Nullázása után másnap már ismét Rast volt a király

Ahogy közeledünk az idei DTM szezon vége felé, úgy fokozódik a hangulat mind a versenyzők, mind a a DTM rajongók körében, és bár a lausitzringi fordulók után még két hétvége, azaz 4 verseny van hátra, ahol a győztes(ek) 100 pontot is szerezhetnek a végső dobogós helyek nagyjából eldőlni látszanak.De maradjunk jelen időben, azaz a Drezdához közeli volt bányászterületen, Schipkau és Klettwitz környékén.

A 4570 méteres Euro Speedway stadiont 2000-ben nyitották meg és azóta a DTM minden évben ellátogat ide, sőt szombaton a sorozat modernkori történetének 499. versenyét futották. Ahol ki más, mint René Rast (Audi) foglalta el a kvalifikáció megnyerése után az első rajtkockát. Simán kilőtt és egészen a 7. körig biztosan vezetett, amikor is a célegyenes utáni második kanyarban hirtelen lelassult és többen elmentek mellette, ő pedig lekanyarodott a pályáról, meg is állt, és amikor a mezőny elszáguldott mellette, lassú tempóban behajtott a boxba, egyenesen a saját garázsába, ami általában a verseny végét is jelenti. A DTM kedvenc és szemfüles riporternője Verena azonnal megszólította Arno Zensent, a csapatversenyben második Team Phoneix vezetőjét, hogy mi történt, valami technikai probléma vagy más? Szűkszavú, semmitmondó és érzelemmentes választ kapott, mely a motorerő csökkenését okolta, és rögtön arra tért ki, hogy másnapra majd megoldják a problémát. Verena nem sokkal később lecsapott Rastra is, kérdése ugyanaz volt, a válasz is…

(Rast válaszol a sajtó kérdéseire, fotó: Márton István)

Tudom – a nekem írt sms-ekből is – , hogy a konteo-elméletek híveinek rögtön az jutott eszükbe, hogy Rast magasan vezet a pontversenyben, sorozatosan jó formát mutat ő és autója, mögötte márkatársa, a szintén audis Müller „élet, halál” harcot vív a BMW-s Wittmannal a végső 2. helyért, és Lausitzen is ekkor harmadikként autózott Müller mögött. Ezért: ha Rast nem szerez az első versenyen pontot, de a győzelemért járó 25 pont mind a márkatársához kerül, az a végelszámolásnál döntő lehet utóbbinak, Rastnak pedig marad még elég előnye, nem csak márkatársai, de a rivális BMW előtt is. Sőt, a jól hajrázó, ugyancsak audis Rockenfeller is serényen kapaszkodik felfelé, így az év végén nem lehetetlen, hogy hármas Audi diadal születhet.

Nos, ebből a Lausitz 1-en a következő szombati végeredmény született:
1. Müller
2. Frijns (Audi)
3. Rockenfeller…

Ezek fényében mindenki kíváncsian várta a vasárnapi futamot, ahol az időmérő után Green mellett egy újonc, Aberdein (Audi) másodikként következett a rajtrácson, Müller és Rast követte őket, Wittmann a harmadik sorból indult. A szombaton pont nélkül maradt Aston Martinok zárták a sort, Eng (BMW) „véletlenül” keveredett közéjük. Rast a rövid oldalon azonnal kibújt az imént említett újonc mögül és már az első kanyarban második helyen, majd a 4. körben már az élen haladt. A hatodikban már 20-30 m előnye volt, Wittmann és Müller a 8., 9. pozícióban körözött, mögöttük a rajtnál utolsó Eng szorgoskodott. Spengler a 7. körben kezdte meg a kötelező kerékcserék sorozatát, lassan a többiek is követték, így szokás szerint összekeveredett a mezőny és a sorrend, von Habsburg (AM) pedig a korábban kiállt márkatársát, Dennist követte a versenyt befejezők közé.

(Müller, Spengler és Green, fotó: Márton István)

A 20. körben Juncadella vezette a sort, de csak addig, amíg ő is kiment a pitstopra. A verseny kétharmadán páran új gumikat vételeztek, Rast természetesen vezetett Müllerel a háta mögött, Rokenfeller dobogós, Wittman hatodik helyen állt. Di Resta is kiszállt a száguldásból, így már csak egy Aston Martin körözött, majd Glock (BMW) is behajtott a boxba és már nem tért vissza. Az 55 perc végéhez közeledett, Rast szinte kikerült a többiek látóköréből, a rendelkezésre álló p2p-t és DRS-t majd mindenki 100 százakékban felhasználta, Rockynak például egy sem maradt, Rastnak viszont – mivel majd végig az élen haladt – nem volt lehetősége rá. Végül sikeresen átlépve itteni tavalyi szörnyű borulásán ezek nélkül is 5 másodperccel verte Müllert és idei ötödik győzelmét aratta. Rockenfeller is pódiumra állhatott, így az Audi fentebb említett elképzelése, vagy taktikája – ha volt ilyen – fényes sikert aratott. Három pilótájuk a dobogón, az első kettő szinte behozhatatlan pontelőnnyel, Rocky felzárkózva a BMW- Engre és Wittmannra, akiket az elkövetkező 4 versenyen még meg is előzhet a pontversenyben, és akkor lehengerlő Audis fölény alakulhat ki, ami a márkák versengésében már realitás, hisz 858 egységgel állnak az élen, míg a BMW-nek 463, az Aston Martinnak 44 van.

A pilóták élcsoportjának állása pedig:
1. René Rast 234
2. Nico Müller 214 (mindkettő Audi)
3. Marco Wittmann 167
4. Philip Eng 140 (mindkettő BMW)
5. Mike Rockenfeller 138
6. Robin Frijns 121 pont (mindketten Audi)

Képek és szöveg: Márton István