Sorozatban harmadszor jutott a női kézilabda Bajnokok Ligája döntőjébe a Győri Audi ETO KC. A magyar bajnok ellenfele a holnapi döntőben a montenegrói Buducnost Podgorica lesz, így a fináléban az elmúlt két év győztese csap össze
Az EHF szemszögéből nem is alakulhatott volna jobban az elődöntők végkimenetele, mert a történelmi első női Final Four döntőjében az elmúlt két év Bajnokok Ligája győztesei fognak egymással ádáz küzdelmet vívni. Ez akár szó szerint is értendő a Buducnost harcmodorát ismerve, amelyet a korábbi győri, jelenlegi Vardar Skopje játékos, Lekic is finoman szólva kifogásolt a második elődöntő utáni sajtótájékoztatón: „Kaptam egy teljes erejű ütést a gyomromba! Ez nem kézilabda,hanem rögbi volt!„.
Az ütközet előtt:
Na, de térjünk vissza az első mérkőzésre, sőt inkább kicsit visszakanyarodnék a csapatokat egyenként félórában bemutató, pénteki sajtótájékoztatóra.
Már azon az eseményen is sok minden észrevehető volt a játékosok viselkedésén, apró gesztusain. Teljesen egyértelmű volt, hogy a győri csapat nem csak a fogadóirodáknál toronymagas esélyese a dánok elleni mérkőzésnek, hanem ezt maguk a dánok is így gondolják és igazán csak abban bízhatnak, hogy a győri lányok a hazai pálya okozta elvárásoktól görcsössé válnak vagy esetleg „tudat alatt lazábbra” veszik a figurát ellenük! A győriek nyilatkozatai alapján azonban mindenki megnyugodhatott, mert ilyesmiről szó sem lehet és az ilyenkor normálisnak mondható feszültség mellett a lazaság is leolvasható volt a lányok arcáról. A két délszláv alakulat is egységes és mindenre elszánt csapat benyomását keltette, a podgoricaiak mellett a macedónok is győzelmi reményekkel érkeztek a hétvégére!
Óriási, telt házas kézilabdaünnep várható a hétvégén Budapesten -ez motoszkált a fejemben, de amikor a SYMA csarnok magasságában tudtam leállni az autóval negyven perccel a mérkőzés kezdete előtt, kissé elbizonytalanodtam. Azon kezdtem el morfondírozni, ha ilyen kevés az autó, akkor lehet, hogy a „Majdnem minden jegy elkelt!” szlogen puffogtatása jelen esetben csak marketingfogás? Aztán a csarnok irányába bandukolván megnyugtattam magam, hogy a győriek biztosan buszokkal, vonatokkal érkeznek és végre egy teljesen telt házas sporteseményen vehetek részt a Papp László Budapest Sportarénában! Ugyanis a sportmenedzseri végzettségem miatti vénám megspékelve egy abbamaradt közgazdasági vonallal „kettős látást” eredményez és a győri sportsikerek mellett rettentően drukkolok annak is, hogy a férfiakat kis késéssel lekövető női Final Four is egy helyszínen horgonyozzon le évekig! Hasonlóban reménykedik a magyar szövetség is, természetesen budapesti helyszínnel, mint a férfiak esetében, akik évek óta Kölnben vetélkednek, és melynek idén végre magyar szereplője is lesz, hiszen az MKB-MVM Veszprém KC is kvalifikálta magát! A felfokozott érdeklődés a jegyárak figyelembevétele mellett jelentős bevételeket generál és ez mindenképpen pozitívum a jövőt illetően.
