Nem a legjobb előjelekkel vágott neki férfi válogatottunk a 22. csapat Európa-bajnokságnak, melynek a Fekete tenger Riviérájának partján fekvő, jó pár neves sakkeseménynek is helyt adó Batumi adott otthont.
Grúzia – azaz most már a fennhangon emlegetett Georgia a hivatalos neve – második legnagyobb városa csodálatos fekvése és tengerparti luxusa éles kontrasztját néhány utcával beljebb már lepukkant régi belváros és málladozó, rozsdásodó, szovjet időkre emlékeztető bérházak is jellemzik, hiába no, nem lehet egyszerre mindent fejleszteni és rendbe tenni. Az Eb színhelye az attraktív és egyedi stílusú Sheraton szálló nagyterme kiváló helyszínnek bizonyult, nem mintha a tucatnál alig több érdeklődő „nyüzsgése” veszélyt jelentett volna a sakkozók nyugodt légkörére és zavartalan játékára. De visszatérve férfi csapatunkra (melyben egyébként hölgy is játszhatna a szabályok szerint, de a 40 alakulatból csak egyetlen egyben láttam erre példát) az összeállításból látni lehetett, hogy három legjobbunk – Élő pontszám szerint sorolva nevüket – Rapport Richárd, Almási Zoltán és Lékó Péter (bizony, nem tévedés, a 15 évvel ezelőtt Kramnyik ellen világbajnoki címért játszó Péterről van szó), különböző okok miatt, de nem vállalta a válogatottságot).
(A remikirály: Erdős Viktor, fotó: Márton István)
Hazánk sakkéletének sajnos egyre fogyó nemzetközi hírneve és gyengülő játékereje ellenére csapatunkat (Berkes Ferenc, Gledura Benjámin, Erdős Viktor, Bánusz Tamás, Prohászka Péter) értékszámuk átlaga alapján a 10. hely illette meg a nemzetek rangsorában. Ezen problémák mellett akadt még az Eb előtt egy megalapozatlan, negatív hangulatkeltésre alkalmas álhír is, melyet egy nem hivatalos sajtóorgánum, hanem internetes sakkblog (is) terjesztett, miszerint a frissen megbízott férfi csapat kapitánya, Márkus Róbert (egyébként az Aquaprofit Nagykanizsa többszörös magyar bajnokcsapat 38 éves kiváló, szerbiai magyar nagymestere) személye, idézem: „nem kis problémát jelent, mert nem rendelkezik a FIDE hivatalos tréneri minősítésével, ami szükséges a feladata ellátásához.” (Vajon ki(k)nek és milyen problémát is jelent ez, a később hivatalosan is cáfolt epés oldalvágás?!)
A hölgyeknél (Hoang Than Thrang, Gara Anita, Lázárné Vajda Szidónia, Gara Tícia, Terbe Júlia) majdnem minden rendben volt az értékrenddel, de például az aktuális magyar ranglistán negyedik, 18 éves nagy ígéret, Marjanovics Annamária ugyancsak nem állt a nemzeti válogatott rendelkezésre (az okokról majd később). Hölgyeink így a hivatalos képesítés hiányával nem vádolható Papp Gábor vezényletével hetedik voltak az erősorrendben a 32 nemzeti együttes között. Utóbbiak a várható győzelem helyett 2-2-őt játszottak a papíron gyengébb horvátok ellen a nyitányon, míg a férfiak a közösen jóváhagyott taktikai felállással, azaz a 20 éves Gledura első táblán való szerepeltetésével, Berkes Ferenc, és a két újonc, Bánusz és Prohászka felállással „csak” minimális arányú (2,5-1.5) győzelmet arattak (a várt és reálisnak tűnő) 3-1 helyett. Mellesleg hogy milyen meglepetésekre is képes ez a játék, például a mindig esélyes, most alaposan megfiatalított oroszok nem tudták megverni a dánokat (2-2) és egyéb „csodák” is akadtak, de tudomásul kell venni, hogy mint majd mindegyik sportágban, így a sakkban is nagyon kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Míg az első fordulót az elfogódottság számlájára is lehet írni, a második kör már figyelmeztető jeleket hordozott magában a mieinknél.
