Spengler: csillagos ötös, Rast: bénázások és bravúr

A nyári vakáció kissé módosította szokásos DTM tudósításainkat, kollégánk a norisringi verseny után – melyet a személyes jelenléte és benyomásai miatt kicsit részletesebben taglalunk – azonnal átadta magát a pihenésnek, így az azt követő hollandiai futamokkal együtt nyújtjuk át olvasóinknak beszámolóját. (a szerk.)

110 évvel Ferdinand von Zeppelin léghajója után péntek délben „landoltam” a később róla elnevezett nürnbergi Zeppelinfelden, és mivel a norisringi eddig az egyetlen utcai DTM verseny (lehet hogy már nem sokáig, de erről később), csak az utolsó pillanatban tereltek le a sugárút mellett lévő focistadion sajtóparkolójába.

Legnagyobb szerencsémre elsőséget kellett adnom egy csodálatos konvojnak, mely pont előttem vonult fel a szervízúton az ideiglenes körpályára, hogy megkezdje az első szabadedzést. 14 legendás BMW M1 gyűlt össze, hogy egy „High-Speed Demonstracion” keretén belül megünnepeljék az M1 Procar márkakupa sorozat elindításának 40. születésnapját. Az állandó résztvevők mellett ezen olyan Forma 1-es pilóták is beszálltak ebbe a sorozatba, mint például Alan Jones, Alain Prost, Nelson Piquet, Mario Andretti, James Hunt, Carlos Reutemann, Didier Pironi, Emerson Fittipaldi, Clay Regazzoni, Nelson Piquet, Jacques Laffite, John Watson,vagy Niki Lauda, aki 1979-ben elsőként nyerte meg a sorozat bajnoki címét. Lenyűgöző volt, ahogy ezek a közel 500 lóerős középmotoros gépek legtöbbje a hosszú egyenes után a Grundig hajtű előtt tüzet okádva fékezett, hogy aztán egy sikán, egy újabb hosszú egyenes és egy ugyancsak éles forduló után újra teljesítse a mindössze 2,3 kilométeres távot. A kétszeres Le Mans győztes, F-1-es versenyző és DTM bajnok német legenda Hans-Jo („Strietzer”) Stuck például 68 évesen maga is régi kocsija volánja mögé ült, hiába na, a versenyzést nehéz abbahagyni…

A nürnbergi DTM futam a legnézettebb versenye a sorozatnak, hetven és kilencvenezer között mozog a nézőszám és már pénteken is rengeteg érdeklődő akadt, pedig csak a betétfutamok (Porsche Kupa, az újonnan elindított W (woman) Series, az imént említett M1 Procar nosztalgiázás szabadedzései folytak, no meg a sültkolbászok előtt, közben és után a sör is (le)folyt a hőségtől kiszáradt torkokon. A WSeries 20 fiatal hölgye között egyébként megtalálható az Audi korábbi tehetségkutató versenyein már két éve edződő Keszthelyi Vivient is, aki az eddigi négy versenyből hármon indult, és Misanoban szerzett egy pontjával a 16 értékelhető versenytárs között egyelőre az utolsó helyen áll. A teljesen egyforma Tatuus F3 kocsik bajnokságában csak ő és egy lengyel lány közép-kelet európai, a többiek a világ minden tájáról kerültek ide. A 6 fordulós sorozatból Nürnberget is beleszámolva négyen vannak túl és a brit Chadwick áll az élen 83 ponttal.

No de térjünk rá a főverseny történéseire, ahol a szombati időmérőn eldőlt a rajtsorrend, mely szerint Müller (Audi) és Sprengler (BMW) indult az élről az idei 8. versenyen. A harmadik rajtrácson az összetett pontversenyt vezető Rast (Audi) lefulladt és a teljes mezőny elment mellette, így legalább kimaradt az első hajtű borzalmaiból, ahol az elején szokás szerint összetorlódik a mezőny. Ez a stau most csak egy áldozatot követelt, Di Resta (Aston Martin) kilökte a Fittipaldi unokát Pietrot, aki ezzel be is fejezte a szombati napot. A rossz helyen álló Audi miatt bejött a biztonsági autó, és ezt a lassulást alaposan kihasználta a beégett Rast, aki pár társával együtt letudta a kötelező kerékcserét és a 10. helyről elkezdte a nyomulást. Mire a mezőny többi autója is kereket cserélt, már az ötödik volt.

