Elképesztő hangulatban, több ezer néző előtt zajlott a UIPM Öttusa-világbajnokság férfi döntője, amelyben a magyarok a közönség buzdításától hajtva szinte „meghaltak” a pályán. Kasza Róbert volt közülük a legeredményesebb – ötödikként végzett –, míg a csapatunk ezüstérmet szerzett.
Talán van jobb érzés annál, amikor az embernek szakadó esőben kell medencébe ugrania, nos erre a feladatra készülődött szombat délután a férfi döntő mezőnye a Kincsem Parkban kialakított öttusa arénában. Szerencséjükre a melegítés után csitult az égi áldás, s plusz motivációként, megérkezett a lelátóra Albert monacói herceg is, a Nemzetközi Öttusa Szövetség tiszteletbeli elnöke, akit Klaus Schormann, a UIPM elnöke, ifjabb Juan Antonio Samaranch, a UIPM első alelnöke és Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke fogadott.
Így ők is láthatták, hogy olimpiai bronzérmesünk, Marosi Ádám a negyedik legjobb időt (2:00.18) tempózza a mobilmedencében, vagy hogy Kasza Róbert két pontot szerez pluszban a bónuszvívás során, vagy hogy ugyanő hiba nélkül teljesíti a lovaspályát – ugyanúgy, mint Demeter Bence.
A laser run előtt már valósággal szikrázott a levegő az arénában, a versenyzők olyanok voltak, mint a csatába készülő gladiátorok – pattanásig feszültek az izmok és az idegek.
Kasza Róbert negyedikként, Marosi Ádám ötödikként vágott neki a kombinált számnak, amelynek tétje az olimpiai részvétel volt, csak ehhez dobogóra kellett (volna) állni. A magyarok küzdöttek, hajtottak, kitették a szívüket is a pályára, ám a top háromba kerüléshez ezen a napon ez nem volt elég.
A sérüléséből nem sokkal a világbajnokság előtt felépülő Kasza Róbert ötödik helye így is több, mint elismerésre méltó.
„Azért szép sport az öttusa, mert itt mindig visszanyerem a hitemet saját magamban – mondta Kasza. – Annyi ember segített az életem során, hogy nem tehettem meg velük, hogy nem hozom ki magamból a maximumot. Az, hogy itthon sikerült: áldás. Nem szereztem ugyan kvótát, de saját magamat kihúztam a gödörből. A selejtezőben majdnem kiestem, de fel tudtam állni, és most már tényleg célkeresztbe vettem Tokiót. Ez az ötödik hely visszaadta a reményt, hogy képes vagyok rá. Küzdünk, harapunk, sohasem adjuk fel. Bele kell halni, csak akkor van eredménye.”
Marosi Ádám is belehalt. Nem is egyszer, hanem háromszor. Először a selejtező során, amikor az „életéért”, vagyis a döntőbe jutásért futott a kombinált számban. Azután a pénteken a vívópáston, amikor bebizonyította, hogy lehet agyból teremteni, lehet magát beletenni egy olyan állapotba, amikor jön a flow. A lovaglást sajnálta, ennél többet tud, meg kell néznie, hol csúsztak be a hibák. Azután következett a kombinált szám.
„Minden kiadtam magamból, a végén már mindenhol vettem a levegőt, de nem tudtam úgy teljesíteni, ahogy szerettem volna. Meghaltam – mondta a 11. helyen célba érő Marosi. – Ezúttal talán nem jött jól, hogy tegnap volt a vívás, mert lehet, hogy az a lendület végig kitartott volna, ilyenkor ugyanis óhatatlanul húzzák fel az embernek a zászlót, én is alig tudtam megnyugodni tegnap este, hiszen ahányszor az ötödik helyről indultam, mindig jól szerepeltem. A hazai közönség most is elképesztő volt, s bár egy kicsit csalódott vagyok, azt a tegnapi vívást elteszem magamnak az emlékezetes pillanatok közé.”
Demeter Bence a férficsapatból egyetlenként már úgy érkezett a világbajnokságra, hogy zsebében van a tokiói kvóta, ami bizonyos mértékig megnyugtató, ugyanakkor nyilván őt is motiválta a hazai közönség, amely előtt próbált a lehető legjobban teljesíteni.
