sportolóit felvonultató budapesti vizes csúcseseményen” –nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Professzor Dr. Merkely Béla, a SOTE rektora, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója.

Nyilvánvaló, hogy egy az egyben nem lehet összehasonlítani a tokiói és a budapesti versenyeket, az arányosítás ugyanakkor bizonyos esetekben érdekes párhuzamokra világít rá.

A napokban nyilvánosságra került adatok szerint a mindenféle kockázatot kizárni igyekvő tokiói házigazdák 624 ezer tesztet végzetek el és ezek közül 430 mutatott pozitív eredményt. A „kiszűrtek” között 286 volt japán, 144 pedig külföldi, előbbiek nagy többsége a szervező bizottság szerződéses partnereinek alkalmazottjai, takarítók, beszállítók és sofőrök közül került ki, akiket a Covid protokollnak megfelelően azonnal elkülönítettek. Az említett 624 ezer tesznek csupán a 0.02 százaléka mutatott pozitív eredményt, és ez az adat kísértetiesen hasonlít a Budapesten elvégzett PCR tesztek adataira. Munkatársaim az Európa-bajnokság előtt és alatt összesen 16.366 mintát vettek, amelyek közül 4 volt pozitív, és ez 0.02 százaléknak felel meg. Csak kevéssel volt rosszabb a helyzet a tavalyi ISL versenysorozat hat hete alatt, a járvány második hullámának csúcsán, ahol 1421 személy vonult a buborékba.  Az elvégzett 11480 teszt közül 58 lett valósan pozitív, amiben csupán 3 sportoló volt érintett. A százalékos arány ezúttal iscsupán 0.5 volt – folytatta a Széchenyi-díjjal kitüntetett orvosprofesszor, aki úgy gondolja, hogy a budapesti vizes világversenyek résztvevőit védő buborékok, amellett, hogy a biztonság védőbástyáit jelentették, a versenyzés öröméből sokkal többet hagytak meg a sportolóknak, mint ami Tokióban az olimpikonoknak jutott.

A mi intelligens buborékrendszerünk három ellenőrzési szintre épült. A legjobban a versenyek főszereplőit óvtuk, számukra volt kötelező a maszkviselés, az előírt távolság tartása, a higiéniai követelmények következetes követése, főképpen pedig az, hogy mozgásterük a szállodájukra, illetve az edzés-és versenyszínhelyekre szűkült le. Ugyanakkor a hosszú ISL versenyek alatt engedélyeztük, hogy a sportolók naponta lélekfrissítő sétára indulhassanak a Margitszigeten, és ezzel senkisem élt vissza. Akik viszont a feladatukat teljesítve elhagyhatták a buborékot, majd oda vissza is térhettek, vagy alkalmazottként a buborékon belül dolgoztak, azokat szinte napi rendszerességgel teszteltük.

Merkely professzor, aki kilenc napot töltött Japánban, végül a személyes élményeiről is beszámolt.

Mint minden résztvevőnek, Tokióba érkezésem előtt számomra is három negatív PCR teszt jelentette a „belépőt” amelyek közül egy az utazást megelőző 72, illetve 48 órával korábban készült, a harmadik pedig a leszállást követően a repülőtéren. Az olimpiai falun kívül laktam, egy olyan hivatalos hotelben, amely a „vöröskarantén” minősítést kapta. Mindig tudták, hogy hol vagyok, ha pedig valahová készültem, azt jó előre be kellett jelentenem. Arra is vigyázni kellett, hogy a kötelező napi jelentésembe nehogy hiba kerüljön, mert ellenkező esetben az értékelő központ azonnal kiadta volna a riasztást.  Az elismerésemet fenntartom, annak ellenére, hogy tapasztalataim szerint egyes területeken a kockázati tényezők felmérésénél a japánok elszámolták magukat, a rendszer pedig amellett, hogy biztonságos volt, túl drága, és néha indokoltatlanul szigorú is.” –hangsúlyozta befejezésül a nemzetközi elismerésnek örvendő szakember.

Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)

Fotó: Semmelweis Egyetem