Halász Bence újra világbajnoki bronzérmeshez méltóan dobott

Jót tett a szombathelyi kalapácsvetőnek, hogy főszereplőnek nevezték.

Halász Bence nagyon büszke arra, hogy az idei Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj csúcskategóriás egynapos viadalt beharangozó sajtótájékoztatón a nevét a Székesfehérvárra érkező sztárversenyzőkkel – amilyen például a svéd Armand Duplantis, az amerikai Ryan Crouser és az olasz Gianmarco Tamberi – együtt említették. Ennek az elismerésnek az üzenete már az elmúlt hétvégi csapatbajnoki elődöntőben is extramotivációt jelentett a még mindig a fiatal kalapácsvetők közé tartozó magyar dobóatléta számára – írta az SzPress Hírszolgálat.

Bizalom és bíztatás

Ilyen elismerést és előlegezett bizalmat illik meghálálni, és ez a szándék is közrejátszott abban, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott sorozatra építve 78.72 métert sikerült dobnom az országos csapatbajnokság győri elődöntőjében. Nem adtam ki magamból mindent, sok még a tartalékolom, és ezt a közelgő Eugene-i világbajnokságon, a müncheni Európa-bajnokságon, nemkülönben az augusztus 8-i Gyulai Memorial nemzetközi versenyen is bizonyítani szeretném

– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a Dobó SE 24 esztendős „frontembere”, aki 2019-ben a dohai VB-n léphetett fel a dobogó harmadik fokára, egy évvel korábban pedig a berlini Európa-bajnokságon.

A nagy küzdők közé tartozó és elképesztően erős Halásznak tavaly nem volt igazán jó versenyévadja. Januárban megműtötték a térdét, ami közben kiderült, hogy több a sebészek dolga, mint amire számítottak, ráadásul a felkészülését megnehezítő és továbbra is gyakran jelentkező ízületi fájdalmai az egész évben kisebb-nagyobb gondot okoztak a számára. Lelki sérülése is volt: hiába küzdött, Tokióban nem jutott az olimpiai döntőbe, a 75.39 méteres legjobbja csak a 14. helyhez volt elegendő.

A felső határokat feszegeti

A javítás és a bizonyítás szándéka is forr bennem, tudom, hogy az elmúlt évben történteket sürgősen feledtetnem kell – folytatta Bence, akinek két éve már csak 12 centiméter hiányzott ahhoz, hogy beléphessen a „nyolcvanasok klubjába”. – Minden eddiginél keményebb és intenzívebb volt a felkészülésem két hónapja, bátran jelenthetem ki, hogy amennyit a dél-afrikai és a tatai edzőtáborokban dolgoztam, azzal az erőfeszítéssel már a teljesítőképességem jelenlegi felső határát feszegettem. Erre az edzésadagra már nem lehet rátenni néhány lapáttal, legfeljebb csak másképpen elosztani a heti terhelést. Amit meg is tettünk, amikor úgy döntöttünk, hogy hétfőn és csütörtökön a szokásos kettő helyett csak egy edzésnek kell nekifeszülni, azok viszont 3.5-4 órás hosszúságúak.

Bence vasárnapi ígéretes 78.72 méteres eredményéről még annyit, hogy azzal a tokiói olimpián hatodik, tehát pontszerző lehetett volna, de ez nem jelenthet vigaszt a szombathelyi válogatott versenyző számára, mert a tavaly lezárt jegyzőkönyvbe ennél három méternél is gyengébb eredmény került. Az viszont valóban biztató és az eddig elvégzett munka mennyiségét és minőségét minősíti, hogy a győri nagy dobása lényegese jobb volt, mint amilyen az idei világbajnokság 77.50 méteres nevezési szintje.

Előre a 80 méterért

Az erőm már megvan a nagy célok eléréshez, a technikám is szépen összeállt, ezen kívül az sem mellékes, hogy vasárnap csak egyszer léptem ki, és még a legrosszabb dobásom is nagyobb volt 77 méternél. Van viszont hova fejlődni, de semmiképen sem szabad megriadni attól, hogy az olimpiai aranyérmes lengyel Wojciech Nowicki nemrégiben a kenyai nemzetközi versenyen előállt egy tekintélyt parancsoló 81.43-mal, amivel nagyon közel került a 82.52 méteres egyéni rekordjához. Nekem most az a célom, hogy a 2022-es esztendő már az én első 80 méternél jobb eredményemről is szóljon, ami egy lélektani határ átlépését is jelentheti a számomra. Ha minden úgy halad előre, ahogy mostanáig, lesz keresni valóm a Eugene-i világbajnokságon, de a mércét a legmagasabbra a müncheni Európa-bajnokságon állítanám magam elé. Fontos ez az év a számomra, mert előre tekintve egyre inkább foglalkoztat a jövő évi budapesti világbajnokság, ahol a hazai közönség biztatása minden magyar atléta számára sokat, sőt nagyon sokat jelenthet

– mondta befejezésül Halász Bence, akinek az útját szombathelyi mesterei, a Németh-fivérek egyengetik.

Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)

 

Fotó: atletika.hu