Felesége is erre biztatta. Cseh László az ötödik olimpiájának is nekifut, de Tokió után már nincs tovább.
Plagányi Zsoltot, az edzőjét, dr. Sós Csaba szövetségi kapitányt, nem utolsó sorban pedig dr. Wladár Sándort, az úszószövetség elnökét is meghallgatta Cseh László, de a végső döntését mégis csak azután hozta meg, miután a felesége véleményét is megismerte. Diána pedig arra bíztatta, hogy ne hátráljon meg, álljon az olimpiai kihívás elébe, és tegye próbára magát a 200 vegyesen – írta az SzPress Hírszolgálat. Családi édeskettesben döntöttek arról is, hogy az ötödik olimpiája lesz sportolói pályafutásának utolsó állomása, utána nincs tovább, se ráadás, se újabb tanakodás.
(fotó: MTI / Kovács Tamás)
„Ezt most már tényleg ki kellett mondanom, mert abban a korban vagyok és annyi munkával a hátam mögött, amikor csak időhúzás lenne, ha a folytatás kérdése bármilyen formában újra a napirendre kerülne – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a 35 esztendős sportember, vagy inkább az egyetemes sporttörténelem legendás alakja. Aki úgy is rászolgált erre az elismerésre, hogy nem nyert olimpiát és világcsúcsokat is „csak” rövidpályás versenyeken sikerült megdöntenie. – Az utolsó után egészen biztos nem lesz utolsó utáni, minden eshetőséget számba véve olyan döntést hoztam, illetve hoztunk Diával, amit jól megfontoltunk és véglegesnek tekintünk” – szögezte le.
Az olimpia után elköszönő Cseh László számára csak egy fajta visszavonulás létezik. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi búcsúversenye után idehaza sem fog többé rajthoz állni. Egyelőre nehéz elképzelni, milyen lesz nélküle a következő országos bajnokság, milyen űrt hagy maga után a legrangosabb hazai rangadón, ahol közel két évtized leforgása alatt 112 aranyérmet vehetett át. Többet, mint magyar úszó valaha is.
„Minden egyes versenyemet egy új kihívásnak tekintettem, egyiket sem vettem félvállról. Nem tudtam, és nem is akartam – folytatta Cseh László. – A közelgő búcsúmra is csak azt mondhatom, hogy ha itt a történet vége, legyen az totális, azaz mindenféle versengésnek a befejezése. Versenyzőként is mindig úgy gondolkodtam, hogy nincs köztes megoldás, vagy csinálom, vagy nem, de ha igen, akkor mindent bele.”
Tizenhárom évvel ezelőtt, a pekingi olimpián három számban is ezüstérmet nyert, mind a háromban Európa-rekordot javított, és mind a háromszor csak a „Földönkívüli” Michael Phelps volt kicsivel gyorsabb nála. Első világbajnoki címét 2005-ben Montrealban ünnepelhette, amikor a 400 vegyesen volt a mezőny legjobbja. Tíz évvel később Kazanyban a 200 pillangó megnyerésével bizonyította, hogy még mindig számolni kell vele.
(fotó: MTI / Cseh László Facebook oldaláról)
„Ezek valóban pályafutásom kiemelkedő évei és versenyei voltak, még sem mondom azt, hogy minden más siker kevesebbet jelentett volna a számomra. Minden egyes győzelemnek meg volt a maga értéke és az üzenete. Volt köztük olyan, amit már nagyon vártam, vagy amire éppen szükségem volt, mások pedig erőt adtak a folytatáshoz. Fogalmam sincs arról, hogy ezeket a helyzeteket mivel fogom pótolni a jövőben, de most nem is ez a fontos, hanem az utolsó kihívásom, amit más már nem követ.”
A magyar válogatott rangidőse, akit mindig is könnyű volt megkülönböztetni a vízben, mert nem viselt úszósapkát, és tarkopaszra borotválta a fejét, számtalanszor nyilatkozott úgy a rajt előtt, hogy az egyéni rekordját szeretné megdönteni, és aztán majd kiderül, hogy az mire is lesz elég. A szokásos kijelentését most szokatlannal cserélte fel.
„Tartom magamat ahhoz, hogy ha már olimpikon lehetek, akkor meg is kell tennem mindent a jó szereplésemért. Ennyit és nem többet. Nem nyomaszt már a megfelelési kényszer, feszültség sem lesz bennem. Laza leszek és nem görcsös, de nem fogják azt mondani rólam, hogy a Cseh Laci mindjárt elalszik a vízben. Bármeddig is jutok a 200 vegyesen, tudni fogom, hogy amit elértem, azt senkisem veheti el már tőlem, ami maradandó volt eddig, az maradandó is marad” – mondta befejezésül Cseh László, akinek van egy olyan elsősége is, amiről kevesen tudnak.
Ő az, aki tavaly a SwimSwam elismert internetes szakportál rangsorában az olimpiát soha nem nyert úszók között a világ legjobbja címet érdemelte ki.
Szalay Péter (SzPress Sporthírszolgálat)
Címlapfotó: (fotó: MTI / Kovács Tamás)
