Két lóról leszállt, a harmadikkal befutó lehet a gátfutó rekorder mestere. A Kozák Lucánál is makacsabb Suba László az Év Edzője cím várományosa.
Idén szintet léphet a Debrecenben hatvan esztendővel ezelőtt született Suba László, akit már négyszer választottak meg az év utánpótlás atlétaedzőjének, most viszont a csúcskategóriában is ő az Év Edzője cím várományosa. Tehetséges, lelkes és egyre eredményesebb debreceni atléták népes csapatát vezeti a szakmai felkészültsége mellett a makacsságáról is ismert szakedző. Suba versenyzői közül eddig az olykor nála is makacsabb Kozák Luca vitte a legtöbbre – írta az SzPress Hírszolgálat. Az augusztusi Gyulai István Memorial Magyar Nagydíj sikerembere, aki 12.71 másodperces figyelemre méltó eredménnyel adta át a múltnak Siska Xénia 36 évig „ellenálló” magyar rekordját.
Három sportág vonzáskörében
„Főiskolásként, majd testnevelőként és edzőként kalandos és mozgalmas utat jártam be Nyíregyházát és Hajdúböszörményt is érintve, amig tizenhárom évvel ezelőtt a szülővárosomban végre azt a lehetőséget is megkaptam, hogy a tehetségek útját felnőtt korukig kísérhessem – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Suba László, a bázist jelentő debreceni Mechwart András Gépipari és Informatikai Technikum testnevelő tanára, a cívisváros nevét viselő sportklub szakedzője. – Ma már magam is csodálkozom azon, hogy fiatalabb éveiben egyszerre három sportág vonzáskörébe kerültem, az atlétika után úszással is foglalkoztam, sőt, tornaedzéseket is tartottam. Ez persze nem mehetett így a végtelenségig, két lóról már régen leszálltam, most már csak az atlétikára összpontosítok. Büszkén mondhatom, hogy a tanítványaim az évek során száznál is több, a korosztályos bajnokságokon kiharcolt aranyéremmel szereztek dicsőséget Debrecennek, és ajándékoztak meg engem a sikereikkel.”
Mindennapi, nem egyszer küzdelmes munkájának szilárd alapja az az edzői hitvallása, amelyhez immár negyven esztendeje tartja magát. „Türelem, kitartás, szorgalom és hit” – ez így együtt Suba László szakmai ars poeticája.
Jól tették, hogy nem álltak le
„Bár az elmúlt négy évtized nagyon sokat kivett belőlem, mégis elhatároztam, hogy amíg Kozák Luca örömét leli az atlétikában és olyan megszállottan képes edzeni, ahogy azt most is teszi, a „vártát” én sem hagyhatom el. Mind a ketten kicsit megroggyantunk, amikor az olimpia elhalasztása után a párizsi Európa-bajnokságot törölték a versenynaptárból, de talpon maradtunk, mert tudtuk, hogy ott kell maradnunk. Beláthatatlan következményei lettek volna annak, ha az egész évet elengedjük. A leállás megfosztotta volna Lucát attól a csodálatos magyar rekordjától, amivel az idei világranglistán a második helyet foglalja el. Ezzel a teljesítménnyel az elmúlt 16 esztendő négy olimpiáján, Athénban, Pekingben, Londonban és legutóbb Rióban is az első hat között lehetett volna a helye. Mind a ketten tudjuk, hogy messze még a teljesítőképességének felső határa. Gyorsulnia és erősödnie kell ahhoz, hogy a 12.71 után újabb csúcs következhessen és Tokióban egy felejthetetlenül szép futás az olimpiai döntőben. Az én atlétapályafutásom 1979. december 6-án – éppen Mikulás napján – egy súlyos combizomsérülés miatt megtört, s bár meggyógyítottak, fejlődni már nem tudtam. Tulajdonképpen akkor határoztam el magamban, hogy ha nekem már nem adatott meg, hogy versenyzőként legalább egyszer eljussak egy világversenyre, ez a lehetőség minél több tanítványom előtt nyíljon meg. Az álom egy sor ifjúsági, junior és U23-as Európa-bajnokságon már beteljesült, de a legnagyobb cél elérése még várat magára. Remélem nem sokáig” – mondta befejezésül Suba László, aki az atlétikában dolgozó debreceni sikerkovácsok közül elsőként érdemelheti ki az „Év Edzője” címet.
Szalay Péter (SzPress Sporthírszolgálat)
Fotó: Berényi Ibolya
