Gulyás István vállalja a felelősséget a kéziválogatott Eb-szerepléséért, nem keres kifogásokat, de ő is értetlenül áll néhány dolog előtt. A kontinenstorna tapasztalatairól beszélt a szövetségi kapitány a MOL Csapatnak.
Egy rendkívül szomorú szövetségi kapitány vette fel a telefont a MOL Csapatnak. Gulyás István még az események hatása alatt volt alig több mint egy nappal a kézilabda-válogatott kiesése után, de nem bújt ki a kérdések alól.
“Csődöt mondtunk, mert nem sikerült elérnünk a kitűzött célt. Ezek a száraz tények, lehet árnyalni, érvelni, kifogásokat keresni, de a végeredmény ugyanaz lesz: kudarcot vallottunk, és ezért mérhetetlenül szomorú vagyok” – kezdte az értékelést a kapitány.
Benne volt ez is, ne tagadjuk
Bár a szövetség a nyolcba jutást tűzte ki célul, több helyen lehetett éremesélyről is olvasni, ehhez képest a férfi kézilabda-válogatott a csoportjában ragadt, és a középdöntőbe sem jutott be. A 15. helyezés minden idők legrosszabb szereplése Eb-n, és először mi is azt próbálták megfejteni, hogy az elvárások és a végeredmény közötti óriási különbség kinek a hibája.
„Már a torna előtt tudtuk, hogy három élet-halál meccs vár ránk, mert rendkívül kiegyenlített a csoportunk. Mindhárom ellenfél nagyjából azonos játékerőt képviselt, így biztos volt, hogy nüanszokon fog múlni a továbbjutás, és ebben igazunk is lett, hiszen az utolsó forduló előtt még mind a négy csapat továbbjuthatott, de ki is eshetett. Ezek a bizonyos nüanszok most ellenünk dolgoztak, elég csak a hollandok és az izlandiak elleni mérkőzések utolsó perceiben elkövetett hibáinkat megnézni. Mindegyik meccsünk nagyon szoros volt, egy-egy gól, egy védés, egy labdaszerzés is megfordíthatta volna a sorsunkat, de ahelyett, hogy megragadtuk volna a lehetőségeket, mi kínáltuk tálcán az ellenfeleknek a győzelem lehetőségét”
– magyarázta Gulyás.
A sorsdöntő meccs előtt Lékai Mátéval beszélgettünk, és az irányító is elmondta, egyéni képességeket nézve szinte mindenkivel szemben hátrányból indulunk, hiszen mindegyik csapatban találtunk sztárjátékosok, nálunk pedig a csapat jelentős része még sosem játszott ilyen súlyú mérkőzéseket. Lékai is leszögezte, csapatként kell nyernünk, ám ez most nem jött össze.
“Nem estünk szét, de valahogy a csapat egysége sem volt olyan erős, mint a korábbi világversenyeken. Chema csak később tudott csatlakozni, Máthé Dominik az érkezése után egyből koronavírusos lett, Bánhidi Bencének pedig a derékfájdalmai újultak ki. Ehhez jött még az a hihetetlen erős nyomás, amit el kellett viselnünk, és talán erre ment rá egy kicsit az összhang is.”
Nem csak a nyomás volt a ludas
Egy kritikát mi is megfogalmaztunk a csapattal szemben: az elmúlt két és fél évben lejátszott három világverseny közül a hazai rendezésű tornán nézett ki a legrosszabbul a magyar válogatott.
“Ennek az okát inkább a fent is taglalt tényezőkben látom, nem a hazai pálya és az elvárások okozta nyomásban. Azt tudtuk, hogy az első meccsen fontos szerepe lesz a mentális erőnek, de a tűzkeresztség már csak ilyen, át kell esni rajta. Viszont a legnagyobb nyomás a második meccsen volt a csapaton, hiszen ha kikapunk Portugáliától, máris kiesünk, mégis sikerült nyernünk, ráadásul az utolsó pillanatban harcoltuk ki a győzelmet.
Nem értek egyet azzal, hogy szakmailag tragédia történt volna. Elvégeztük a munkát, minden ki volt sakkozva előre, tudtuk, mit akarunk és hogyan. Támadásban jól is működtünk, mert ott ki tudtuk váltani Bánhidit, a védekezésünk azonban nem tudott túllépni a kulcsember hiányán, és ebbe már kódolva volt, hogy egy ilyen kiegyenlített mezőnyben bajba kerülhetünk.
Az eredmény sajnos fájó kudarc lett, de nem arról volt szó, hogy 7-8 gólokkal agyonvertek minket, pusztán arról, hogy a kulcspillanatokból mi jöttünk ki rosszul. Kiegyenlített meccseket játszottunk, amiket azért nem sikerült megnyernünk, mert mi hibáztunk többet. Nem a koncepciónk, a taktikánk, még kevésbé a hozzáállásunk volt rossz, és ezt nagyon fontos észben tartani.
A mi szerződésünk január végén lejár, és bármi lesz is, én csak egy dolgot kérek: ne dobjuk ki a kukába az elmúlt két és fél évet. Tartsunk ki a fiúk mellett, építkezzünk arra, amit az elmúlt években elértünk, mert nem véletlenül jutottunk el odáig, hogy sokan éremesélyesként emlegettek minket.”
Nagyon sok van ebben a csapatban, még ha ebből pont a legrosszabbkor mutattunk is meg túlságosan keveset. Ha a mi munkánk most véget is ér a válogatottnál, biztos vagyok benne, hogy ez a csapat még nagyon sok örömet fog okozni a szurkolóinknak. Nálam jobban senki nem sajnálja, hogy ez nem az Eb-n történt meg.
– zárta a gondolatait Gulyás, akinek a stábbal együtt január végén lejár a szerződése.
További részletek a MOL Csapat oldalán olvasható.
fotó: MKSZ / Kovács Anikó