A görög nők mindössze minimális legyűrése még elment, de Bendzsiék a 3,5-0,5 helyett 2-2-re rontottak a svédek ellen. Utóbbiaknak jött is a büntetés, mert így az ambíciózus fiatal oroszokat kapták: csak az első táblát buktuk, a többiben nem tudtak fogást találni a favoritok, a minimális vereség nem volt tragédia.
A hölgyeink viszont bravúros győzelmet arattak a bombaerős lengyelek ellen, ez első sorban a később már visszafogottabban szereplő Lázárné Vajda Szidónia ötletes kombinációjának és Hoang Thrang maratoni kitartásának volt köszönhető. Utóbbi álhatatottság megtérült a következő fordulóban is, mert az olaszok első táblása is megtapasztalhatta, hogy Hoang hibátlanul „számol”, nem lehet őt áldozattal csak úgy csőbe húzni, mert büntet. Sajnos a 4. táblán a csapat legrutintalanabbja, Terbe Judit újra rontott, de az eddig is megbízhatóan játszó Gara Tícia újabb partit nyert, így már a 2. helyen állt csapatunk, és másnapra megkapta a világverő és élen álló oroszokat.
(Gara Tícia, fotó: Márton István)
A férfiaknál a mieink a finneknél könnyebb ellenfelet nem is kívánhattak volna, bár az északiak éltáblása Nyman már több világnagyságot megtréfált pályafutása alatt. Bendzsi vesztét viszont inkább az időzavar okozta, mely gyalog, -és partivesztéssel járt. Erdős a másodikon biztosan hozta az elhíresült remijei egyikét, míg Berkes Fecó megkezdte a nagy diadalsorozatát, mely a torna végéig kitartott. Bánusz Tomi nem tudott felülkerekedni ellenfelén, így ez a 2:2 és az aktuális 18. hely már komoly intő jelnek számított.
A szünnap előtti 5. forduló olyan példátlan esetet hozott, melyre talán még nem is fordult elő a magyar női válogatott történetében. A besározás vagy tisztára mosdatás szándéka nélkül és az érintett csapatkapitány Papp Gábor elmondása szerint próbálom visszaidézni a történteket röviden, melyben a véletlenek sorozatának, a figyelmetlenségnek és balszerencsének rendkívüli egybeesése páratlan módon volt jelen. 27-én vasárnap hajnalban lépett életbe Magyarországon a téli időszámítás, így az addigi 2 óra helyett Grúziában már hárommal tartottak előrébb (ott nincs óraátállítás). Az érintett Gara Anita onnantól kezdve 1 órás késéssel élt meg minden további dolgot, amiről fogalma sem volt. Mivel aznap a helyi idő szerint délután 3 órakor nem játszott a csapatban, semmi sem derült ki ebből, mert nem ment el a csapattal a távoli szállodából a játék helyszínére, a felkészüléssel foglalkozott és pihent. Este persze visszatért csapattársaitól és a kapitánytól megtudta, hogy ki lesz a következő ellenfél, és hogy játszani fog az oroszok ellen, azonnal meg is kezdte a várható ellenfelére a lázas és speciális, hajnalba nyúló felkészülést, melyet persze hétfőn délelőtt is folytatott.
Az indulás előtt Gábor hívta a szobatelefonon, melyen nem érte el, így hívta a mobilján, de mivel a játékosok és a kapitányok detektoros átvizsgálással ellenőrizetten nem vihették magukkal a játékterembe a telefonjaikat, azokat e miatt nem a megszokás szerint használhatták, és így sem érte el Anitát. (A magyar SIM kártyával egyébként is horror összegekért lehet csak Grúziában hívni és fogadni hívásokat, vagy mobil internetet használni, e sorok írója például ott vásárolt SIM kártyával oldotta meg költséghatékonyabban mindezeket). A csapatvezető persze személyesen is hosszasan kopogott a szobája ajtaján, de sikertelenül, így azt hitte, hogy a rendszeresen közlekedő szolgálati minibuszok egyikével már elment a Sheratonba. Ám a további csapattagokkal oda megérkezve sem találták Anitát, fogalmuk sem volt, hogy mi történhetett, de még bíztak a további érkező járatokban. A kapitány a kötelező teendői után taxival visszament a szállodába, dörömbölt az ajtón, nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett. Anita meg is jelent, hogy ok, indulhatnak, továbbra is mit sem sejtve a valós időről, de a megengedett késési idő ellenére sem értek vissza időben, így kontumáltan, azaz játék nélkül vesztették azt a partit. Ezek után az Eb-t fölényesen, 4 győzelemmel vezető oroszok egy valós játékban nyert győzelem és két döntetlen mellett 3-1 arányban verték a mieinket, de semmi sem volt veszve.
A férfiak Romániával sem bírtak, az amerikai Webster egyetemen a Polgár Zsuzsa vezetésével működő, kvázi sakktanszékre járó Bendzsit Erdős váltotta az első táblán és remizett, mint ahogy Berkes is, Bánusz a minden bizonnyal magyar felmenőkkel rendelkező Deac-tól kapott ki. A katasztrofális helyzetet az ugyancsak amerikai egyetemen tanuló Prohászka mentette meg győzelmével. A pihenőnap után Gledura visszatérése a fehéroroszok ellen kudarcba fulladt, valamivel jobb pozícióban elnézett egy gyalogot, de aktív ellenjátékot kapott az utóbbi időben remeklő Kovalev ellen, de ez nem bizonyult elégnek, utána még e remi is elúszott. Berkes fantasztikusat alkotott, kettős minőségáldozattal szépségdíjas partit nyert, ezzel egalizált a meccsen, de a másik két játékban nem tudtunk felülkerekedni, ezzel tovább folytatódott vesszőfutásunk a nálunk gyengébbek ellen és csak 19 helyen állt a csapat. Az egyik legerősebb ellenfelet kapta a női csapat az ukránok személyében, minimális vereségünk három döntetlen mellett született meg, ezzel búcsút vettünk a közvetlen élbolytól. Úgy gondolhattuk, hogy ennél már nem lehet lejjebb, de tévedtünk, az igazi feketeleves csak ezután következett.
(Bánusz Tamás összevonja szemöldökét, fotó: Márton István)
A remikirály, de az utóbbi időben a Man szigeti bivalyerős svájci lebonyolítású tornán és idáig Batumiban is legyőzhetetlen, újra vezértáblás, kétszeres (egyéni és csapat) ifjúsági világbajnok, magyar bajnok, rapid bajnok Erdős egál állást rontott és vesztett, Bánusz és Prohászka is hasonlóan járt, még szerencse, hogy Berkes ragyogó miniatűrben szépített, méghozzá az igen sikeres múlt után a mára már alaposan meggyengült szerbek ellen. Ráadásul a nők is kikaptak a hozzánk hasonló kvalitású franciáktól úgy, hogy Thrang döntetlenje mellett mindhárom táblán veszítettünk, ezzel a táblázaton a „saját elvárt” helyünkre katapultáltuk riválisunkat. És akkor most íme a főcím magyarázata: másnap az utolsó előtti fordulóra megérkezett Batumiba a Magyar Sakk Szövetség idén megválasztott legújabb elnöke Szabó László. Természetesen ez csak az én belemagyarázásom, de ettől mindkét csapatunk főnixmadárként esett neki a nemes elleneinknek, akik viszont most már tényleg a „pincéből” dobott elénk a sorsolás.
(Hoang Thrang az éltáblán is veretlen maradt, fotó: Márton István)
Ez a szóhasználatom persze nem azt jelenti, hogy a világbajnok zseni Magnus Carlsen nemzete nem kapaszkodna neves szülötte farvizén előre, de azért éltáblásuk a dús fekete hajú, tehetséges fiatalember Aryan Tari kivételével még a tartalékosnak is mondható gárdánk nyomába sem érnek. Nem is értek. Erdős ismét legelöl atombiztosan hozta a már előbbi megingása ellenére is védjegyének számító remit, Fecó (a Berkes) pedig hullafáradtan (előtte ő is Man szigetéről jött ide kalandos és végtelennek tűnő repülőút után) megkoronázta itteni teljesítményét egy jóval előnyösebb állást a kelleténél jóval hosszabban nyúzó partiban. Bánusz Tomi igazi arcát mutatta, stratégiailag nyert állását egy taktikai csapással is tetézte. „Prohi” Peti nagy csatában őrizte a döntetlent, így Szabó elnök kiszurkolta a 3:1-es (végre) győzelmet. Ugyanezt tette a lányoknál is, bizony rájuk is fért a drukkolás, mert a veretlen Thrang fáradni látszott, előnyt engedett ki és remizett. Gara Anita talán még magában hordozta fenti „bűnét”, hamar kapitulált. Terbe Júlia kard ki kard partija alatt bármire lehetett számítani, ehhez még a női lélek kiismerhetetlenségére is, mely most a javunkra dőlt el. Grara Tícia legeredményesebb csapattagként újabb győzelmével hozta meg a várva várt feltámadást a három csapatvereség után.
