Trónfosztottnak érzi magát Csapó Géza, a szegedi kajakkirály
Leírt embernek érzi magát Szegeden Csapó Géza, a 70-es évek egyik legsikeresebb kajakozója, pedig a MOB tavaly karácsonyi ünnepségére is hivatalos volt, a kajak-kenu szövetség pedig igyekszik megadni neki azt a tiszteletet, ami egy örökös bajnoknak jár. Negyven évvel ezelőtt tette le a lapátot, így a mai versenyzőgárda tagjai közül a legtöbben csak akkor szembesülnek azzal, hogy mi mindent tett le az asztalra, ha feltekintenek a múlt nagyságainak dicsőségtáblájára, vagy a neten keresnek rá arra, miért is nevezték el kajakkirálynak. Nem véletlenül mondják azt, hogy a dicsőség mulandó, amire a hamarosan 70 esztendős hatszoros világbajnok azzal erősít rá, hogy ezért az ellenlábasai és az írigyesei meglehetősen sokat tettek – írta az SzPress Hírszolgálat.
Vidéki suttyónak nevezték
„Több volt bennem annál, amennyit a versenypályán elértem, de sajnos nekem nem csak a vízen akadtak ellenfeleim, hanem a parton is, akiket inkább neveznék rosszakaróimnak. Éjféltől hajnalig példálózhatnék, és akkor azt sem rejteném a véka alá, hogy Szolnokon született srácként még akkor is vidéki suttyónak neveztek, amikor 19 esztendősen felnőtt válogatott lettem és Koppenhágában világbajnoki bronzérmes a váltóval. Tagja voltam annak az egységnek is, amelyik a sajnos már tőrölt stafétaszámban a magyaroknak megszerezte az első világbajnoki aranyat. Két évvel később az 1973-as tamperei világbajnokságról három aranyéremmel tértem haza és engem választottak meg az Év Sportolójának. Nem sokkal később bevonultattak, pedig akkor futott igazán velem a szekér. Így sem tudtak kiszúrni velem, mert a hódmezővásárhelyi parancsnokom úgy kezelt, mint egy olimpiai bronzérmes élsportolót, akinek nem a gyakorlótéren kell kitűnnie, hanem a következő világbajnokságon kihomorítania. Ezt azzal háláltam meg, hogy az 1974-es mexikóvárosi VB is megnyertem az ezer egyest, az 500-on pedig kis különbséggel második lettem. Bakó Zolival megnyertük a 10.000 m-es párost is, ahonnan kizártak minket, mert a szövetség nem nyújtotta be időben az óvást, így az oroszok nyertek.” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a tizenháromszoros magyar bajnok Csapó Géza, aki 1973-ban búcsúzott el Szolnoktól és igazolt a SZEOL AK klubhoz, ahol nyolc évet húzott le, és ezzel egyidőben megkezdte a főiskolai tanulmányait.
(Fotó 1973-ból, amikor az Év Sportolója lett – MTI Fotó)
Lelkileg lemészárolták
Állítja, hogy 1972-ben lelkileg lemészárolták. A müncheni olimpia előtt tíz válogatóversenyt kellett megnyernie, ami szerinte arra ment ki, hogy ne tudjon aranyérmet nyerni. A gáncsoskodás része volt, hogy Kemecsei Imrét, az edzőjét megakadályozták abban, hogy elutazhasson Münchenbe, azzal az akkoriban nem ritka indokolással, hogy egy közeli rokona disszidált Nyugatra. Amikor pedig csapattársai bíztatására azzal kereste meg a sportvezetés kemény emberét, hogy megpróbálja felsrófolni az olimpiai érmeseknek járó jutalom összegét, renitens magatartását a szocialista erkölcsöket sértőnek minősítették. Kemecseit az 1976-os montreali olimpiára sem engedték ki a versenyzőjével, ahol Csapó Géza nyerési esélyekkel indult, de másodikként ért a célba. Addig és a későbbiekben sem fordult elő, hogy egy favoritot úgy küldtek volna harcba, hogy az edzője nélkül kellett csatát nyernie.
Csapó sohasem állította, hogy hidegvérű ember, akinek bármit vághatnak a fejéhez, és ezért némán tűri a nemtelen támadásokat. Egyszer tanúk előtt fenyegetően úgy rontott a vezetőedzőre, hogy le kellett fogni. Később azért orrolt meg a klubjára, mert nyolc hónapig nem kapott fizetést, amiért nyilvánosság előtt gazembereknek nevezte a vezetőket. Hiányérzete elsősorban azért lehet, mert a müncheni bronzot és a montreali ezüstöt nem követte aranyérem a moszkvai olimpián, már csak azért sem, mert 1980-ban nem került be a válogatottba.
Nem tetszett a maszekolás
„Parti János, az akkori szövetségi kapitány szerintem azért csűrte-csavarta a válogatás elveit, hogy elvegye a kedvemet a versengéstől, és el is érte a célját. Amúgy sem vonzott annyira a bojkott sújtotta csonka olimpia, ezért kiszálltam a mókuskerékből. Ekkor 30 éves voltam, és azért nem jöttem zavarba, mert versenyzői éveim alatt tanári és szakedzői diplomát szereztem, egy sor tehetséges versenyző pedig sorban állt azért, hogy a tanítványom lehessen. Az írigyeseim száma csak gyarapodott, amikor kitudódott, hogy két nagyszerű srác, Milan Janics, a háromszoros olimpiai bajnok Natasa fiatalon elhunyt édesapja is sokszor kér tanácsot tőlem, ahogy a kenusként olimpiai bajnoki aranyérmet nyert horvát Matija Ljubek is. Az akkori sportvezetésnek az ilyesfajta maszekolás cseppet sem tetszett.”
Amióta Szegeden félreállították, egyre távolabb kerül a sportágától, illetve több időt szentelhet a vadászszenvedélyének. Hat évvel ezelőtt favágás közben egy rönk ráesett a lábára, a kisebbik baj abból származott, hogy törtek-repedtek a csontjai, a nagyobb meg abból, hogy a sérült rész begyulladt, amely az immunrendszerét is megtámadta.
„Igyekszem hasznossá tenni magamat, és nyomot hagyni az utókor számára. Annak idején Kemecsei Imre társszerzőjeként már részt vettem egy olyan kötet összeállításában, amely az utánpótlásneveléssel és az edzéstervezéssel foglalkozott, most pedig a mentális felkészítés fontosságára szeretném felhívni a figyelmet egy lassan összeálló tanulmánnyal. Nem sokat beszélek róla, mert néhány ötletemet a közelmúltban már „lenyúlták” – mondta befejezésül Csapó Géza, aki ma is büszke arra, hogy a Kanadába költözött, véleménye szerint inkább elmenekült Kemecsei Imre versenyzője lehetett.
Szalay Péter (SzPress Sporthírszolgálat)
Címlapfotó: Az olimpiai bajnok Hesz Mihály (jobbról) társaságában a tavalyi MOB Karácsonyon – Fotó Róth Tamás
