Rehabilitációs sportág

Nem múlik el nap a Hungexpón zajló vb-n, hogy a szurkolói zónába ne látogatnának el más sportágak jeles képviselői is. Csütörtökön sem volt ez másként.

A Magyar Asztalitenisz Szövetség tájékoztatása szerint egy háromszoros olimpiai bajnok balkezes klasszist is láthattak pingpongozni a Fun Zone-ba betérők, bár nem úgy ütötte a labdát, mint például Timo Boll.

„Az unokatestvérem és a keresztapám kerületi pingpongversenyeken vitézkedtek annak idején, ezek kívül a családunknak nem volt nagy szárazföldi sportmúltja – árulta el Kiss Gergely, a magyar vízilabda-válogatott korábbi kulcsembere. – Esetleg az ütem- és a labdaérzék, ami számít az asztaliteniszben és a vízilabdában is, minden más azonban különbözik. A sanghaji vízilabda-világbajnokságon láttunk a szállodában egy amatőr pingpongost edzeni, és már ő is elképesztő gyorsasággal csinálta, a mai menők pedig még nagyobb sebességgel játszanak. Örülök, hogy egyre több sportágban rendezünk Európa-bajnokságot és világbajnokságot, mert ezeken a gyerekek láthatják, hogy hova lehet eljutni.”

Az öttusában nem kap szerepet labda, ám e sportág képviselőitől sem teljesen idegen az asztalitenisz.

„A pingpongra egyfajta rehabilitációs sportágként is tekinthetünk, amely eltereli kicsit az ember figyelmét a saját sportágáról. Iskolás táborokban vagy a játszótéren rengeteget pofoztam a labdát. Élsportolóként már kevesebbet volt a kezemben ütő, de emlékszem, hogy a tatai edzőtáborokban jöttek át hozzánk a pingpongosok lőni és vívni, mi pedig mentünk át hozzájuk asztaliteniszezni” – mondta a kétszeres olimpiai bajnok Martinek János.

Balogh Gábor is öttusában ért el nagy sikereket (egyéniben olimpiai ezüstérmes és kétszeres világbajnok), azt viszont kevesen tudják, hogy a visszavonulása után a pingponggal is komolyabban foglalkozott.

„Az asztalitenisz a kedvenc sportágaim közé tartozik – kezdte a Magyar Diáksport Szövetség elnökeként (is) tevékenykedő Balogh Gábor. –Gyerekkoromban hobbijátékosként űztem, a profi sportpályafutásom befejezése után pedig két-három évig edzővel is készültem. Éllő Vivien a munkatársam volt, az ő párja edzegetett a BVSC-ben. Kemény technikai sportágnak tartom, amit sokan furcsállnak, de meg lehet nézni, hogy például a kínaiak vagy a koreaiak milyen lábmunkával oldják meg, hogy pozícióba kerüljenek az ütéseknél.”