Utolsóból első – avagy a misanoi Wittmann csoda

Harmincöt fok árnyékban és közel 50 fokos gumizabáló aszfalt várt a DTM ötödik hétvégéjén a miniállam San Marino és a híres tengerparti üdülőváros Rimini közé „beszorított”, versenybalesetben életét vesztő kiváló olasz motorkerékpáros világbajnokról, Marco Simoncelliről elnevezett versenypályán.

Egy évvel ezelőtt fedezte fel a DTM ezt a jó 10 éve korszerűsített, és az addigiaktól eltérően ellentétes irányban teljesítendő 4,2 kilométeres versenypályát, melyen jóval elviselhetőbb körülmények között első ízben éjszakai, villanyfényes versenyt rendeztek a világ legnépszerűbb túraautó sorozatában.

Idén az első, szombati futamon némi meglepetésre Wittmann (BMW) nem tudott körre kimenni a felvezető körre, így csak a boxutca kijáratából eredhetett a többiek nyomába. Ám két körrel később már megelőzte az utolsó, hivatalosan is elismert magyar király IV. Károly dédunokáját, Habsburg Ferdinándot (Aston Martin), majd a 2. körben vele együtt letudta a kötelező kerékcserét. Az élen ekkor a 2017-es bajnok Rast (Audi), akit márkatársa Duval követett, de elszakadásukat – Ericson lerobbant autója miatt – a biztonsági autó beküldése megakadályozta. Innen kisebb csetepaték és előzgetések után a kerékcserék felborította sorrendek lassan be és visszaálltak, csak egy kocsi tört előre folyamatosan és még a kiállások miatt növelte is előnyét már a mezőny élén, aki nem más volt, mint az utolsónak indult, fentebb említett Wittmann! Fölényesen nyert is, mellette Rast és Duval állt a győzelmi emelvényre. Érdekesen alakult a „magyar királyfi”sorsa, aki ugyancsak a korai „papucscsere” miatt egészen a második helyig lépdelt előre, de végül is ez csak pünkösdi királyságnak bizonyult, mert – az egyébként becsülendő – 14. helyig csúszott vissza és a második legjobb astonos lett.

Andrea Dovizioso világbajnok motorversenyzőként kapott lehetőséget és egy Audit, hogy indulhasson hazai pályán, ő 12. helyen keresztezte a célvonalat.

Másnap vasárnap az időjárás lekopírozta a szombatit, a rajtfelállás viszont érdekesen alakult: az elsőtől az utolsóig felálló párok között egy régi „motoros” és egy újonc (rookie) került egymás mellé, az élen Rasttal és Frijns-szel. Utóbbi lerajtolt mindenkit, Müller feljött másodiknak, Wittman kisodródott a negyedik kanyarban, vélhetően hozzásegítették, és ezzel és befejezte. Többen kereket cseréltek két kör után, három, négy versenyzőt pedig rajtkiugrás miatt vizsgáltak az igazlátók. A kilencedik körben Rast állt az élre, Glock harmadszor is a depóba ment, valami nem működött rendesen az autójában, von Habsburg 10. és leggyorsabb volt az Aston négyeséből. A táv felénél Müller elvette a 2. helyet Frijns-től, utóbbi rá két körre megcsúszott egy picit az egyik kanyarban és kifarolt, azonnal 3-4 helyet vesztett. A verseny kétharmadánál Müller, Eng, Rast volt a sorrend, kicsit később Dovi besokalt és tripla piruettet mutatott be, de a pályán tartotta az Audit, ám ez öt helyébe került. A vége felé, aki csak tehette, egyre gyakrabban használta a DRS és a Push 2 Pass gyorsítási lehetőségeket, mely gyakori pozícióváltásokat eredményezett, oda és vissza is. A vezető triót ez nem zavarta, így Müller 624 nap után második DTM-es győzelmét aratta Eng és Rast előtt.

Az összetett pontverseny élcsoportjának állása a pilóták között 10 futam után:
1. René Rast (Audi) 93
2. Philipp Eng (BMW) 83
3. Nico Müller (Audi) 76
4. Marco Wittmann (BMW) 68
5. Mike Rockenfeller (Audi) 51
6. Robin Frijns (Audi) 45
… 17. Ferdinand von Habsburg (Aston Martin) 2 pont.

Márton István

képek: DTM