Kárai és Marton „megdicsőülése”a ralikrossz világában

Rigában befejeződött a ralikrossz világbajnokság keretében folyó Európa-bajnokság (ERX) és a Super 1600 kategória versengése, mely szép és remélt, de nem várt magyar sikereket is hozott, így a korábbi cikkemben emlegetett „magyar ralikrossz flotilla” a további bővüléssel (Vass Zoltán is kedvet kapott és beszállt a legvégére az ERX-be) létszámban már-már a „Magyar Grand Armada”címet is kiérdemli az RX óceánjában.

A vb azonban még nem ért véget és egy hosszabb szünet után Dél- Afrikában november 9 -10-én zárják a szezont, ahol a Supercar királykategóriában Szabó Krisztián még érdekelt lesz, bár egy, az eddigieknél jóval jobb szereplés is már csak szépségtapasz lehet az év elején általa hangoztatott vb cím elnyerése helyett.

És akkor nézzük röviden a Rigában történtek kronológiáját, első sorban a hazai versenyzőink eredményeinek tükrében. A bikernieki pálya nem tipikusan ralikrosszos pálya, nincs az aszfalt mellett mélyebb vagy lazább talaj a murvásnak mondott, de tükörsimára hengerelt kötelező 40 %-on sem, és szűk korlátok között kell kanyarogni, ahol nem nagyon adódik előzési lehetőség, és csak az első kanyar tartogat igazán látványos közelharcot, azt is csak a rajt utáni pillanatokban, amikor még együtt a mezőny. (Nem véletlen, hogy hogy egy bemutató keretében a világhírű és egyedüli, kar nélküli lengyel drift és ralikrossz autóversenyző Bartos Ostalowski bal lábával forgatva a volánt, jobbal pedig a féket és gázt adagolva gond nélkül végigvitte a pályán a vb cím egyik várományosát, Bakkerudot). Kiváló bizonyíték még az első kanyar rejtelmeire a volt Európa-bajnok Timerzyanov látványos felborulása, mely éppen Szabó Krisztiánunk mögött történt, aki kiválóan rajtolt és ez biztos rajt cél győzelmét jelentette a legelső kvalifikáció (Q1) első versenyén.

A rendkívül kevés előzésre is akadt elrettentő példa, amikor ugyancsak a Q1 második futamában az első kanyaros tülekedésben rosszul járó Grönholm javítani szeretett volna utolsó pozícióján, de látványos és hajmeresztő kísérlete szerencsére baj nélküli kudarccal végződött, így az előzni vágyók jobbára csak a joker kör gyorsabb letudásában bízhattak. Döcögősen kezdtek a vb címre valóban esélyes és a ponttáblázat élén álló nagyágyúk (Bakkerud, Hansen fivérek, Grönholm, Baumanis, Tímerzyanov) is, a jobb helyezéseik mellett néhányszor a négy fordulós kvalifikációs versenyek vert mezőnyében végeztek. Remekül kezdett az ERX-ben Kárai Tamás, aki az első kanyaros kontaktokat szépen kivédve rögtön az élre állt, majd ott is fejezte be futamát, és már is következhetett a szokásos villáminterjú, ahol az elért időeredményéről kérték a véleményét, de ő „angolul” a pályát és a versenyt dicsérte (super race, good track), majd a riporter kérésére magyarul már a szurkolóinak mondott köszönetet. Ugyanitt az Eb keretében Mózer Attila 4. lett futamában és azt követően bemutatkozott Vass Zoltán is ebben a sorozatban, és bár hatalmas hátránnyal, de két kieső miatt harmadikként ért célba Audi A1 autójával. Amilyen jól sikerült a Q1 Szabónak, úgy fogja utálni a Q2-es futamát, ahol az ERX-et már megnyert, így a vb futamon tét nélkül tesztelő Larsson az első kanyarban két kerékre állította és rápréselte Timy Hansent Krisztiánra, akinek már nem maradt helye és a svéddel együtt belefúródott a falba, de szerencsére kocsija járóképes maradt és be tudta vinni a célba, nem úgy, mint az idősebb Hansen, aki így teljesen nullázott a Q2-ben.

