A fájdalmas rekorddal együtt is kiváló Eb-t rendeztünk

A kéziszövetség főtitkára válaszolt a kritikákra, és elárulta, az Európa-bajnokság utáni visszajelzések nemcsak pozitívak, de van köztük egészen szívmelengető is.

Egy rendkívül fáradt, de összességében elégedett Horváth Gabriellát ért el telefonon a MOL Csapat alig néhány nappal a részben hazai rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság után. Horváth Gabriella nemcsak a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára, de évek óta dolgozik sikerrel az európai szövetség vezetőségében is, mint a végrehajtó bizottság tagja.

Boldog vagyok, hogy jó szájízzel, egy gyönyörű és rendkívül izgalmas döntő hétvégével tudtuk lezárni az Európa-bajnokságot. Szeretnék gratulálni a szervezőknek, mert nemcsak nagyszerű eseményt hoztak össze, de a menet közben felmerülő problémákra is gyorsan és hatékonyan tudtak reagálni. Összességében szervezési szempontból elégedettek vagyunk az Eb-vel, még ha sportszakmailag nem is sikerült jól a mieinknek a torna.” – kezdte az értékelését Horváth Gabriella a MOL Csapatnak.

Gulyás István csapata a csoportkörben kiesett és végül a 15. helyen zárta az Európa-bajnokságot, és ez nem mellékes szempont az értékelésnél még akkor sem, ha nem a sportszakmai részét nézzük a tornának.

Végleges számokról még korai nyilatkozni, ám azt a jegyértékesítési számokból is ki lehet olvasni, hogy a magyar válogatott kiesése miatt nagyjából félmilliárd forintos bevételtől estünk el. Ezzel a helyzettel nem tudtunk mit kezdeni, bevallom, legalább olyan sokkos állapotba kerültünk mi is az Izland elleni vereség után, mint a legtöbb szurkoló” – magyarázta a sportdiplomata.

Voltak azért kritikák szép számmal

A torna három magyarországi helyszínén (Szeged, Debrecen, Budapest) szereplő csapatok szinte kivétel nélkül hangot adtak a vírus elleni védekezés – vélt vagy valós – problémáinak. Horváth elmondta, a szervezők fel voltak készülve a helyzetre, és nemcsak ezt, hanem a nem várt problémákat is gyorsan és hatékonyan kezelték.

Azzal kell kezdenem, hogy a tornát az Európai Szövetség követelményrendszere szerint szerveztük. A csapatvezetők itt jártak nálunk ősszel, pontosan tudták, mire számíthatnak, és bele is egyeztek mindenbe. Az akkor látottakhoz képest az egyetlen változás az volt, hogy a rendkívül fertőző omikron variáns lecsapott a válogatottakra, és többen a frusztrációjukat a vírushelyzet kezelésének vélt hiányosságain élték ki.

Van egy saját vírusprotokollja az EHF-nek, van egy Magyarországnak a jogszabályok alapján és van egy külön EHF-szabályzata a kézilabda Európa-bajnokságnak. Szeretném leszögezni, hogy mindháromnak maradéktalanul megfelelt a torna lebonyolítása. Többen számonkérték a buborékot, pedig egy hónappal korábban a női világbajnokságon sem voltak hermetikusan elzárva a sportolók. De az, hogy mi jelenik meg nyilvánosan, és hogy mi történik a valóságban, gyakran elég távol áll egymástól.

Itt van például az izlandi kapitány esete, aki az érkezésük után egyből közölte, hogy megdöbbentően lazák a járványügyi szabályok. Aztán nem sokkal később nyilatkozta, hogy mennyire hiányoztak neki a szurkolók, és milyen szuper volt a hangulat a meccsükön. Újabb pár nappal később pedig azt mondta, hogy kegyetlenek vagyunk, mert a koronavírusos játékosa a szobáját sem hagyhatta el” – magyarázta Horváth.

De említhetném Nicola Karabaticot is, aki az érkezése után kiposztolta, hogy az éttermükben valaki maszk nélkül ül egy asztalnál, később pedig azon lelkendezett, hogy milyen csodálatos újra sok szurkoló előtt játszani. Egy szó mint száz: nem könnyű mindenkinek a kedvére tenni.

Na, igen: a hangulat

A főtitkár asszony elmondta, nemcsak a játékosokon és edzőkön, hanem az újságírókon és az EHF vezetőin is érezhető volt, mennyire szomjazták már, hogy végre sok néző előtt játszhassanak. És az is kiderült, hogy a szurkolók is ugyanígy voltak ezzel.

