Halász Bence az öregkorára is gondol

Az olimpiai éremvárományos kalapácsvető 60 évesen is jó egészségben szeretne élni

Már három éve, a berlini Európa-bajnokságon is fájós térddel lett bronzérmes, az egyre inkább elkerülhetetlen műtétjére mégis csak idén január negyedikén szánta rá magát a kalapácsvető Halász Bence, aki a 2019-es dohai világbajnokságon sem adta alább a harmadik helynél – írta az SzPress Hírszolgálat. A magyar atlétika 23 esztendős olimpiai éremvárományosa a következő „dobogós” helyét azzal érdemelte ki, hogy a tavalyi világranglistán is csak két lengyel riválisa, a négyszeres világbajnok Pawel Fajdek és a 2016-os olimpián bronzérmes Wojciech Nowicki tudta megelőzni.

Embertelen terhelésnek kitéve

Időről időre bevizesedett és be is dagadt a térdem, olykor szúró fájdalmat is éreztem, ám ennél is jobban zavart, hogy a jobb lábamat nem tudtam teljesen kinyújtani. A sportfelszerelésem része lett az a gumi térdszorító, aminek a viselése nélkül már nem is tudtam elképzelni magamat.  Nem csodálkozom azon, hogy az ízületi „szerkezetem” elkezdett csikorogni, mert évek óta akkora terhelésnek volt kitéve a dobásoknál és az erősítésnél, amit túlzás nélkül is embertelenül keménynek nevezhetek. Dr. Bíró Csaba balesetisebész-ortopéd főorvos úr tette rendbe a rakoncátlankodó térdemet, akihez azért fordultam, mert évekkel ezelőtt a mesteremet, az 1999-es sevillai világbajnokságon kalapácsvetőként ezüstérmet nyert Németh Zsoltot is ő műtötte meg” –nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Halász Bence, aki nem tart attól, hogy a mostani kényszerszünet megakadályozhatná az olimpiai álmainak megvalósulásában.

Dobókörön kívül

Nem aggódok, mert a lábaimat kímélve máris nekifeszültem a súlyzóknak a fekvőpadon, és megvoltak már az első gyógytorna foglalkozásaim is – folytatta a 2016-ban junior világbajnokságot nyert dobóatléta, akinek a Németh-fivérek, Zsolt és László az edzői. – Semmi jó sem származna a sietségből, ezért gondolom úgy, hogy a tervezett versenyeim közül a március elejére kiírt téli bajnokságot nyugodtam kihagyhatom. A türelmes és jól előkészített visszatérésnek sokkal több lehet a hozadéka, mint egy rosszul időzített nagy dobásnak, ami után ismét fájlalni kezdem a térdemet. El kell fogadnom, hogy a dobókört egy ideig csak kívülről nézegethetem, egy elhamarkodott próbálkozásnak rossz lenne a vége.

Mindenesetre Halász Bence semmiképpen se szeretne klubtársa, egyben vetélytársa, a nála 15 évvel idősebb Pars Krisztián sorsára jutni, akit sportolói pályafutása alatt tizenhárom alkalommal műtöttek meg, először akkor, amikor még csak 17 esztendős volt. Okkal emlegetik tehát a londoni aranyérmes atlétát a magyar sport „műtétrekordereként” is.

Éremért Tokióban

Szívesen leutánoznám viszont Krisztián parádés sikereit, a világbajnoki ezüstérmeit, még inkább a londoni olimpiai győzelmét. A mostani műtétemet csupán intő jelnek tekintem, de azért 60 évesen is az egészéges és ép emberek életét szeretném élni. A céljaim változatlanok, és továbbra is csak az elvégzett munka mennyiségében és minőségében bízok. Nagyon vágyok már az első 80 méter feletti dobásomra, amihez tavaly csak egy tenyérnyi, egészen pontosan 12 centiméter hiányzott. Attól az elhatározásomtól sem tágítok, hogy Tokióban dobogós helyért kell megvívnom a kalapácsvetés legjobbjaival” – mondta befejezésül Halász Bence, aki csak üdvözölni tudja a nemzetközi szövetség, és az annak független doppingellenes ügynökségeként „takarító” AIU erélyes fellépését a csalással próbálkozó atlétákkal szemben.

Szalay Péter (SzPress Sporthírszolgálat)

 

fotó: atletika.hu