A zárónap 11 órás kezdésére már nagyon odafigyelt mindenki, és mint sakkolimpiának már otthont adó országban és városban, ugyancsak megadták a tiszteletet hazánknak, mint a 2024-re kandidáló országnak. Nem véletlenül érte nagy megtiszteltetés az ugyancsak sakkolimpiát rendezni szándékozó Magyarország „sakknagykövetét”, mert a rendezés körülményeiről, tapasztalatairól is tárgyaló és tájékozódó Szabó Lászlót felkérték a rendezők, hogy rendkívül szoros pontállás ellenére döntőnek bizonyul(hat)ó férfi összecsapás első tábláján tegye meg a kezdőlépést. Ő viszont udvariasságból a hölgyek jobban kiszámítható utolsó meccsének nyitólépését választotta, így a kétszeres junior orosz világbajnok és a jelenlegi kínai világbajnok Csü Ven csün kihívója helyett lépte meg a jelzett huszár f3 lépést. Bármily fantasztikus útmutatást és nyerő lépést mutatott Szabó úr Gorjacskinának, ő nem tudott élni ezzel és „csak” remizett, de az oroszok a másik három táblán besöpörték a teljes pontot a törökök ellen és veretlenül nyerték a csapat Eb-t. Mellesleg a mi hölgyeinknél, vagy a férfiainknál sem ártott volna bemutatnia a „kulcslépést”, a tuti nyerőt, de ki hallott további négy csodahúzásról … (mert ugye feketével mégsem kezdhet az emberfia.) De komolyra, sőt gyászosra fordítva a szót, elnökünk előző napi varázslatos jelenléte már nem hatott mieinkre a zárónapon, mert a nők nem verték meg a szerbeket, a férfiak pedig kikaptak az alig egy évtized alatt csodálatos fejlődési útra terelt törököktől.
Déli szomszédaink rendkívül fiatal lányai közül feleségi érintettsége miatt – fair play jelölők figyelem – direkt nem vállalta az első táblát Rapport Ricsi párja, Jovana. Ennek ellenére a szerbek nem zuhantak össze, és bár két összecsapásban rosszabbul álltak, remire mentették mindkettőt. Az éltáblás remi fájhat nekünk jobban, melyben egy egyenlőt Thrang biztos nyerésig fokozott, de abszolút fölényben nem tett meg egy biztosító lépést és örökös sakkal döntetlen lett. Megrázó volt látni, amikor a mindig csendes, mosolyogni szinte sosem látható, az éltáblán is veretlen maradó klasszisunk megkönnyezte botlását, eredményessége még ezzel is alig marad el százalékban a 4. táblán minden fordulóban rendelkezésre álló, így 9-ből 6 pontot hozó Gara Tíciáétól. Egyébként, ha már a számoknál tartunk, ha a szerbek ellen nyerünk az elért 10. hely helyett nyolcadikok lehettünk volna.