Sokan jöttek Dániából, Svédországból, sőt Franciaországból is, ami azért nagy szó, mert ott nem nagy divat a szurkolói utazás. A visszajelzések egyértelműen pozitívak, a portugálok elleni győzelmünk után valaki azt mondta, ő még soha az életében nem élt át ilyen hangulatot kézilabdameccsen, az pedig a szakma egyértelmű véleménye volt, hogy a középdöntő utolsó játéknapjáig a magyar-izlandi meccs volt a torna legjobb mérkőzése.

Mindenkinek tetszettek az új létesítmények, Szegeden és Debrecenben is nagyszerű nézőszámokat produkáltunk. A budapesti más szint, az új arénát nemcsak egyszerűen imádta mindenki, de egy olyan félhivatalos bókot is kaptunk, amire rendkívül büszke vagyok.

Egy vezető szájából hangzott el, hogy az Európa-bajnokság a budapesti döntő hétvégével indult el azon az úton, hogy érdeklődésben, látványban és minden körülményben befogja a klubkézilabda csúcseseményét, a kölni BL négyes döntőt. Úgy gondolom, hogy az EHF által megfogalmazott legfontosabb célt szervezőként maximálisan teljesítettük. Az európai szövetség mindig azt szeretné, ha a torna jó reklámja lenne a sportágnak, és ebben most semmilyen szempontból nem volt hiba. Szép és látványos létesítményekben, sok szurkoló előtt nagyon jó meccseket játszottak a csapatok.

Szomorú rekordot döntöttünk 

Szívesen lemondtunk volna róla, de szervezőként meg kell említenünk, hogy a budapesti főcsoport első napján felállítottunk egy rekordot: soha korábban nem láttak ilyen sokan középdöntős játéknapot úgy, hogy hazai csapat nem lépett pályára” – mondta Horváth a tizenegyezer néző előtt lejátszott játéknapról. A sportvezető szerint a szervezők nem engedhették meg maguknak, hogy visszavegyenek a munka intenzitásából csak azért, mert a magyart csapat csalódást keltően szerepelt.

A legutóbbi Eb-n éppen mi küldtük haza a csoportkörből a dánokat, és megesett már ilyen a franciákkal is, ami persze nem csökkentette a csalódottságunkat. Tudtuk, hogy benne van a pakliban ez is, hiszen nagyon összeérett az európai mezőny, tényleg csak nüanszok döntenek a sok hasonló játékerejű csapat között. Sajnos most mi jöttünk ki rosszul a kulcspillanatokból. Joggal és okkal reméltük, hogy ott leszünk a középdöntőben, hiszen a legutóbbi Eb is jól sikerült, a tavalyi vb-n az ötödik helyen végeztünk, és megnyertük az EHF Euro Cupot a spanyol és a horvát válogatott előtt. Nyilván mi is többet reméltünk, az előjelek is jók voltak, de a csapat értékelése nem az én feladatom, és még csak most kezdjük el az átfogó vizsgálatot. A lebonyolítás szempontjából nézve a döntő hétvége volt a torna legsűrűbb része, mert bár nekünk nyilván nagyon hiányoztak a mieink, azért az olimpiai bajnok, a világbajnok, az Eb-győztes és a vb-döntős négyese lépett pályára az elődöntőkben, és nem is okoztak csalódást. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy minden idők legjobb döntős hétvégéjét láthatták a nézők.

Magasra került a léc

Horváth elmondta, az informális és hivatalos csatornákon is szinte kivétel nélkül pozitív visszacsatolás érkezett a szervezést illetően, és voltak olyan megnyilvánulások is, amik alaposan megmelengették a főtitkár szívét is.

A köszönőlevelek és gratulációk között elhangzott néhány olyan mondat, amikre az egész szervezőstáb nevében nagyon büszkék lehetünk. A záróünnepség után többen is elmondták, hogy új alapokra helyeztük a sportágat eladhatóság szempontjából: a gyönyörű létesítmények, a sok néző, a látvány, a médiaérdeklődés és persze a szervezettség rendkívül magasra tette a lécet a következő tornák rendezőinek.

A torna alatt voltak olyan hangok, hogy van-e egyáltalán értelme lejátszani ezt a tornát, sőt megkérdőjelezték a sportértékét is. Én erre azt mondom, a döntő hétvége mindenkinek megmutatta, hogy nagyon is van sportértéke, hiszen talán minden idők legizgalmasabb helyosztóit rendeztük meg Budapesten. Minek van sportértéke, ha nem ennek?

fotók: MKSZ / Kovács Anikó