Ötven éve hunyt el Zakariás József

A Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület és az Aranycsapat Testület közös rendezvényt tartott hétfőn kora délután. Az alkalom megemlékezés és könyvbemutató egyvelege volt.

Pontosan ötven éve, 1971. november 22-én hunyt el Zakariás József olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat balfedezete, aki játszott az 1952-es olimpiai döntőben és az évszázad mérkőzésén, 1953. november 25-én a Wembley stadionban is.

Sajnálatosan kevés idő adatott meg Zakariás József olimpiai bajnok labdarúgónak, hiszen ötven esztendővel ezelőtt 47 évesen adta vissza lelkét teremtőjének. A kiváló játékos személye kevéssé ismert, pedig megbízható tagja volt a válogatottnak” – mondta id. Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke, majd idézett Szöllősi György labdarúgó-nagykövet egyik írásából:

Zakariás az Aranycsapat néven legendává lett gárda alig észrevehető, ám nélkülözhetetlen tagja volt, olyan futballista, akinek jelenléte nem tűnik fel senkinek, de aki nélkül egyszerűen nem működik az együttes. Olyan futballista, akinek megvolt minden intelligenciája és minden felkészültsége ahhoz, hogy azzal járuljon hozzá az Aranycsapat játékához, amire ott szükség volt, amivel igazán segíthetett.

Zakariás csupán 35 alkalommal volt tagja a válogatottnak, a berni világbajnoki döntő után többet nem húzta magára a címeres mezt. Pályafutása után edzőként dolgozott Szigetszentmiklóson, majd 1961-től a nyugat-afrikai Guineában ő építette fel az ország válogatottját. Kezdetben sanyarú körülmények között dolgozott magyar társaival, a pálya széléről ők dobálták le a kígyókat – tudhattunk meg néhány érdekességet a Legfelsőbb Bíróság volt elnökétől.

Takács Tibor, a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület elnöke több témát is érintett a hozzászólásában, először is megemlékezett Puskás Ferenc 15 évvel ezelőtti haláláról, valamint 1953. november 25-éről, a legendás 6:3-ról, amikor az angol csapat 90 év után a magyar válogatott ellen veszítette el a hazai veretlenségét nem brit csapatokkal szemben. Szóba került ennek a visszavágó is, amely 7:1-es győzelemmel végződött a Népstadionban, és egy kisfiút – biztosan nagyon sokan hasonlóan éreztek – aki édesapja nyakából szurkolta végig a mérkőzést, örökre beszippantotta a sport, a futball, az olimpia bűvölete. Ő volt a kis Takács Tibor, aki aztán a hagyományőrzés egyik emblematikus figurájává avanzsált.

Végül, de nem utolsósorban a „Magyar Olimpiai Lexikon – Tokio Exkluziv ” című könyvének bemutatására került sor a szerkesztő Rózsaligeti László segítségével. Mindegyik magyar sportoló szerepel benne, aki kijutott az olimpiára, napi lebontásban a részletes eredményekkel. Mi történt Tokióban? Erre a kérdésre keresi a választ a szövetségi kapitány, a versenyző, az edző, az elnök, a versenybíró, tehát a kötetben megszólaló minden magyar sportember.

Ezután kezdetét vette a szokásos, kötetlen beszélgetés, koccintás, falatozás és viccelődés.

 

Fotók: Róth Tamás