Érdemes hallgatni a szakorvosra
Kisiskolás kora óta sportol, első sportágának az atlétikát választotta, mostanában viszont inkább jógázik dr. Ráskai Csaba ortopéd-traumatológus, aki úgy gondolja, hogy a gyermekek életében meghatározó szerepet kell betöltenie a rendszeres mozgásnak, de lehetőség szerint a sportolásnak is – írta az SzPress Hírszolgálat. Egykori vágtafutóként, még inkább a 18 éven aluliakkal foglalkozó szakorvosként és baleseti sebészként is úgy vélekedik, hogy azokra az izmokra, szívósságra, robbanékonyságra és rugalmasságra, amelyeket a fiatalok az edzéseken szereznek meg, még akkor is támaszkodhatnak, ha a tanulmányi vagy munkahelyi elfoglaltságaik miatt később már kevesebb időt tudnak fordítani a mozgásigényük kielégítésére. Ha az alap jó, lényegesen nagyobb az esély az ízületi és gerincoszlopi panaszok elkerülésére, és a kóros elhízás veszélye is kevésbé fenyeget – vallja dr. Ráskai, aki győri tanulmányi évei alatt a helyi Dózsa atlétái közé tartozott. A leggyakrabban a 200 és a 400 méteres távokon versenyzett, emellett sokszor szerepelt klubjának 4×400.as váltójában is.
„Örülök annak, ha kisportolt és jó tartású gyerekkel találkozom a rendelőben, azoknak viszont, akik ennek éppen az ellenkező képét mutatják, mindig azt tanácsolom, hogy változtassanak az életmódjukon, a táplálkozási szokásaikon és mozgással erősítsék meg a szervezetüket. Ugyanerre hívom fel a szüleik figyelmét is. Nincs két egyforma gyermek, olykor a jó és a rossz végleteire is felfigyelek, de az általános helyzetet egyre kevésbé látom lehangolóan rossznak. Ez egyértelműen a sportnak is köszönhető. Ráncolom viszont a homlokomat, ha egy szülő azért bosszankodik, mert az iskolában a testnevelő tanár gyakran futtatja a gyermekét, mert ennek inkább örülni kellene, feltéve, hogy a táv és az iram megfelelő. A futás az egyik legtermészetesebb, mondhatni ősi mozgásforma, amiben a kisgyermekek még az örömüket lelik, és ezt a vágyukat soha nem szabad elfojtani”
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak dr. Ráskai Csaba.
A szakorvos azt tapasztalja, hogy a funkcionális panaszokkal hozzá forduló fiatal sportolók közül a legtöbben a térdüket és a sarkukat fájlalják, aminek nem ritkán a túlterhelés lehet az oka. Focisták és más labdajátékok képviselői szorulnak a leggyakrabban ellátásra, amiből persze még nem kell messzemenő következtetéseket levonni.
„Úgy gondolom, hogy sok gond és nehézség elkerülhető lenne, ha nem alakulnia ki állandó teljesítménykényszer. Még inkább akkor nem, ha gyermekek edzésein mindenkor a fokozatosság lenne az egyik vezérelv, a másik pedig a személyre szabott terhelés
– folytatta dr. Ráskai Csaba.
– Végletetekbe soha nem szabad esni, és ezt a hibát nem csak az edzők követhetik el, hanem azok a szülők is, akiknek az a vágya, hogy a gyermekükből ünnepelt balerina, sztárfocista vagy éppen világcsúcstartó legyen. Nem az élsporttal van a bajom, hanem azokkal, akik a céljaikat mindenáron szeretnék megvalósítani.”
Végül ismét az atlétikáról esett szó, annak szerepéről a felnövekvő nemzedékek életében.
„Egykor az atlétikát úgy emlegették, mint a „Sportok Királynőjét”, ma már ritkán hallani ilyet. Az viszont tagadhatatlan, hogy alapsportnak tekinthető, amelynek gyakorlása más sportágak felé is átjárást jelenthet. Az atlétikai mozgásformák gyakorlása kevés eszközzel nélkülözhetetlen képességeket fejleszt ki a fiatalokban, és ha az „építkezés” a későbbiekben is tervszerű, és ebben a sportolók is társak, akkor az élvonal pályamódosítás nélkül is megcélozható. Ugyanakkor a szakembereknek azt is el kell fogadniuk, hogy más sportágak látványossága egy idő után vonzóbb lehet, de amint már említettem, az atlétikában megszerzett képességekre mindig szükség lehet, nem csak a pályán, hanem azon kívül, a civil életben is”
– hangsúlyozta a sportszerető ortopéd-traumatológus szakorvos.
Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat(
