Seagrave, az atlétika világutazó mesterembere

A 71 éves amerikai „öregúr” most éppen a magyar váltókat pörgeti fel a budapesti világbajnokságra

Néhány nappal ezelőtt lépett át a 71. életévébe az amerikai Loren Seagrave, aki az elmúlt évtizedekben többtucat atlétát segített olimpiai és világbajnoki győzelmekhez. Olyan edzőnek és mentornak vallja magát, akit a pályára lépésétől kezdve egészen mostanáig a tudásvágy, a tökéletesre törekvés és az új kihívások vezéreltek. Értékes ismereteit elsősorban szülőhazájában, az Egyesült Államokban kamatoztatta, de edzéseket vezetett és tanácsokat adott Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Anglia, Olaszország, Németország és Thaiföld legjobb sprintereinek, gátfutóinak és távolugróinak is.

Világjáró vándoredző lett belőle, aki második éve Magyarországon szolgál, mint a szövetség Kiemelt Atlétikai Programjának gyorsaság- és állóképességfejlesztési szaktanácsadója. Emellett az MTK Atlétikai Akadémiájának sportmódszertani központjában is örömmel osztja meg az immár félévszázados tapasztalatait a magyar szakemberekkel, ugyanebben a klubban egy „saját” versenyzője is van – írta az SzPress Sajtószolgálat.

Profi szakács is volt

A joviális amerikai „öregúr” nem győzi hangsúlyozni, hogy továbbra is kiolthatatlanul ég benne az atlétika szeretete, aki akkor igazán boldog, ha azok a versenyzők, akikkel összehozta a sors, egyről a kettőre tudnak jutni, majd onnan a háromra, majd még tovább. Regényesnek mondható az az út, ami a háromgyerekes, három unokával és öt dédunokával büszkélkedő amerikait a növénykórtani ismeretek tanulmányozása után a sport kalandos világába vezette.

Távolról indulva érkeztem meg az atlétika meseszép világába, kezdetben még a tanulmányaim sem a sportról szóltak. A wisconsini egyetemen a növénykórtan tudományát tanultam ki, miközben nap mint nap keményen dolgoznom kellett, hogy a tandíjamat saját erőből ki tudjam fizetni. Megpróbálkoztam a jégkoronggal az egyetemi csapat kapusaként, de az edzések annyira leterheltek, hogy leromlottak a jegyeim, amibe nem nyugodhattam bele. Egy fine dining étteremben nőttem fel, ahol az édesapám volt a főszakács. Tizenhárom évig kuktáskodtam, profi szintre jutottam el. Közben támadt az a gondolatom, hogy a tanulmányaimat a testnevelés szakon kellene folytatnom, ami mögött a sport iránti vonzódásom állt. Az első tanítványom egy lány volt, aki az étterem hidegkonyhai részlegében dolgozott, és mint kollégát, arra kért, hogy tanítsam meg diszkoszt vetni.  Ez volt a kezdet, és nem sokkal később azon vettem észre magamat, hogy újabb dobók jelennek meg előttem, a segítségemet kérik, majd jöttek az ugrók, a sprinterek és a gátfutók. Kezdőből egyre magabiztosabb edző lett belőlem, akit nem a csúcsok rohamozása vezérelt, hanem annak a célnak a megvalósítása, hogy az atléták álmai megvalósulhassanak. Legyenek azok a sportág nagy reménységei, vagy csak a lelkes hívei. Minden atlétából nem lehet nagy bajnok vagy világcsúcstartó, ezért számomra csak az lehetett a fontos, hogy közös munkánknak mindig meglegyen a kielégítő eredménye. Négy év elteltével felkértek arra, hogy legyek az egyetem női atlétacsapatának másodedzője, aminél nagyobb bíztatást aligha kaphattam volna a munkám folytatásához

– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Loren Seagrave, aki a magyarországi küldetéséből is a maximumot szeretné kihozni.

