Megújulást kíván a magyar judo

Csaknem száz sportvezető, edző, versenybíró, sportoló vagy a sportághoz kapcsolódó személy vett részt a sportág megújítását szolgáló eseményen, amelyet a Magyar Judo Szövetség rendezett pénteken.

A Judoinfo szakportál beszámolója szerint Dr. Kovács Antal, az MJSZ szakmai alelnöke bevezetőjében elmondta, a magyar judo még sosem kapott ilyen komoly anyagi támogatást, mint az elmúlt évtizedben, a sportág érezhetően nagyon népszerű, sok szülő gondolja úgy, hogy ezt a sportágat kell a gyermekének választania, mégis komoly kihívásokkal küzd a magyar judo.

Mire ezekből a gyerekekből felnőttek lesznek, elveszítjük őket. Az olimpiai szintre, a piramis tetejére már nagyon kevesen érkeznek meg, de ha teszünk ez ellen, azt gondolom, változtatni tudunk ezen“ – fogalmazott a magyar judosport eddigi egyetlen olimpiai bajnoka.

A „workshop“ első fő témaköre a toborzás volt, amelynek kapcsán több fontos vetület terítékre került, a látványsportokat támogató TAO rendkívüli elszívó hatásától kezdve a súlycsoportos rendszer által felvetett problémákon, a testnevelők nem megfelelő felkészítésén, illetve megbecsülésén, a közösségi média használatán, a sportágat népszerűsítő mozgókép anyagok készítésén, az egykori kitűnőségek segítségével végzett központi toborzáson, az esések oktatásán, a grund- vagy rapidjudo „kitalálásán“, a személyes kapcsolatok (szülőkkel, testnevelőkkel, családokkal) kialakításán, a szakemberképzésen, a gyerekeknek nyújtandó élményen át egészen a szülők meggyőzésééig.

A második témakör a gyermekek továbbadásáról szólt, ez pedig sok problémás területet felvetett. Elsőként azt, hogyan motiválják a gyerekeket arra, hogy versenyezzenek (például Mindenkinek aranyérmet kezdeményezés), de szó volt arról is, hogyan lehet egyáltalán a sportnál tartani a gyerekeket, miért fontos a bátorítás, a biztonságos környezet megteremtése és megtartása, a lépésről lépésre haladás, az övvizsga rendszer alkalmazása, esetleges bővítése, a nevelő klubok és a felnőtteket menedzselni képes egyesületek közötti kapcsolatok kialakítása, az anyagi eszközök elosztásának átgondolása (nevelőklubok, nemzetközi szinten versenyeztető klubok).

Felvetődött, hogy a nyolc-tizenkét éves korosztály számára mennyire fontos a megfelelő technikai képzés, hiszen ebben a korban tudják a gyerekek leginkább elsajátítani a judo technikáit, ahogyan az is terítékre került, miért lenne fontos a szülők számára is vonzóvá tenni a versenyeket (helyszínben, időben, lebonyolításban, külsőségekben, ajándékokban), de akár az edzéseket is, miért kellene a judo előnyeit kommunikálni a testnevelők és a szülők felé, hogyan lehetne (például a formagyakorlatokkal) megtartani azokat is, akik nem kívánnak versenyezni, illetve hogyan lehet a kudarcok elviselését is megtanítani a gyerekeknek.

Az edzők személye és egzisztenciális lehetősége, az edzőképzés fontossága, mindebben a Magyar Judo Szövetség felelőssége is említésre került.

Tulajdonképpen ugyanerről szólt a workshop harmadik része is, amely kifejezetten a nevelő egyesületek és a nemzetközi szinten is versenyeztető nagy klubok közötti kapcsolatokról szólt. Mikor, miért és milyen feltételekkel adja tovább egy nevelőedző a tehetséges gyermeket?

A regionális központok kijelölése, kialakítása – megfelelő infrastruktúrával, edzői gárdával, finanszírozással –, amolyan elitképző, akár egy akadémiai rendszer létrehozása vetődött fel, de ehhez kapcsolódóan a „felfedezők“, a nevelőedzők erkölcsi és anyagi megbecsülése is terítékre került.

Ugyanakkor ehhez a témához kapcsolódott a nevelőklubok helyzete is, hiszen egy-egy ilyen egyesület azért kap helyi szinten támogatást, ha eredményeket tud felmutatni. Ha mindig továbbadja a gyereket, akkor nem tudja felmutatni a támogatást szolgáló eredményeket. Hogyan lehet ezt a kérdést kezelni, milyen módja lehet annak, hogy a sikeres nevelőedzők, klubok érdemeit elismerni és elismertetni.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a tizennégy-tizennyolc éves kor között a fiatalokat körülvevő más kihívásokat, elsősorban az oktatási rendszert, az iskolákat (általános, közép- és felsőfokú intézmények), és az általuk támasztott követelményeket. És természetesen magát az alanyt, a serdülő vagy ifjúsági korú judóst, akinek meg kell felelnie az új ingereknek is.

A negyedik nagy témakör a továbbtanulást boncolgatta. A juniorkorba lépés környékét érintő időszakban veszíti el a legtöbb élversenyzőt a sportág – az ifjúsági olimpiákon szereplő sportolók felét például rövid időn belül elveszíti a judo. A szülők a felnőttkor küszöbéig támogatják gyermeküket, de ha az nem képes továbbtanulni, elengedik a kezét.

Olyan lehetőségeket kellene találni, olyan kapcsolatokat kellene a felsőfoki oktatási intézményekkel kialakítani, amelyek komoly lehetőségeket kínálnak a sport és a továbbtanulás együttes végzéséhez, hiszen a kettő megy együtt. A judónak sugároznia kell magáról a kettős karrierépítés lehetőségét, ehhez például időmenedzselés tanításával is lehetne segíteni a judokákat.

A kettős karrierépítés modelljét a Magyar Olimpiai Bizottság és a Megyer Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség is támogatja, de a sportágon belül is szélesíteni kell ennek a lehetőségeit.

A délelőtti foglalkozás utolsó támakörét kulcskérdésként vezette fel Dr. Kovács Antal: ez pedig a versenyrendszer témaköre. Nagyon komoly verseny zajlik ma a világban azért, hogy megnyerjék a gyerekeket egy-egy program számára – ebben a kiélezett helyzetben kell megállnia a helyét a judónak. Nagyobb élményre, vonzóbb versenyekre – de talán kevesebb eseményre –, komolyabb mérkőzésszámra lenne szükség a diák és serdülő korcsoportos eseményeken.

Az időtartammal kapcsolatban a legtöbben egyetértettek, át kell hidalni, hogy egy-egy verseny szinte egész napos programot jelentsen egy gyerek – és a családja – részére. Lehet-e megszabni egy verseny optimális időtartamát? Kell elfogadott szövetségi versenyszabvány, amely minden követelményt meghatároz a versenyrendezőkkel szemben. Fontos az informatikai rendszer további fejlesztése, a nevezési rendszer átalakítása.

A délutáni programban az edzői oktatásról és az edzőkkel szemben támasztott követelményekről, ezen kívül az edzői – és akár szülői – etikai kódexről, továbbá a judokákkal szemben felállított követelményrendszerről is beszéltek az egybegyűltek.

Nagyon nagy lépést tett előre ezen a napon a magyar judo, a Magyar Sportok Házának dísztermében – bizonyos értelemben – úgy nézett ki a judo, amilyennek mindannyian látni szeretnénk. Folytatás következik, az MJSZ illetékesei jókora muníciót kaptak ahhoz, hogy valamiféle rendszerbe tereljék a sportágat.
 

fotó: Judoinfo