Nikolicsot is éltették az MLS All Star-gála előtt

Megtartotta a Real Madrid elleni meccs előtti utolsó edzését az MLS All-Stars csapata.

Az mlsz.hu szerdai beszámolója szerint a tengerentúli profi bajnokság, az MLS idei All Astar-gálája valódi sztárparádét hoz majd, a liga legjobbjaiból álló All Star-együttes a Real Madriddal mérkőzik meg, a találkozó helyi idő szerint szerdán este 8 órakor kezdődik Chicagóban. Az MLS All Star-csapatának tagja Nikolics Nemanja, a Chicago Fire magyar válogatott csatára is, aki kiválóan kezdte tengerentúli karrierjét, jelenleg vezeti az MLS góllövőlistáját.

A szerdai meccset megelőző hivatalos edzésen a legnagyobb sztárok, Bastian Schweinsteiger (akit előszeretettel nevezne Schwarzeneggernek a szurkolók) és Kaká mellett a hazai közönség előtt szereplő Nikolicsot is éltették a szurkolók.

A Real Madrid német válogatott középpályása, Toni Kroos a mérkőzést megelőző hivatalos sajtótájékoztatón elmondta, hogy aki a Real mezében nem győzelemre játszik, és az Európai Szuperkupa-döntő előtt nem tesz meg mindent a sikerért a chicagói Soldier Field gyepén, az nem való a csapatukba, utalva arra, hogy a BL-címvédő sem baráti focizgatásra készül.

Schweinsteiger ugyanakkor azt mondta, a legfontosabb a nézők kiszolgálása, és elsősorban egy szórakoztató meccset szeretnének játszani. Hozzátette: az MLS folyamatosan fejlődik, és minden játékos azért dolgozik, hogy a bajnokság előbb-utóbb elérje a Bundesliga vagy a Premier League szintjét, ami szerinte 8-10 éven belül be is fog következni.

Ezzel kapcsolatban Nikolics az mlsz.hu helyszínen tartózkodó munkatársának úgy fogalmazott: a játékosok összefogásán nem fog múlni a fejlődés:

– Kakától Schweinsteigeren át mindenki sokat tesz a fejlődésért, rajtuk biztosan nem múlik az előrelépés! Kaká egyébként nagyon készséges mindenben, pedig ő nem is a csapattársam, Bastian pedig a legjobb fej az egész csapatban. Remélem, a holnapi mérkőzésen is sikerül bizonyítanunk, hogy egységesek vagyunk és mindannyian az MLS sikeréért dolgozunk!

Az MLS All-Stars edzője, Veljko Paunovic, aki egyben a Chicago Fire trénere is, vagyis napi szinten együtt dolgozik a magyar csatárral, az mlsz.hu kérdésére csak annyit válaszolt Nikoliccsal kapcsolatban: „He’s the best”, vagyis „Ő a legjobb!”.


Egy kis MLS-történelem

Az MLS-ben nincs őszi-tavaszi szezon, a csapatok a márciusi rajttól kezdve egy naptári éven belül befejezik a bajnokságot. A 2017-es szezonban 19 amerikai és 3 kanadai csapat vág neki a küzdelmeknek. A csapatokat két főcsoportra osztják (Keleti és Nyugati Konferencia), melyekben a márciustól októberig tartó alapszakasz során mindenki 20 meccset játszik az azonos főcsoportbeli csapatokkal, három extra meccset a közvetlen konferencia riválisaival, és 11 meccset a másik konferencia csapataival. A 34 meccset követően következik a playoff, azaz a rájátszás.

Ahogy a többi nagy amerikai csapatsportban, az MLS-ben sincsenek kiesők és feljutók. Az alapszakaszban legtöbb pontot gyűjtő együttes a Supporter’s Shield győztese. Az alapszakaszt a playoff követi, amelyet az egymeccses döntő, az MLS Cup zár le.

MLS: a modern éra

A 2000-es évek közepéig az MLS nem volt egy sikertörténet, de az egységes szabályozásnak és szponzorációs szerződéseknek hála ma már az átlagnézőszáma (21,500) meghaladja az NBA és az NHL mutatóit. A fejlődés mértékét jól mutatja a csapatok átlagos franchise-értékének növekedése is: míg 2008-ban 37 millió dollár volt ez a szám, addig 2013-ban már 103 millió dollár, a tavalyi évben pedig már 157 millió dollár. Jelenleg a legmagasabb franchise-értékkel a Seattle Sounders bír (175 millió dollár). Az MLS Cup címvédője a Seattle Sounders FC, míg a Supporters’ Shieldé az FC Dallas.