Nagyágyúk hálásak neki

Felfelé ívelő edzői pályafutása első szakaszában olyan sportági nagyágyúk lehettek hálásak Seagrave tanácsaiért, technikájuk csiszolásáért és a fizikai képességeik érezhető növelésért, mint a 100 gátas Benita Fitzgerald, aki irányításával 12.83 másodpercre javította az amerikai rekordot, majd nem sokkal később olimpiai bajnok lett az 1984.évi Los Angeles-i olimpián. Összeköthető vele a távolugró Dwight Phillips parádés menetelése is, aki a tökéletesített technikájának és megreformált felkészülésének köszönhetően 874 centimétert ugrott és ezzel TOP5-ös atléta lett versenyszámának örökranglistáján, majd 2009-ben és 2011-ben négyre növelte a világbajnoki győzelmeinek számát. Hálával gondolhat vissza a Seagrave mellett eltöltött éveire az atlétika legnagyobbjai közé tartozó LaShawn Merritt, a 400-on és a 4×400-as váltóban háromszoros olimpiai bajnok és nyolcszoros világbajnok szupersportoló, vagy éppen Donovan Bailey és Justin Gatlin, a vágtafutás kiválóságai, de a felsorolást még hosszasan lehetne folytatni.

Iskolát teremtett, professzor lett

Mint a gyorsaság és az állóképesség fejlesztésének mesterembere iskolát teremtett, akadémiákat és edzőközpontokat alapított, amelyek ma is vonzóak a versenyzők és az edzők számára.

Öt évtizedet átfogó munkásságomat nem az aranyérmek számában mértem, pedig 1988-tól 2016-ig minden olimpián indult olyan éremszerző versenyzőm, akinek a felkészítésében részt vettem. Ezt azért nem szoktam hangoztatni, mert az aranyérmek sorsa sokszor a szerencsén is múlik, a kudarc pedig a felkészülés apró hibáin. Volt például két olyan amerikai női 400-as gátfutóm is, akik a világcsúcsnál jobb időket futottak, még sem vehettek át olimpiai érmet.

Alapelve, hogy az edzőnek mindig és mindenről tudnia kell, sohasem szabad a sötétben tapogatóznia.

Hogyan bízná egy szülő a gyerekét, a szemefényét egy olyan emberre, akinek nincs fogalma arról, hogy miként működik az emberi test, miként kell a képességeket fejleszteni. Tanulmányaim alatt ezért is orientálódtam az anatómiai és élettani tudományok felé, hogy rátalálhassak az összefüggésekre. Emellett mindig is arra törekedtem, hogy az atléták bízzanak bennem, ne úgy tekintsenek rám, mint aki az eredményeikkel hírnevet és vagyonokat akar szerezni.

Váltót állít a magyar stafétáknak

A doppingolásról az a véleménye, hogy oktatással és felvilágosítással sok kihágásnak és tragédiának lehet az elejét venni, és jelentősen csökkenteni az illegális segédeszközök használatát. Tapasztalata szerint sokszor azok a sportolók kockáztatnak, akiknek lefékeződött a fejlődése, és akiknek az edzői nem találtak megoldást a tanácstalanságukra, ezért tévelyedtek el és kockáztattak.

Sajnálom őket, de megrögzötten állítom, hogy a doppingolás soha nem lehet opció

– szögezte lesz az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó szaktekintély.

Loren Seagrave végezetül reményét fejezte ki a magyar válogatott atléták augusztusi budapesti világbajnoki szereplésével kapcsolatban, akik közül szövetségi edzőként elsősorban a férfi és a női 4×100 méteres váltók „felpörgetésére” kapott megbízást, de mindenki másnak is kész segíteni, aki hozzá fordul. A tavalyi müncheni Eb és a limai U20-as világbajnokság tapasztalatait összegezve örömmel állapította meg, hogy jó együttműködés alakult ki közte és a magyar versenyzők, valamint edzők között, arra a kérdésre viszont majd csak a budapesti világbajnokság után tud érdemi választ adni, hogy marad-e Magyarországon, vagy visszatér Kínába, ahol hosszú évekig dolgozott.

Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)

 

Fotó: Loren Seagrave gyűjteményéből