Van, aki lazíthat és van, aki nem!

Régi hagyomány az Africa Eco Race-en, hogy a mezőny a nyugat-szaharai szörfparadicsomban, Dakhlában tölti a pihenőnapot. Nincs ez másként idén, a tizedik alkalommal megrendezett futam idején sem, azt viszont most is embere válogatja, hogy ki az, aki tényleg pihenhet ilyenkor…

A csapat vasárnapi beszámolója szerint nagy újdonság nincs a nap alatt: a szervizcsapatok azok, akik számára egyáltalán nem a pihenésről, lazításról szól ez a bizonyos nap. Bár a reggel kissé borongós volt az Atlanti-óceán partján, a fúrás, faragás, kopácsolás hangja már a korai órákban betöltötte a városszéli tábort: a szerelők most kapkodás nélkül dolgozhatnak a marokkói szakaszok által jócskán megviselt járgányokon, amelyeket elő kell készíteniük a hátralevő hat mauritániai kőkemény menetre. Ezek között ráadásul maratoni menet is lesz, amikor a nagyjából 500 kilométernyi dűnézés után parc fermébe kerülnek a versenygépek, amelyekkel másnap újabb több mint 300 kilométert kell megtenni embertelen körülmények között – mindenféle szerviz nélkül…

Úgy gondolom, hogy mi most egészen jól állunk. A korábbi évekhez képest Marokkó viszonylag kíméletes volt számunkra, a Scanián csak kisebb sebeket ejtettek ezek a szelektívek, így kapkodnunk sem kell, nyugodtan tudjuk végezni a karbantartási munkálatokat. Persze a feladat így is aprólékos, hiszen teljes átvizsgáláson esik át a kamion, így biztos, hogy nekem és a srácoknak ismét éjszakába nyúlik majd a munka” – nyilatkozta az Africa Eco Race-en kilencedszer induló, a magyar színeket a futamon ezúttal egyedüliként képviselő Qualisport Racing kamionos együttesének fedélzeti szerelője, Ács László.

Kovács Miklós és formációja – a pilóta és a fedélzeti szerelő mellett Czeglédi Péter navigátor alkotja a triót – mostanáig kifogástalan munkát végzett. Öt szakasz után a dunaszentbenedeki kamionos alakult a 3. helyen áll a kategóriájában, így a monstrumok között 2010-ben győztes, az évek során a dobogó összes fokát megjáró gárda bizakodva várhatja a folytatást. A pilóta természetesen igyekezett rápihenni az előttük álló feladatra és tartalmasan töltötte a pihenőnapot.

Hagyomány nálunk, hogy a pihenőnapon ebédre invitáljuk a barátainkat, a gulyást idén is jómagam készítettem el, a kamionos mezőnye zöme pedig tiszteletét tette nálunk és mindenki jó ízzel fogyasztott. A családias hangulat az, ami miatt imádjuk ezt a versenyt a kezdetek óta és az ilyen alkalmak azok, amelyek erősítik ezt. Kora délután egy másik hagyományt is folytattunk. Évek óta, mióta itt, Dakhlában, az Atlanti-óceán partján van a pihenőnap, mindig megmerítkezem a habokban. Bár ezúttal is jéghideg volt a víz, most is csobbantam egyet és erre bátorítottam a nézőközönséget is. Félretéve a viccet, a srácok dolgoznak a Scanián, mi pedig megpróbálunk regenerálódni ezekkel az apró mókázásokkal. Rendkívül komoly kihívás vár ránk, Mauritánia, a rettegett dűnék hazája, amely minden évben döntő fontosságú a verseny végkimenetelére nézve. Dakar még roppant messze van, de csak azt tudom mondani, amit eddig is: ha sikerülne megtartanunk azt a pozíciót, ahol jelenleg állunk, azzal nagyon-nagyon elégedettek lennénk. Természetesen a legjobbat fogjuk nyújtani annak érdekében, hogy ez így legyen!” – fogalmazott a pilóta, Kovács Miklós.

Hétfőn az Africa Eco Race karavánja nekivág a hatodik versenynapnak: egy hosszú, 429 kilométeres összekötő szakasz jön, amely magában foglalja a marokkói-mauritániai határátlépést, amelyet egy 211 kilométer hosszú mért szakasz is követ majd.

fotó :Qualisport Racing