GYŐRI AUDI ETO KC – FC MIDTJYLLAND:
A román bírók sípszavával kezdődő összecsapáson máris teljesült a mai napra szánt két kívánságom egyike! Ahogyan végigpásztáztam a zömében zöld-fehérbe borult lelátót, csak szórványosan akadt meg a szemem egy-egy üres szék látványán, kivéve a macedón és főleg a montenegróiak számára fenntartott szektorban,de oda folyamatosan szállingóztak a drukkerek az első meccs alatt. Szóval a telt ház kipipálva, óriási a hangulat , jöhet a győri győzelem, természetesen ez a második és egyben a legfontosabb kívánságom mára! Felváltva zúg a „-Hajráááá!! -ETOOOO!! ” és a „Ria, Ria, Hungária!” rigmus és érződik, hogy ez az egész ország kézilabda ünnepe! Bulatovic góljára a dánok olyan villámgyorsan válaszolnak, hogy kis túlzással pislogni sincs időm, mert lemaradok róla. Ez a gól is előrevetíti a dánok taktikáját és talán egyetlen reményét a szoros eredményre, ha sikerülnek a középkezdés utáni lerohanásos támadásaik, kihasználva Bulatovic-Tervel cseréjét a védekezésben. Amikor ténylegesen szükség volt rá a mérkőzés folyamán a lányok nagyon szépen betartották Ambros Martin edző utasításait és zseniálisan rendeződtek vissza. A mérkőzés elején fej-fej mellett haladtak a csapatok, néha azért a gyors visszarendeződés ellenére is sikerült a dánoknak gyorsan betalálni, de a felállt hatos ellen is eredményesek voltak. Miután összeállt a kisalföldiek védekezése fokozatosan növelte a különbséget, mert a támadások az elejétől fogva olajozottan működtek és szebbnél szebb találatok követték egymást: Bulatovic mellett Görbicz, Amorim, Löke és Bognár-Bódi is betalált. Görbicz és Amorim alulról felfelé eleresztett bombája, Löke ugyanazon kézzel elkapó és rögtön kapuba vágó mozdulata, vagy Bognár-Bódi kiélezett szögből végrehajtott ejtése egytől egyig élményszámba ment! Amorimnak a jobb felső sarokba süvítő bombájával, ezt megelégelve a Midtjylland edzője kikérte első idejét. Ennek ellenére a győriek növelték előnyüket, Görbicz zseniális pattintott bejátszását Löke váltotta gólra és továbbra is remekül játszva már a 20. percben kialakult az ötgólos előny, amelyet sikerült megőrizni a félidő végéig. 16-11 a javunkra!
Érdekes volt látni a vaksztól ragadó labda furcsa mozgását, megtréfálva néha a játékosokat, mert gurulás helyett egyszerűen odatapadt a padlóra és előfordult, hogy emiatt a játékosok elfutottak mellette. Azonban nem a vax okozta a második félidő elején a győri játékosok dekoncentráltságát, ami egy 3-0-ás dán rohamot eredményezett. Remek ütemben nyúlt ekkor az időkérést jelentő T-betűhöz Ambros Martin és nem is lett ennél szorosabb az állás a mérkőzés folyamán.
A második félidő kiegyenlítettebb játékot hozott, de a Győr folyamatosan 3-4 gól különbségen tartotta az ellenfelet és biztosan őrizte előnyét. A másik oldalon Cornelia Groot játszott kiemelkedően (9 gól) és Stine Jörgensen volt az egyetlen, aki a felállt védelem ellen is komoly veszélyt jelentett. A dánok védekezésének variálása remek lehetőségeket kínált Kovacsics Anikónak, aki felismerte a megnyíló folyosók adta betörési lehetőségeket és 5 góljával nagyszerű teljesítményt nyújtott. Az ő remek játéka akár kulcsfontosságú is lehet a döntőben, mert így nem csak a Bulatovic – Görbicz – Amorim tengely lehet a gólfelelős Lökével kiegészülve!
A Győr magabiztos és izgalommentes 29-26-os sikerére talán az is bizonyíték, hogy a második elődöntőnek voltak olyan momentumai, amikor a győri szurkolók magasabb hanghullámokat rezegtettek a Vardar Skopje döntőbe jutásának reményében, mint a magyar mérkőzésen.