Az 55 perces + 1 kör táv felénél már harmadik helyen haladt, de Müllernek és Spenglernek még hátra volt a kiállás, és amikor ez megtörtént, behozhatatlan előnnyel vezetett. Mögötte Eriksson (BMW) hosszasan tartotta a második pozíciót, de az utolsó kör utolsó kanyarjában Müller megelőzte, így ez lett a végső sorrend a pódiumon. Rast a versenyt hathatós háttérsegítséggel leintő német szupemodeltől, Lena Gercketől vehette át a 10 kilós kőtalapzaton álló Norisring feliratú üveglapot. Vasárnap prominens személyiség látogatott ki a nemzeti szocializmus harmincas években megépített központjának és parádéhelyszínének középpontjában elhelyezkedő körpályára, ahol a hatalmas kőlelátó áll, mely sok, a filmarchívumokból ismert felvonulást és masírozást élt meg.

Monaco hercegének Albertnek egy királyi sarj, Ferdinand von Habsburg mutogatta meg Aston Martin versenygépét és kivehető kormányát. Ez persze csak parányi gesztus, DTM feeling, érzékenyítés volt, de Gerhard Berger a DTM vezér fontosabb dolgot hozott szóba az ottani sajtófülesek szerint, és a nagy sportbarát, valamint (télisport) olimpikon és Dakar rali résztvevő Albert, a DTM népszerű riporternőjének Verenanak egyenes kérdésére nem zárkózott el attól az ötlettől, hogy az F-1-hez hasonlóan DTM versenyt rendezzenek Monte Carlo utcáin.

A nagy tervek kapujában mi azonban maradjunk a nürnbergi közút második hétvégi versenyénél, ahol a szokásos rajtrács-kiosztást pályacsúccsal Rast nyerte Müller előtt. Ám a horror első (Grundig) hajtűből belső íven kibújva az ötödiknek induló Spengler (BMW) jött ki elsőnek – hiába no, a Noris az ő hazai terepe, eddig négyszer intették le itt győztesként, utoljára 2 éve. Rast viszont a második helyen a sikánban farolt meg és csúszott ki, így az első versenyhez hasonlóan az utolsó helyen találta magát. Csakhogy most nem volt miért bejönnie a mezőnyt lassító safety car-nak, így számára az előző napi forgatókönyvnek és győzelemnek lőttek. Spengler az élről a táv felénél ment be a pflichtstopra és hetedikként jött vissza, előtte csak olyanok voltak, akik még nem tettek eleget ennek. Mivel Juncadella fél órát húzott ki kiállás nélkül, első alkalommal fordult elő, hogy egy Aston Martin vezetett a versenyben.

A rend a 42. körben állt vissza, amikor az AM kerékcseréje következtében „Herr Norisring” visszavette az első helyet, melyet meg is tartott a befejezésig, így ötödször lett itt győztes. Green és Rockenfeller (mindketten Audi) állhatott két oldalára a pódiumon, ahol Albert hercegtől, Markus Söder bajor miniszterelnöktől és Thomas Dressen alpesi sízőtől, a legendás kitzbüheli Hahnenkamm-Rennen lesiklás tavalyi győztesétől vehették át a súlyos díjakat.

Ami az Aston Martin „pünkösdi királyságát” illeti, Juncadella 10., márkatársa a mi királyi csemeténk, Ferdinand von Habsburg 11. lett, így az újonc DTM márka lányos meghatódottságából kezd magához térni, 11 pontot szerzett ezen a hétvégén.

A márkák versengésében az Audi vezet 457 ponttal a BMW (338) és az Aston Martin (27) előtt.

Képek és szöveg: Márton István