Az ERX-ben Mózer és Vass egy futamba került, az 1-es „halálkanyarban” egymás mellett és problémamentesen fordultak, de utóbbi Hedström megforgása miatt kicsit kiesett a ritmusból, ám a végére Attila elé került és a 4., valamint 5. helyen végeztek. Szabóhoz hasonlóan Kárai sem fog szívesen visszaemlékezni erre a futamára, a hosszú oldalról nem rajtolt valami jól, de azért harmadikként körözött, míg nem a joker köréből visszajövet összekoccant egyik riválisával és kocsija jobb eleje megsérült, valószínű defektet is kaphatott, mert lelassult és így az 5. utolsó helyen ért célba.

Vasárnap a Q3-ra az előző napi jó időt és napsütést sokak (főleg a nézők) bánatára, míg mások örömére eső váltotta fel. Szabó Krisztián minden esetre nem zavarta, mert újabb csodarajtot csinált (ennyit talán az egész szezon alatt nem produkált, mint itt két nap alatt) és hiába üldözte őt az összetettben szerencsés helyzetben év végén még dobogóra is esélyes, Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhető hazai pályán versenyző Baumanis nem tudta megelőzni őt. Az ERX-ben a sorsolás újra összehozta egy futamba Vasst és Mózert, így vizes pályán is összemérhették magukat. Utóbbi koránál és hosszú versenyzői pályafutásából adódóan hatalmas tapasztalatával szuper rajtot vett és elsőnek tudta le a legrizikósabb egyes kanyart majd még további kettőt, de úgy látszik elragadta a hév és a negyediknél keresztbe állt a „murván”majd a korlátba koccantotta az egyébként zöld, fehér, pirosra fóliázott tetejű (igaz hátulról nézve már helyes színsorrendű) autója elejét, így a másik négy kikerülve őt faképnél hagyta. Szerencsére a Pegueot nem sérült meg komolyabban, így a mezőny után tudott eredni és célba is ért. Vass viszont végig nagyot alakított a „vékony jégen” a negyedikről első sorban kiváló joker körének köszönhetően a második helyig nyomult előre, ami igen tisztes köztes eredménynek számít egy Eb-újonctól. Ennyi magyar szívet melengető Q3 eredmény után Kárait újabb balszerencsés momentum érte (hogy ki volt ludasabb a korábbi és a mostani dologban ne keressük, a vizsgálók sem vonták egyik felet sem felelősségre), aki gyorsabbnak tűnt az előtte autózó két ellenfelénél, és hogy ne ragadjon be mögéjük, rögtön az első körben kiment jokerre.

Amikor visszajött onnan, akkor a mezőny egyetlen hölgyversenyzőjének, Mandie Augustnak sodródott a vizes aszfalton, aki ugyan az ilyen szituációban előnyt élvező standardkörén volt, de vélhetőleg nem hagyott elég helyet Tominak. A kontakt eredménye természetesen mindkettőjük megforgása lett, és bár befejezték a versengést, Kárai csak 4., Mandie pedig 5. lett.

És akkor a Q4. Szabónak nagyágyúk (Bakkerud, Timmy Hansen, a fiatal, ígéretes hazai reménység Nitiss, és több Dakart is megjárt Chicherit) között kellett kiharcolni a semi finalt. Hansen és Bakkerud simán lerajtolta magyarunkat, akinek keményen kellett küzdenie Nitissel, hogy ki érjen harmadiknak az első kanyarba – ezt a lett autójának jobb első oldala, megnyomorított és felgyűrt motorháztetője igazolja – ami végül a mi fiúnknak sikerült, így harmadikként körözött és ért is célba. Kárai a maga kategóriájában megint megkapta Mandie-t és mint később kiderült, egy, az ő hátát védő őrangyalt, Mózer Atti személyében, aki azonnal, még az első kanyar előtt besorolt az élre vágó Tomi mögé és egy darabig fedezte őt. De ez később feleslegessé is vált, mert Mandie újra összeakadt valakivel (ebben most nem ő volt a ludas) így az üldözők leszakadtak, Tomi pedig csodálatos tempóban „mérföldekre” növelte előnyét így a célban 7 másodperccel követte őt Mózer a második helyen, a többiek még látótávolságban sem voltak. Micsoda kettős magyar siker, mely természetesen mindkettőjüknek az elődöntőt jelentette. Kárai boldogan nyilatkozott (persze magyarul) ami szerint reméli, hogy sokan nézik őket és sikerült nagyon jól beállítani az autót a vizes pályára, megpróbál mindent megtenni az elődöntőben és a döntőbe is, ha bejut, kérte, hogy szurkoljanak értük és reméli, hogy szép eredménnyel mehetnek innen haza.

