A csapat egykori vezetőedzője 22 év után, 2018-ban távozott az Arsenaltól. Bár a szíve mai napig a csapathoz húzza, stadionjukba és edzőközpontjukba képtelen belépni.
Elképesztő sikert tudhat maga mögött Arsene Wenger, aki az Arsenal vezetőedzőjeként ökrökre beírta magát a sporttörténelembe. Bár azóta sem távolodott el a futballtól – jelenleg a FIFA-nak dolgozik – a mai napig tartja azt az életmódot, amelyet edzőként alakított ki. „Harmincöt éven át úgy éltem, mint egy élsportoló, aki a szenvedélyének rabja. Nem jártam színházba, moziba, elhanyagoltam azokat, akik közel álltak hozzám. Harmincöt éven át egyetlen meccset sem hagytam ki: se egy kupát, se egy bajnokit. Ez azt követelte meg, hogy vasfegyelemmel éljek, amit egyébként máig tartok: 5.30-kor kelek, tornázom, edzek, úgy eszem és iszom, ahogy egykor a játékosaim” – árult el részleteket most megjelent életrajzi írásában, a ’Életem piros-fehérben’ című könyvben Wenger, akinek nehezen ment az elválás szeretett csapatától, az Arsenaltól.
„Meg kellett tanulnom az Arsenal nélkül élni. Nem volt velem többé az állandó feszültség, nem voltak mellettem a játékosok, akiket szerettem, a pálya, a gyep, amelyek mind az adrenalinomat, a drogomat, a létezésem okát és alapvetését jelentetették” – mesél könyvében az Arsenal utáni életéről Wenger, akit David Dein szerződtetett az Arsenalhoz. Bár már egyikük sem dolgozik a csapatnál, barátságuk a mai napig töretlen. Azonban míg az Arsenal egykori alelnöke továbbra is ellátogat a csapat stadionjába egy-egy meccsre, Arsen Wenger minderre képtelen. „David nem hozott olyan radikális döntést, mint én. Ő továbbra is jár az Emiratesbe. Én a televízión keresztül nézem a meccseket. Egyszerűen nem tudok kijárni abba a stadionba, amelynek a felépítésében közvetlenül részt vettem, és amelynek ismerem minden egyes titkát. Még túl sok érzelem dúl bennem. Ugyanez igaz az edzőközpontra is, amely a kedvenc helyem volt, ott, a természet kellős közepén” – vallja be könyvében Wenger, aki életrajzi írásában azt sem titkolja, hogy az Arsenaltól való távozása élete egyik legnehezebb és legfájdalmasabb pillanata volt.
