A Foci, Sport és Hagyomány karácsony előtti utolsó műsorában az évszakhoz illően egy jeges sportág képviselői voltak Takács Tibor vendégei.
Jakabházy László és Raffa György neve a jégkoronggal forrt össze, mindketten többszörös bajnokok a Ferencvárossal és magyar válogatott többszörös tagjaként az 1964-es innsbrucki téli olimpián is részt vettek. A székely főnemesi felmenőkkel rendelkező Jakabházy László családjában több orvos, egészségügyben dolgozó szakember is volt, de ő teljesen más életpályát választott:
„Tanulmányaimban szerettem volna elérni a lehető legmagasabb szintet. Íme az életutam: érettségi után a Testnevelési Egyetem tanár szaka, ELTE Bölcsésztudományi Egyetem pszichológia szaka, aztán a Károly Egyetem (Prága) jégkorong-mesteredző szaka. Oktatói tevékenységemben szerettem volna elérni, hogy egyetemi szinten taníthassam a sport nagyszerűségét, az aktív élet mindenhatóságát, az életen át tartó mozgás szeretetét, a korszerű táplálkozás szükségességét, a lelki egészség, a mentálhigiéné rendkívüli fontosságát. Gyönyörű feladatnak tekintettem, hogy tudományunkat, a rekreációt, a tökéletes közérzet programját, a testi-lelki harmónia megteremtését zászlónkra tűzhessem, és a szó igaz értelmében népművelővé válhassak.”
A beszélgetés során természetesen szóba került a Fradi, Albert, a különböző régi tornák, a testnevelés és a sport világa, a szovjet és a kanadai jégkorong.
Jakabházy tanár úr nevezte saját magukat a „két bölénynek”. Nosztalgiáztak a régi idők jégkorongjáról…
Raffa György úgy jutott ki a téli olimpiára, hogy előtte itthon nem játszott soha fedett csarnokban:
„Nekünk a műjégpálya volt az igazi, mi csak bölcsőnek hívtuk, ott nőttünk fel, mi tulajdonképpen Magyarországon nem játszottunk fedett pályán. Az első ilyen lehetőség a Budapesti Sportcsarnok lett volna, de az 1983-as C csoportos világbajnokságon mi már csak bizonyos szervezői feladatokat láttunk el.”
Íme a teljes beszélgetés:
