Apáról fiúra szállt az atlétika szeretete és szolgálata

Tizedik szabadtéri világbajnokságára készül Mátraházi Imre, a WA vezető tisztet betöltő menedzsere

Idén sorozatban már a tizedik szabadtéri atlétikai világbajnokságán teljesít szolgálatot Mátraházi Imre, akinek tizennyolcadik éve a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF majd WA) a munkaadója. Korábban az európai szövetség is nagy feladatokat bízott rá, a még nagyobb lehetőség viszont akkor tárult fel előtte, amikor egy megüresedett poszton éppen olyan, kellő tudással és tapasztalattal rendelkező szakemberre volt szükség a monacói „főhadiszálláson” , mint amilyennel az idén a 64. életévét betöltő Mátraházi Imre rendelkezett. Elsőrangú ajánlólevelet jelentett a számára a 2004-ben Budapesten megrendezett fedettpályás világbajnokság, amelynek előkészítésében és lebonyolításában versenyigazgatóként vett részt. Szakmai pályafutásának első éveiben édesapja, Id. Mátraházi Imre volt a tanítómestere és az istápolója, akinek a gyöngybetűkkel megírt technikai forgatókönyveiből akár tankönyvet is lehetett volna készíteni.

Még a BKV Előre atlétája voltam, lelkes, de nem kiemelkedően sikeres futó és ugró, amikor 15 esztendősen elvégeztem a versenybírói tanfolyamot. Nem sokkal később a hazai versenyeken egyre több feladatot kaptam, így a nagy újdonságnak számító rangos Budapest Nagydíjakon, majd a ranglétrán még feljebb lépve az 1998. évi szabadtéri Európa-bajnokságon is, amely addigi pályafutásom csúcsát jelentette

– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a „monacói emberünk”, aki immár 24 éve nemzetközi versenybírói minősítéssel is rendelkezik, tudását fejlesztve pedig világversenyek egész során teljesített technikai delegátusi küldetést.

Szerencsés jubileum Budapesten

Szabadtéri világbajnokságaim sorozata 2005-ben Helsinkiben kezdődött el, és most a szerencsémnek mondhatom, hogy a tizedik nagy kihívás éppen Budapesten, a szülőhazámban vár rám. – folytatta Mátraházi Imre. – Nehezebben tudtám összegezni, hogy a fedettpályás „csúcseseményekből”, a junior világbajnokságokból és a nemzetközi szövetség égisze alatt zajló Continental Tour versenyekből hány jutott nekem, azt viszont kimondhatom, hogy az az egy világbajnokság, ami most következik, és aminek augusztus 19-től a budapesti Nemzeti Atlétikai Központ ad otthont, nagyon is közel áll a szívemhez, és ez magától értetődő.

A magyar szakember a hasonlóságok és a sztenderdek ellenére sem találkozott még két egymáshoz szembe tűnően hasonlító szabadtéri világbajnoksággal, mert mások a stadionok, a helyi adottságok, ahogy a szervezőbizottságban tevékenykedő emberek is.

Elképesztő fejlődés

Feladataimat úgy tudnám összefoglalni, hogy az én hatáskörömbe tartozik a felépült, vagy felújított pályák ellenőrzése, és azoknak a versenyhez tartozó kisebb és nagy berendezéseknek az elfogadása, amelyek a lebonyolítást segítik elő. Mindig is az volt a véleményem, hogy az apró részletek kidolgozását sem szabad elhanyagolni, mert éppen azok, amik naggyá tehetik a házigazdákat, ellenkező esetben viszont jelentősen leronthatják a bizonyítványt. Az évek során mindig kiemelt feladatot jelentett számomra a kapcsolattartás a nemzetközi szövetség beszállítóival, amelyek az idő- és távolságmérő berendezéseket, az adatrögzítő és feldolgozó műszereket állítják a verseny szolgálatába. Visszagondolva az első világbajnokságomra, azt mondanám, hogy a fejlődés és az innováció a sportban éppen olyan elképesztő, mint az élet számos más területén.

Mátraházi Imre jelenlegi munkájának részeként általános segítséget nyújt „házon belül” a saját munkatársainak, a technikai delegátusoknak, és az említettek szerint a szolgáltató beszállítóknak is. Tavaly, az első amerikai földön megrendezett szabadtéri világbajnokság előtt nem volt teljes mértékben elégedett, sőt, bizonyos hiányosságok miatt az aggodalmának is hangot adott. Erre visszaemlékezve most azt mondja, hogy a rendezők ugyan adósak maradtak néhány gond eloszlatásával, de ez nem volt szembetűnő és meghatározó tényező, a világraszóló eredmények pedig végül is jó benyomást keltettek a eugene-i versenyekről és a létesítményekről is.

A mérce most is magasan áll

A mérce Budapest előtt is magasan áll, de eddigi tapasztalataink szerint az előkészületek tervszerűen haladnak. Két helyszíni látogatásunk után is arra jutottunk, hogy a fő versenyszínhely minden előírásnak megfelelő, a Duna, és a budai oldal látványa megkapó, és ugyanez igaz a főváros turisztikai különlegességeit érintő utcai versenyek vonalvezetésére is. Nem a kincstári optimizmus, és nem is a magyar mivoltom mondatja velem, de egy remekbeszabott világbajnokság előtt állunk

– hangsúlyozta a WA nagy elismerésnek örvendő vezető munkatársa.

 

Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)

Fotó: Mátraházi Imre gyűjteményéből