A liga történetének eddig öt magyar labdarúgója volt: Urbányi István, Hercegfalvi Zoltán, Németh Krisztián, Sallói Dániel és Nikolics Nemanja.

A Keleti Főcsoport csapatai: Atlanta United, Chicago Fire, Columbus Crew SC, D.C. Uinted, Montreal Impact, New England Revolution, New York City FC, New York Red Bull, Orlando City SC, Philadelphia Union, Toronto FC

A Nyugati Főcsoport csapatai: Colorado Rapids, FC Dallas, Houston Dynamo, Los Angeles Galaxy, Minessota United, Portland Timbers, Real Salt Lake, San José Earthquakes, Seattle Sounders FC, Sporting Kansas

A gyökerek

1927. június 10-én John Kieran, a New York Times egyik vezető publicistája leült az írógépe elé, és figyelmét az asztalán lévő labdára irányította. „Ma már senki sem csóválja a fejét, ha valaki a labdarúgás iránt lelkesedik. A játék Amerikába is bevette magát, és elfogadta a társadalom. A szurkolók nyíltan, névvel és arccal vállalják rajongásukat, a jegyeket is hivatalosan értékesítik a számukra. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy idővel bizonyos társadalmi rangja lesz annak, ha valaki futballmeccsre jár” – írta szinte pontosan 88 évvel ezelőtt.

Visszatekintve, Kieran publicisztikája, ami a nagy népszerűségnek örvendő „Napjaink sportja” nevű rovatában jelent meg, nem az első, és nem is az utolsó elhamarkodott örömujjongás volt a futball amerikai helyzetét illetően, de ha megnézzük az 1920-as évek közép-nyugati és keleti-parti labdarúgással kapcsolatos eseményeit, akkor látni fogjuk, hogy a maga idejében teljesen indokolt volt a szerző lelkesedése.

A futball Észak-Amerikában kezdett megerősödni, mint professzionális sportág, és hogy ez nem volt véletlen, Kieran arra is magyarázattal szolgált. „Minden a Hakoah Wien vendégjátékával kezdődött még a tavalyi évben. A túrának akkora volt a sikere, hogy a külföldi labdarúgók bevándorlásának egész hullámát indította el. Ha egy érkező gőzhajón nem volt egy valamirevaló futballcsapat, szinte elővették a kapitányt a kikötőben” – így Kieran.

A tőke és az európai bevándorlás

Az 1920-as években a professzionális sportok és sportszervezetek még az Atlanti-óceán mindkét partján alacsony fejlettségi fokon álltak. Emiatt is fordulhatott elő, hogy bár a közép- és felsőfokú oktatásban az amerikaifutball jelentősen népszerűbb volt a labdarúgásnál, profi szinten nem mutatkozott nagy különbség: az Amerikai Labdarúgó Liga (ASL) komoly konkurenciát jelentett a Nemzeti Futball Ligának (NFL). Valós esély mutatkozott rá, hogy megfelelő stratégiával a futball kiszorítja az amerikaifocit a sportok nagyszínpadáról, amelynek egyik legfőbb oka a bevándorlás volt.

Akkoriban még virágzott a brit játékosok exportja, akik a keleti part teljes hosszában megtalálhatóak voltak az 1920-as évek Egyesült Államokjában. Számos angol, de főleg skót játékos fedezte fel magának még a sztárok közül is, hogy az Atlanti-óceán túlpartján milyen remek pénzeket lehet keresni, ahol a nagy gyárak által támogatott csapatok jelentős és fizetőképes piacot jelentettek a tehetséges játékosoknak. Colin Jose, az amerikai labdarúgással foglalkozó történész szerint ez az emigráció volt az oka annak a magas intenzitású, agresszív harcmodornak, amivel az Európából érkező csapatoknak meggyűlt a baja, és ami a mai napig jellemző az USA labdarúgására.

„Az 1920-as években a Bethlehem Steel, a New Bedford, a Fall River vagy a Boston csapatai elsősorban skót idegenlégiósokból álltak, remek játékosokból, akik az angol első osztályban is megállták volna a helyüket. Olyan elismert labdarúgókról beszélünk, mint Alex McNab, aki skót válogatottságig is vitte, vagy mint Alec Jackson, aki angliai visszatérését követően a Huddersfield Town és a Chelsea színeiben játszott, és ő is megfordult a válogatottban is” – állítja Jose.