A második mérkőzés drámai alakulása és a magyar szurkolók folyamatos buzdítása remélhetőleg az EHF vezérkarának is elnyerte a tetszését. A két meccs közötti holtidőben a büfék előtt kígyózó sorok nem csak a kiszolgáló egységek bevételeinek exponenciális növekedésében jelentettek garanciát, hanem előrevetítették, hogy majdnem telt ház előtt fog lezajlani a második elődöntő is, amely szintén jó pont lehet az európai szövetség szemében.
GYŐRI AUDI ETO KC – FC MIDTJYLLAND 29 – 26
GYŐRI ETO: Lunde – Bognár-Bódi, K. Bulatovic, Görbicz, H. Löke, E. Amorim, Kovacsics. Csere: Tervel, Hornyák Á., Korsós, Orbán Adrienn. Edző: Ambros Martín
MIDTJYLLAND: Englert – T. Jensen, L. Jörgensen, Groot, L. Spellerberg, S. Jörgensen, Woller. Csere: Thorsgaard, Troelsen, L. Möller. Edző: Helle Thomsen
A győriek Buducnost elleni „gyűlölete” volt a motorja a Vardar melletti szurkolásnak (természetesen vastapssal köszöntötték a Djokic – Radicevic- Lekic hármast), de ők akkor sem lankadtak, amikor a macedónok 15 perces gólínsége az első félidőben csendes nézelődésbe terelte a macedón szurkolókat! Egy lagymatagabb első félidő után ( 11-6 volt a Buducnost javára!) hihetetlenül izgalmas mérkőzés alakult ki a második félidőben elsősorban a Vardar feljavuló támadójátékának és Amandine Leynaud kapusának köszönhetően. Hatalmas csata folyt a pályán, egyre nagyobb extázisban játszottak a macedónok, talán a győzelmet is megszerezhették volna, ha 16-16-nál másfél perccel a vége előtt a saját trénerük, Indira Kastratovic nem a legszerencsétlenebb pillanatban teszi le a T-betűt a zsűri asztalára megakadályozandó csapata bődületes bombagólját. Természetesen az időkérés után nem sikerült a gólszerzés, az ellentámadás során a Buducnost trénere, Dragan Adzic viszont tökéletes pillanatban kért időt, így belemenés helyett ismét ők kaphattak egy lehetőséget, amelyet végül kínai figurával próbáltak befejezni sikertelenül. Jöhetett a 2×5 perces hosszabbítás, amelyben Neagu góljaival három góllal elhúztak a montenegróiak, de a macedónok még egyszer felkapaszkodtak, kiegyenlítettek, de a végjátékot már a Buducnost uralta és végül 22-20-ra megnyerte a találkozót!
Következhet a két évvel ezelőtti döntő visszavágója, melyre vasárnap 17.00 órakor kerül sor.
Az elődöntőről eltiltása miatt (Görbicz Anita lefejelése okán) lecsúszó Milena Knezevic friss erőként jót fog tenni a feltehetően fizikálisan kissé elcsigázott csapatának, de az biztos, hogy a mai Buducnost iránti szurkolói „szeretetet” alapul véve, folyamatos füttyszó fogja kísérni minden levegővételét a pályán és azon kívül is!
VARDAR SKOPJE – BUDUCNOST PODGORICA 20 – 22 – hosszabbítás után
VARDAR: Suslina – Radicevic, Djokic, Lekic, Pineau, Dembélé, Hmirova. Csere: Leynaud (kapus), J. Nikolic, Begona Fernandez, Dmitrovic, Klikovac. Edző: Indira Kasztratovics
BUDUCNOST: Woltering – R. Petrovic, Dalby, Cvijic, Byzdra, Neagu, M. Mehmedovic. Csere: Zderic (kapus), S. Lazovic, Gjeorgjievska, Pavicevic. Edző: Dragan Adzic
fotó: Lendvai Róbert / lendvaifoto.com
