Szupercarok légibalettje Spa-Francorchampsban

14 órás autóút után péntek este érkeztem meg a világ – de legalább is Európa – legszebb fekvésű és legegyedibb, legkülönlegesebb erdei versenypályájához az Ardennekben fekvő belgiumi Spa-Francorshampsba, mely a Formula-1-es és hosszútávú autóversenyeivel, valamint az átlagosnál gyakoribb haláleseteivel vált közismert és ikonikus versenyhelyszínné.

Az egyre népszerűbb, akciódús és izgalmas ralikrossz versenyhétvégének viszont első ízben adott helyt a legendás, majd 100 éves, többször átépített, lerövidített és modernizált versenypálya, melynek tán legismertebb kanyarjának, az Eau Rouge-nak egy kis szakaszát adták az RX-eseknek úgy, hogy a mellette levő (egyik) hatalmas parkolóból kihasítottak egy hatalmas mobillelátókkal körbevett, részben aszfaltozott, részben lazább talajú (dirty) területet is. És jöhetett a 10 fordulós világbajnokság most már több magyar indulót is számláló ralikrossz hétvégéinek idei harmadik versenye, azaz „the show must go on”! Permanens, hol jobban, hol kevésbé szemerkélő eső és az évszakhoz képest hűvös időjárás jellemezte a hétvége első versenynapját – bár ahhoz képest, hogy az egy héttel azelőtti hétvége 6 órás pályaautó-versenyén még havazott is itt – ne szóljunk semmit. (A jó 7 kilométer hosszú pálya különleges mikroklímája egyébként képes olyanokat is megtenni, hogy az egyik részén süt a nap, a másikon pedig esik az eső…

Ez a szélsőség a persze a pályából kihasított 913 méteres kis ralikrossz kört nem fenyegette. A rendezők pompás nézőteret teremtettek a frissen felhúzott félkör alakú lelátóval, de fotóspódiumokra, „fotóslesekre” és az azok közötti zavartalan mozgásra nem gondoltak, így nem volt könnyű annak, aki több pozícióból is láttatni akarta az eseményeket… (Bár nem tartom magam vérbeli profi fotósnak, de nagyon hosszú ideje kettős identitással – írás, fotózás – járom a sportesemények világát, és ez itt most szemet szúrt.) De elég a sirámból, a végeredmény a fontos, azt pedig a képeket nézve az olvasó ítélete véleményezi. Mint ismert, a Super 1600 kategória kétszeres Európa-bajnoka, Szabó Krisztián a ralikrossz világbajnok – mellesleg kétszeres ROC (Race Of Champions) és DTM bajnok – Mattias Ekström felfedezettjeként idén a legrangosabb ralikrossz kategóriában, a Supercarban indulhat. Krisztián eddig a világsztárok (Solberg, Kristoffersson, Ekström, Loeb) kiszállása miatt kiegyenlítődött mezőny eddig legeredményesebb újonca, Abu Dhabiban döntőzött és Baumanis büntetésének segítségével 4. lett, Barcelonában nyolcadikként végzett és összetettben Spa-ig a 6. helyen állt.

(Szabó Krisztián és Ekström; fotó: Márton István)

A Supercarok között tehát az első kvalifiklációs verseny (Q1) második futamában középről indulva lerajtolta a többieket és az első helyen vette a legkritikusabb és legnagyobb tülekedést okozó kanyart, így nem kellett részt vennie a lökdösődésben (mely az egész verseny alatt permanens veszélyt hordozott, bár nézői szempontból igazán látványos és élvezhető volt). Senkitől sem zavartatva fölényesen nyerte futamát és természetesen pályacsúcsot is autózott (melyet azért később páran – Bakkerud, a Hansen fivérek, Doran, Ekström – a nagymenők közül felülírtak.)

A Q2-ben már harapósabb társaságba (Bakkerud, Marklund, a DTM bajnok Scheider és mint később kiderült, a hétvége meglepetésembere Wiman) keveredett Krisztián, harmadik volt sokáig, de aztán meg kellett elégednie a 4. hellyel. A Q3-ra már vasárnap került sor, ragyogó napsütésben, de relatíve hideg időben. Krisztiánnak legbelülről, a legjobb rajtpozícióból indulva le is rajtolta négy futamtársát, és hiába szúrt jobb hátuljába bele Benneth az első kanyarban, megtartotta pozícióját, de aztán túl szélesre vett fordulója miatt csapatfőnöke Eki a második hajtűkanyarban belülről eléje került, és ezt a pozíciót tartva a célban is ez lett a sorrend. Mivel Krisztián a provizórikus eredménylista harmadik helyén állt, épp arról beszélgettem vele reggel, hogy kockázatmentes és megfontolt, de azért gyors és biztonságos versenyzéssel a 12 fős, kétfutamos elődöntők egyikében már fél lábbal bent lehet.

