A londoni bronzérmes Marosi Ádám 36, az ifjú titán Gáll András 16 esztendősen szövi az olimpiai álmait
Az öttusasport nagy öregjei közé tartozó Marosi Ádám nem tesz le arról, hogy jövőre Tokióban a 2012-es harmadik helyére emlékeztető teljesítménnyel rukkoljon ki, a még négytusázó Gáll András viszont azt vette a fejébe, hogy nyolc év múlva – amikor még csak 24 esztendős lesz – aranyérmet hoz haza Los Angelesből – írja az SzPress Hírszolgálat.
Egy a tízhez az esélye annak, hogy a 36. évében járó olimpiai bronzérmes Marosi és a nála húsz esztendővel fiatalabb Gáll valaha is szembe kerül egymással egy öttusa versenyen, bár a sportban történtek már ennél is nagyobb csodák. Összecsapásuk feltétele elsősorban az, hogy a Honvéd veteránja legalább még négy évig a pályán maradjon, miközben a Trion SC kisklub kötelekébe tartozó ifjú titán hétmérföldes léptekkel halad előre. Az elszántság egyikükből sem hiányzik.
Tartalékra kapcsolva
Marosinak a télvégi kairói bravúros győzelme után még egy Világkupa első hely hiányzott az olimpiai kvóta megszerzéséhez, ám azzal is befutó lehetett volna, ha kétszer is beverekedi magát az első tíz közé.
„Amióta a nemzetközi szövetség minden dátumot áthúzott az idei versenynaptárában, tartalék „üzemmódra” kapcsoltam, amin csak akkor változtatok, ha lesz idén katonai világbajnokság, és a magyar szövetség ősszel megrendezi az elhalasztott országos bajnokságot – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Marosi Ádám, miután tudomást szerzett az olimpiai kvalifikációs versenyek új menetrendjéről. – Számomra egyértelmű, hogy jövőre, az olimpia előtt nem a minszki világbajnokságra, hanem a Világkupa versenyekre kell összpontosítanom. Főképpen a sorozat márciusi budapesti nyitányára, majd a két szófiai állomás közül a másodikra, és csak az után derül ki, hogy mit kezdhetünk a májusi szöuli VK-döntővel. Mielőtt lefújták volna az idei versenyeket, erősnek és eltökéltnek éreztem magamat, már az is hatalmas motivációt jelentett a számomra, hogy hat év után újra egy Világkupa verseny győzteseként állhattam a dobogó legfelső fokán. Mostanában viszont inkább csak sportolgatok, visszafogottan lovagolok, hetente egyszer megyek le a vívóterembe iskolázni, a fegyveremet is csak néha-néha veszem a kezembe. Nem mondhatnám, hogy fűt a lelkesedés, de ez nem jelenti azt, hogy júniustól kezdve ne tudnék újra harapni. Nem lesz könnyű megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a tokiói olimpiától több mint egy év választ majd el, de ha ezt dobta a sors, a bajra csak az alkalmazkodás, az akarat és a kitartás lehet az orvosság” – hangsúlyozta Marosi Ádám, aki rendületlenül kitart amellett, hogy ott lesz a tokiói ötkarikás versenyeken, ráadásul az éremvárományosok között.
Mer nagyot álmodni
Merésznek tűnhet a 16 esztendős Gáll András célkitűzése, aki nagyot álmodva már többször is kijelentette, hogy tűzön-vízen át olimpiai bajnok akar lenni.
„Ezt most azért kell gyorsan megerősítenem, mert a tegnapi lovasedzésemen sikerült bemutatnom versenyzői pályafutásom első és eléggé rázós lovas bukását” – vette át a szót Marosi Ádámtól a Trion SC válogatott sportolója, aki tavaly bronzérmet nyert az U17-es Európa bajnokságon. Kitűnt azzal is, hogy az atléták ifjúsági bajnokságán megnyerte a 3000 métert, megelőzve az „igazi” hosszútávfutókat. Idén szintet lépve már az U19-esek mezőnyében kell vitézkednie, ami azt jelenti, hogy a világversenyeken szép számmal lesznek nála egy vagy két évvel idősebb ellenfelei.
(fotó: pentathlon.hu)
„Ha a helyzet nem fordul újra rosszra, nekünk fiataloknak idén is lesz nemzetközi versenyünk, előbb szeptemberben a portugáliai Európa-bajnokság, aztán októberben az egyiptomi Hurghadában a világbajnokság. Szóval cél és kihívás is akad. Magam is csodálkoztam azon, hogy a járványveszély hosszú hetei alatt egyedül maradva mennyire motivált tudtam maradni. Fizikailag és fejben is minden rendben, sőt, mint ha acélosabbá váltam volna. Ráadásul nekem a digitális tanulás is nagyon bejött, a barátaim és a kiruccanások viszont nagyon hiányoztak. Remélem, hogy túl vagyunk a nehezén, hamarosan úgy edzhetünk, ahogy megszoktuk, vagy inkább még nagyobb elszántsággal. Még kissrác voltam, amikor elhatároztam, hogy olimpiai bajnok leszek, aztán az évek múlásával a gyermekkori álom eltökélt szándékká erősödött. Szeretnék versenyzőként eljutni a 2024-es párizsi olimpiára, nem elidegeskedni a premiert, aztán érkezhet el életem legszebb napja, a Los Angeles-i öttusa versenyen. Egyszer majd leülök és kiszámolom, hogy hányat kell addig aludni, de jobban teszem, ha most az idei korosztályos világbajnokságra fókuszálok ” – mondta befejezésül ifjabb Gáll András, az azonos nevű sportújságíró nagyfia.
Szalay Péter (SzPress Sporthírszolgálat)
fotó: pentathlon.hu
