1929 nyarán útnak indult a Fradi, hogy világutazóként meghódítsa a távoli kontinenst és megmérkőzzön a kor legjobbjaival.
Ennek az előzménye a kor legjelentősebb európai klubsorozatának, a legendás Közép-európai Kupának a megnyerése volt 1928-ban. A győzelem híre bejárta az egész világot, a sikerek újabb kihívásokra ösztönözték a Fradit is, szerették volna meghódítani a labdarúgás koronázatlan királyait.
Azokban az években még nem léteztek földrészeket átszelő repülőjáratok, így Budapestről eljutni Dél-Amerikába, igazi kolumbuszi erőpróbának számított. Több napon át himbálózni az Atlanti-óceánon nem a leghálásabb időtöltés olyanok számára, akik a hullámok helyett a zöld gyepen a labda mesterei.
Sétálni, fürdeni és a hajó tornatermében még edzeni is lehetett, de a játékosok naplóbejegyzései szerint fárasztó és a végén már nagyon unalmas volt, mindenki nagyon várta már a partraszállást, mellyel még nem ért véget a kalandos utazás.
Mai szemmel is elképesztő volt az a fogadtatás melyben a Ferencváros részesült. Manapság a világ legjobb csapatait fogadják olyan kitüntető figyelemmel, mint 1929-ben a zöld-fehéreket. Már a kikötőben több ezer magyar köszöntette a csapatot a tiszteletbeli konzul vezetésével, a helyi újságok kiemelten foglalkoztak Közép-Európa legjobb csapatával.
Aztán a történelmi mérkőzésen a Fradi 3-2-re legyőzte az 1924-es és az 1928-as olimpia bajnokát, Uruguayt, amely egy évvel később a sportág első világbajnoka lett.
„A magyar labdarúgás bővelkedett legendás támadóegységekben, nyugodt szívvel melléjük rakhatjuk az 1929-ben Uruguayt verő, 1932-ben százszázalékosan bajnok Fradi támadó ötösét is, a híres T-betűs csatársort: Táncos Mihály, Takács II József, Turay József, Toldi Géza és a tökéletes hangzás kedvéért időnként „Tohutnak” becézett Kohut Vilmos. „
– jegyezte meg félig tréfásan Takács Tibor, a műsor házigazdája.
Íme a teljes beszélgetés.
fotó: tempofradi.hu