Túl sok vita a pénz körül

Az első komoly európai gárda, amely hosszú túrára vállalkozott az Egyesült Államokban, a zsidóság kirakatcsapata, a bécsi Hakoah Wien volt 1926-ban – itt játszott többek között Guttmann Béla is. Őket az egyre erősödő európai antiszemitizmus elől menekülő osztrák és magyar zsidókból álló vegyescsapat, a Maccabbi követte.

A két klub sorsa közös lett: szinte minden játékosuk a toleráns és jól fizető amerikai közegben folytatta pályafutásukat, csak a New York Giants öt játékost szerzett meg a Hakoah Wienből – köztük Guttmannt is. A stadionok lelátóin rekordméretű tömeg szorongott, egy-egy kiemelt összecsapást akár 40-45.000 ezer néző is megtekintett. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a szakszervezeteken keresztül számos olyan munkáscsalád jutott olcsó jegyhez, amely egyébként nem tudta volna megfizetni a 3-5 dolláros, vagy még drágább belépőket.

Az 1920-as évek végére azonban a labdarúgás rengeteget vesztett népszerűségéből és vonzerejéből, elsősorban a tulajdonosok örökös vitáinak a következtében, amelyek a klubok felépítéséről és a bajnokság lebonyolításáról szóltak. Charles Stoneham, a New York Giants tulajdonosa például a Maccabi vendégszereplését követően felvásárolta a New York Nationalst. Azonban az idő előre haladtával, amikor rájött, hogy az adott körülmények között nem tudja rentábilisan működtetni a csapatot, egyre erősebb lobbitevékenységet folytatott, hogy változtassák meg a játék felépítményét. A baseball-ligához hasonló rendszert szeretett volna bevezetni, amelyben átalakítják a nemzeti kupa rendszerét is, hogy a legjobb csapatoknak ne kelljen hosszú és értelmetlen utazásokon részt venni.

Ezzel a javaslattal azonban nem mindenki értett egyet, különösen az ASL azon klubjai, akik a labdarúgós legfőbb letéteményeseit az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetségében, és nem a klubtulajdonosokban látták. A vita végül szakadáshoz vezetett, az 1929/1930-as szezont pedig már két különböző, párhuzamos bajnokságban rendezték meg, ami elképesztő hitelvesztéssel és romboló hatással járt.

A válság véget vetett az aranykornak

Habár gyors és hatékony válságkezeléssel végül megoldották a problémát, de akkorra már jó néhány tradicionális nagy klubnak – mint például a Brooklyn Wanderersnek – be kellett zárnia a kapuit. A Wall Street 1929-es összeomlásával és a gazdasági világválság beköszöntével a szurkolók ezrei vesztették el a megélhetésüket, és így arra sem volt lehetőségük, hogy meccsbelépőket váltsanak. A játék eltűnt a saját maga ásta veremben, és az ASL végül 1933-ban lehúzta a rolót.

A liga következő, igazán fontos dátuma 1968, ekkor kezdte meg működését a NASL (North American Soccer League), melyben olyan játékosok léptek pályára, mint Pelé, Franz Beckenbauer, George Best, Eusébio, Johan Cruijff, Gerd Müller vagy Hugo Sánchez. Azonban a komoly pénzügyi befektetések ellenére ellenére 1984-ben megszűnt a liga.

A vb hozta el a feltámadást

Jelentős változást a FIFA 1991-es döntése hozott, amikor az Egyesült Államok megkapta az 1994-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. A labdarúgó-szövetség vezetői úgy gondolták, hogy ez nagyszerű alkalom egy új liga megszervezésére, a vb ugyanis ismét felkeltette az érdeklődést a soccer iránt.

1995-ben eldőlt, hogy a ligát Major League Soccer névre keresztelik, majd 1996. április 6-án San Joséban elindult az első szezon. A 10 csapatot két csoportra osztották, keleten szerepelt a Columbus Crew, a D.C. United, a New England Revolution, a NY/NJ MetroStars és a Tampa Bay Mutiny. A nyugati konferanciát a Colorado Rapids, a Dallas Burn, a Kansas City Wiz, a Los Angeles Galaxy és a San Jose Clash alkotta.

fotó: mlsz.hu

Vélemény, hozzászólás?