„Fizikailag ennyi volt bennem – vallotta be Demeter, aki végül a 13. helyen ért célba. – A lövészetnek örülök, mert ki tudtam javítani a selejtezőben elkövetett hibákat, de a futásban nem volt több, ahhoz többet kellett volna edzeni, de azt a sérülésem miatt nem tudtam. Kezdetben úgy volt, nem is biztos, hogy rajthoz tudok állni a Kincsem Parkban, de az ember életében egyszer adatik meg a hazai világbajnokság, úgyhogy semmiképpen sem akartam kihagyni. Bejutottam a döntőbe, de ahhoz, hogy a legjobb hat között végezzek, kellett volna az a kis plusz, ami most nem volt meg…”
A magyar csapat legfiatalabb tagja, Regős Gergely azzal a céllal állt rajthoz a világbajnokságon, hogy a lehető legtöbb tapasztalatot szerezze. Ez sikerült is, igaz, az eredmény nem úgy alakult, ahogy Regős várta. „Körülöttem olyanok futottak, akik nagyon jók a kombinált számban, de így is zavart, hogy nem tudtam velük menni – mondta. – A pálya sem volt a legjobb, ott, ahol a fűről átértünk a homokra, teljesen ki volt taposva, le is lassult tőle az ember rendesen. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, és nagyon jó élmény volt több ezer szurkoló előtt versenyezni, igaz, a lövészetre éppen emiatt nem is volt könnyű koncentrálni. Nem vagyok tökéletesen elégedett, de menni kell tovább előre…”
Ugyanezen a véleményen volt Martinek János férfi szövetségi kapitány is, aki szerint szenzációs versenyt vívtak a magyar öttusázók a Kincsem Parkban. „Kasza Róbert a sérüléséből felépülve jutott döntőbe, s le a kalappal előtte amiatt, hogy ott ilyen teljesítményt nyújtott. Marosi Ádám a legidősebb versenyzőként tizenegyedik helyen ért célba úgy, hogy rendkívül erős selejtezőn volt túl, ami sok erőt kivett belőle. Demeter Bence későn kezdte a felkészülést, februárban másodszor is megműtötték, s most újra fáj a lába, ennek ellenére tisztességgel helyt állt, míg Regős Gergő a csapat legfiatalabbjaként hasznos tapasztalatokkal gazdagodott, hogy minél hamarabb felvehesse a lépést a legjobbakkal. Csapatban felálltunk a dobogóra, ami azt jelenti, hogy vannak olyan versenyzőink, akik ezt kiharcolják.”
A győzelmi dobogón a francia Valentin Belaud ünnepelhetett – ő vehette át Albert monacói hercegtől az aranyérmet.
„Nagy nap ez Franciaországnak, a csapatnak és nekem – nagyon boldog vagyok – nyilatkozta Belaud. – Minden számban jól teljesítettem, ennek nagyon örülök. Magyarország híres öttusanemzet és az edzőm is Budapestről származik, ezért külön öröm, hogy itt nyertem. Köszönöm ezt a nagyszerű rendezést és köszönöm a közönségnek a szurkolást.”
A versenyt követően Martinek János férfi és Kállai Ákos női kapitány kijelölte a vasárnapi vegyes váltóban szereplő magyar csapatokat, eszerint Kovács Sarolta és Regős Gergely, valamint Kardos Bence és Gulyás Michelle száll harcba a világbajnokság utolsó versenyszámában.
UIPM Öttusa- és Laser Run- világbajnokság
Férfiak. Egyéni:
1. Valentin Belaud (Franciaország) 1468 pont
2. Joseph Choong (Nagy-Britannia) 1453 p.
3. Dzsung Vung Te (Dél-Korea) 1452 p.
…5. Kasza Róbert (Magyarország) 1436 p.
…11. Marosi Ádám (Magyarország) 1419 p.
…13. Demeter Bence (Magyarország) 1417 p.,
…31. Regös Gergely (Magyarország) 1363 p.
Csapatverseny:
1. Dél-Korea (Dzsung Vung Te, Li Dzsi Hun, Dzsung Dzsin Hva) 4309 pont
2. Magyarország (Kasza Róbert, Marosi Ádám, Demeter Bence) 4272 p.
3. Nagy-Britannia (Joseph Choong, James Cooke, Thomas Toolis) 4258 p.
Fotó: MÖSZ/Buza Virág