A Q4-ben igazi és rutinos nagyágyúkkal (Timmy Hansen, Doran) indult Szabó, és már pár méter után rossz előjelek mutatkoztak. A mi fiunk az említett és balra forduló első kanyar előtt középre húzódott, vélhetően nem akart a rámenős, és ezen a hétvégén remekül teljesítő Doran közelében lenni. Így viszont ő és a Dakart is kipróbáló, tőle kettővel jobbra lévő Chicherit a meg befelé, a kanyar íve felé tartott, és ők ketten V betű alakban beszorították a közöttük „jojózó” Baumanist. Amíg hárman lökdösődtek és farolgattak, addig Doran a bal szélen, a nevető idősebb Hansen jobbszélen faképnél hagyta őket. Krisztián végül is negyedikként került ki a kalamajkából és azonnal bement a némivel lassabb murvás joker körre, ahonnan hatalmas tempóban kiszáguldva és a látványos az ugratóról földet érve autója a laza talajon keresztbe állva nekikocant a normál köréből érkező Chicheritnek, akit az oldalfal felé nyomott.

A francia keresztbe fordulva még megállt a betonfal előtt, de Krisztián tovább sodródott és nem tudta kivédeni a már csökkentett erejű becsapódást. Mivel a pálya legveszélyesebb pontján állt a kocsi, kipattant belőle és kereste a menekülő útvonalat, mely szerencsére csak pár lépésre volt. A futamot nem szakították meg balesete miatt, még a pórul járt francia is célba ért.

Krisztián számára a pont nélküli kiesés viszont súlyosan érintette a köztes eredményét, és bár így is bejutott ez egyik elődöntőbe, de itt 6 autó nem egy vonalból, hanem a ide jutáskor magával hozott köztes pontszámok alapján három sorban egymás mögé áll be. Így ő az utolsó helyről indulva csak a csodában, vagy ellenfelei hibájában bízhatott, hogy az első három között végezzen és döntőzzön. Mivel a rajt után Scheidert rányomták az oldalfalra, egy helyet előbbre léphetett, de azt a német nagy bravúrral visszavette tőle, így ezen a versenyen Szabó Krisztián 11. lett, három forduló után pedig a 9. helyen áll az összetett pontversenyben.

Bár még hét versenyhétvége van hátra, nem sok esély van arra (bár tévedjek), amit az egyik internetes portál szerint Krisztián nyilatkozott ez év márciusában nekik (idézem): „Nyerni megyek a világbajnokságra. A lehető legjobb időben érkezek, mivel kiszálltak a gyárak, így kiegyenlítettebbé válik a verseny. Most vagy soha lehetőségként tekintek erre az évre, és világbajnoki célokkal vágok neki a szezonnak.

Én is beszélgettem Krisztiánnal, édesapjával, és mivel 10 éve járok DTM versenyekre, régi ismerősömmel, az EKS csapat vezetőjével Ekströmmel is, aki már rég felfigyelt Krisztiánra, de akinek apukája nem verte nagydobra Eki akkori érdeklődését és az előrehaladott tárgyalásokat sem. Most sem volt bőbeszédű, amikor rákérdeztem arra, hogy a rengeteg reklámfelirattal teleragasztgatott versenygéppel és szerelősátorral ellentétben a fia autójára és sátrára mikor és milyen feliratok kerülnek? „Krisztián ragaszkodott a hófehér színhez, és nem véletlenül”- magyarázta. „A hazai autósportban – hogy finoman mondjam – rengeteg pénzügyi anomáliáról lehetett hallani. Nos, a fehér a tisztaság jelképe ugye? De lesznek matricák és feliratok, ám még nem publikus kiket reklámoz majd ez”- válaszolta most is visszafogottan. Ami a fiát illeti, ő sem latolgatta esélyeit, csak annyit mondott, megpróbálja mindig a maximumot kihozni magából.

És ami Ekström elvárásait illeti azt egyértelműen jelzi az a jelenet, amelynek szem és fültanúja voltam Krisztián márkatársának, Bakkerudnak sátránál, ahol Eki egy mobiltelefonját tartó barátja segítségével, egyszemélyes videoshowt adott elő, s melyben úgy mutatta be csapattagját Bakkerudot, mint a leendő világbajnokot, majd meginvitálta a nézőket a szerelősátor belsejébe, hogy megmutassa, milyen munka is folyik ott. Később a versenyzők közös autogramosztó kora szombat estéjén néhány aláírás között a mellette ülő érintett füle hallatára neki is szegeztem az egyenes kérdést, elégedett e magyar versenyzője teljesítményével? „ Igen, persze, maximálisan„ – mondta, miközben Krisztiánnal együtt magába gyűrt néhányat egy rajongó átnyújtotta tortaszeletekből. Hogy Szabó Krisztián milyen eredményeket fog elérni, nyer e versenyt ebben a nagy sztárokat nélkülöző, de rendkívül sűrű és hasonló képességű pilóta és versenygép között, az a jövő titka, de amit eddig elért, már az is hatalmas dolog. Nagy siker továbbá, hogy a vb keretében több magyar versenyző is indul. Ugyanis a vb keretében Európa-bajnoki versengés is folyik a Supercaroknál, sajnos ebben a kategóriában a „régi motoros” autókrossz kontinesbajnok Kárai Tamás állítólag adminisztratív tévedés áldozata lett, nem kapott visszaigazolást nevezésére, így el sem jöttek szerelőcsapatával együtt Belgiumba.

Része még a vb-nek a Super 1600 és RX2 kategória is, előbbiben négy magyar egység is indult. Ferjáncz András, egykori nagy rali bajnokunk Ferjáncz Attila fia, aki a Kárai team versenyzője, némi ralis és néhány ralikrossz versennyel a háta mögött merészet húzva (in medias res) először nevezett be világversenyre. Mint a csapat vezetője érdeklődésemre elmondta, azért voltak ilyen bátrak, mert ez a pálya mindenkinek új, így talán itt lesz a legminimálisabb a hátrányuk.

(Ferjáncz András, fotó: Márton István)

Nos, András és a Ford Fiesta négyből három kvalit megvívott, és a 25 fős mezőnyben 23. helyen kötött ki… Szijj Zsolt (Jolly) Skoda Fabiajával a Speedy Motorsportot képviseli, akadt már eddig pár figyelemre méltó nemzetközi eredménye is, itt Spa-ban elődöntőig vitte.

(Szijj (Jolly) Zsolt)

A német tulajdonú Volland Racing Kft. (ahol Szabó Krisztián is versenyzett, s melynek most is alkalmazottja) főleg közép-kelet európai motivált pilótákat foglalkoztat, köztük is az egyik legsikeresebb a már 7 éves versenytapasztalattal rendelkező, de még csak 20 éves Marton Gergő (Audi S1). Három kvali futamon csak vergődött ő és autója is, aztán másnap a jó időben a Q4-ben hatalmas idővel agyonvert mindenkit, és „semifinalozhatott”, majd onnan is továbbjutva a döntőben egy kora futóműsérülés ellenére 4. lett, így az összetett versengésben jelenleg harmadik! És akkor talán nagyon dióhéjban a legjobbakról is valamit, mely némi magyarázatot ad a főcímre is.

(Marton Gergely, fotó: Márton István)

A spai XR pálya egyszerű, mint az ék: egy 70 méteres aszfaltrajt után már murván kilencven fokos balkanyar majd az eredeti pálya nyomvonalán beton, amely meredeken visz fel az Eau Rouge-tól (mely nevet a pálya alatt elvezetett patakocskáról kereszteltek Vörös Víznek, mert néha a sziklás talajból kimosott kőzet miatt pirosas színt vesz fel – ottjártamkor ez nem így volt) az emelkedő közepéig, ahol 180 fokos visszafordító következeik 150 m frissen aszfaltozott, direkt a rallycross verseny miatt épített ugyancsak meredek lejtőn. Mindezt egy nagy sugarú főkör és egy kisebb sugarú, így lassabb jokerkör váltja laza murvával, majd a célegyenes előtt ugratóval. Utóbbi puklit a kisebb „kaliberű” kocsik szinte észre sem veszik, a supercarok a többszörös lóerő és jóval nagyobb sebesség miatt viszont hatalmasakat (úgy 8-10 métert is) repülnek akár 1 méter magasan, néha a levegőben összekoccanva (ralikrossz légiharc).

A leérés után – melynek sajnos magyar vonatkozású negatív következménye is volt Szabó Krisztián által – rögtön az előbb már említett derékszögű balos, és újra kezdődik mindez. Kinek jobban, kinek kevésbé tetszett ez, azt azonban rögtön észre lehetett venni, hogy Doran (Audi S1), Timerzyanov és a nagy meglepetésember, a finn Wiman (mindkettő Hyunday i20) ihletett állapotban versenyez. Timmy Hansen (Peugeot 208) két szélsőség között csapongott, Bakkerud (Audi A1) és Kevin Hansen (Peugeot 208) hozta a megbízható jó, de nem kimagasló formáját. Baumanis (Ford Fiesta) lopakodó üzemmódban, szinte észrevétlenül, de egészen a döntőig jutott. Ez Bakkerud is Timer nagy párharcát hozta, Dorant – aki még beleszólhatott volna ebbe – az első kör visszafordítójában bezárták és a falhoz szorították, így mire kiszabadult (be)szurult helyzetéből, csak premier planban láthatta az előtte menők élvezetes csatáját.

A végeredmény a teljesség kedvéért:
1. Timer Timerzyanov (Rus)
2. Andreas Bakkerud (Nor)
3. Joni Wiman (Fin)
4. Timmy Hansen (Swe)
5. Jan Baumanis (Lva)
6. Liam Doran (Gbr)

Folytatás Silverstone (Anglia), SpeedMachine Festival, május 25-26.

fotók és szöveg: Márton István