Ettől fogva már csak Vass Zoliért kellett szorítani az Eb-sek közül, aki negyediknek sorolt be az első kanyarhoz, de hátulról, oldalról Pleskovas megforgatta, ám magyarunk tovább tudott menni (míg a „tettes” autója végleg megadta magát) és ha nagy hátránnyal is, de negyedikként haladt át a célvonalon. Ez azt jelentette, hogy mindhárman bejutottak a két hatos elődöntő valamelyikébe. Ott azonban Mózer és Vass is 6. lett, Kárainak pedig 5 tized másodpercen múlt, hogy nem került a fináléba, ahol a Dobourg testvérek, Jean-Baptiste és Andrée foglalták el a két első helyet.

Az ERX év végi összetett versenyét a svéd Robin Larsson (Audi A1) nyerte 146 ponttal a francia J. P. Dubourg (Peugeot 208) 139 és a norvég Bryntesson (VW Polo), 130 pont előtt. Kárai Tamás (Audi A1) 6. lett 79 pontot gyűjtve, Mózer Attila (Peugeot 208) 23., (8 pont), Vass Zoltán a 26. (6 pont), Wieszt Jankó pedig a 39. (0 pont) helyen végzett a 42 induló közül.

A Supercar kategóriában Szabó Krisztián is bejutott a semi finalba, ahol az egyik hatfős csoportban ötödikként végzett és a novemberi záró forduló előtt 81 ponttal a 10. helyen áll, bár csak 5 egység az előnye Baciuska előtt, aki két versennyel kevesebben indult nála és az utolsó 4 vb verseny mindegyikén több pontot szerzett nála. A Spercarok döntője az eső miatt még csak fokozta az izgalmakat, Timerzyanov rajtolt a leggyorsabban, de ezért nagy árat fizetett, mert az első kanyar előtt nekisodródott a falnak, de onnan visszapattanva még be tudott sorolni harmadiknak. Timmy Hansen viszont nem hibázott, a második pillanattól vezetett és hiba nélkül biztosan nyert. Grönholmot Bakkerud szorongatta a második helyért – sikertelenül.

A fiatalabb Hansen, Kevin, majd Timer és Doran lett a végső sorrend, és így az élmezőny szorossága még óriási izgalmakat hoz Dél Afrikában, mert Timmy Hansen mindössze egy ponttal vezet Andreas Bakkerud és nyolccal öccse Kevin előtt. Kár, hogy Niclas Grönholm betegség miatt két versennyel kevesebbet teljesített, így már a 3. helyre is csak matematikailag van esélye.

És hogy meg ne feledkezzünk a magyar vonatkozású slusszpoénról és rendkívül örvendetes jó hírről, nézzük a Super 1600 ketegóriát, ahol Rigában ugyancsak véget értek az idei csatározások. Itt három hazánk fia vitézkedett, Ferjáncz András (Ford Fiesta) csak Belgiumba látogatott el, így nyilván leghátul végzett. Szíjj (Jolly) Zsolt (Skoda Fabia) viszont a hat versenyből ötön ott volt és négyen pontot is szerzett, kár, hogy Lettországot kihagyta, de így is 12. lett a 30 indulóból.

Marton Gergő (Audi A1) a Volland Racing színeiben viszont mindenhol letette névjegyét, és ha nincs óriási pechje, akkor Rigában a rég óhajtott győzelemre is nagy esélye volt, mivel a döntőt kivéve nyerte a Q4-et, a semi 2-tőt, viszont a fináléban defektet okozott neki egyik versenyzőtársa nagy igyekezete, így csak bevánszorogni tudott a célba.

Az összetett első helyre nem volt reális esélye a bajnok Nurijevvel szemben, de az ezüstérem rendkívül értékes nem csak az ő, hanem a magyar autósport növekvő presztízse szempontjából is.

(Szöveg és fotó: Márton István)