(Vigyázó szemetek Fecóra vessétek…, fotó: Márton István)
A férfiaknál ennél nagyobb tragédiát élhettünk meg, Gledura újra asztalhoz ült, de sötéttel a 17. lépésben az addig egál állásban a számítógépes elemzés szerint egyes vesztőt húzott, melyet persze szinte csak a számítógép számolt ki, no meg ellenfele érzett rá, és beáldozta a nyerő minőséget. Erdős újra nem sikerült legyőzni, Bánusz és Prohászka némileg jobban állt, de egyikük sem tudta nyerésig fokozni apró előnyét. Péter játszmája emlékezetes marad, minden motívumot többször megpróbált, és olyan sokáig nyomorgatta ellenfelét az egy-egy király, és huszár két gyalog egy elleni végjátszmában, hogy a hatalmas és teljesen kiürült játékteremben a végére már csak az ő küzdelmük, és egyben az Eb utolsó játszmája folyt, de nem sikerült nyernie és ezzel kiegyenlítenie. Legénységünk – főleg a dicső múlt fényében – az eddigi legrosszabb csapateredményét szenvedte el, 26. lett. „Mit lehet mondani, erre senki sem gondolt” – felelte az egymondatos értékelésre kért kapitány Márkus Róbert. Papp Gábor szerint nüanszokon múlt a valamivel jobb végeredmény, de most sajnos csak így sikerült…
Egy minden elismerést megérdemlő, de valahogy mégsem kellően hangoztatott hatalmas dupla sikerről sem szabad megfeledkezni. Berkes Ferenc a Man szigeti szuper tornáról maratoni repülőútról fáradtan esett be a játékterembe, de mégis hatalmasat alkotott, aranyérmet nyert a 2.és 3. táblán elért pontjaival és az Eb legmagasabb performansz-számát is begyűjtötte, többek között olyan sztársakkozók társaságában mint Giri, Aronjan, Mamedjarov, Adams, Navara, Dubov, Ivancsuk, stb.
Végül egy exluzív interjú az utolsó játéknap előttről Szabó László sakkszövetségi elnökkel, akkor még a végeredmény ismerete nélkül.
– Isten hozta elnök úr, úgy néz ki, hogy szárnyakat adott mindkét csapatunknak a jelenléte…
„Jó is lenne, ha ilyen varázserővel rendelkeznék, reggeltől estig itt ülnék” – vette a lapot az éppen ügyeletes nagyfőnök.
– Hogy érzi, minden feltételt biztosítani tudtak a csapatok felkészüléséhez?
„Szerintem igen, és a piszkos anyagiak is meg voltak, vannak hozzá”…
– A közvéleményt ez utóbbi mindig nagyon érdekli, a számok nevesítése nélkül mondana valamit a vezérelvekről?
„Természetesen. Az anyagi juttatás három részből áll: leülési pénz, pontpénz, eredményességi prémium. A teljesítményelv alapján utóbbi kettő a magasabb”.
– Hányadik helyért járna prémium?
„Mindkét csapatnál az első, hatba kerülés, ez a hölgyeknek talán valami „minden körülmény nekünk játszik” csoda folytán még sikerülhet…”
– Mit szól a hiányzókhoz?
„Ez nagyon hosszú és bonyolult téma, mindegyik egyedi, egyéni eset. Röviden: mindannyiukkal kapcsolatban vagyunk, Ricsi (Rapport) már a világelitbe tartozik, patikamérlegen számítja ki, hogy melyik játéklehetőség van szakmailag és esetleg más szempont miatt is legjobban a javára, imidzsére. A nagy és neves egyéni versenyek közül is szelektál, ez az ő joga és érdeke. Mi bármikor szeretettel várjuk. Lékó is a maga útját járja, Almási pedig jó ideje hezitál, hogy visszavonul e vagy nem a sakktól. Mi természetesen vele is számolunk.
– Ne feledkezzünk meg a nagy tehetség 18 éves nagymesterről, Marjanovics Annamáriáról sem, aki a magyar női ranglistán jelenleg 4.
– Az apukája és menedzsere jelenleg nem látott lehetőséget a szereplésére, de velük is tartjuk a kapcsolatot”.
– Batumi meglátogatásának gondolom az Eb-n kívül más apropója is akad…
„Nem volt nehéz kitalálnia. Mi 24-ben szeretnénk sakkolimpiát rendezni Budapesten. Az itteniek már túl vannak ezen, az ő tapasztalataikra, tanácsaira is kíváncsiak vagyunk, a szervezőkkel és rendezőkkel is tárgyaltunk erről.”
– Sok sikert a pályázatuk eléréséhez, még szerencse, hogy a sakkolimpiához nem kell stadiont építeni…
képek és szöveg: Márton István
