Hogyan lesz a háromból 25, és abból egy jó atlétacsapat a budapesti Vb-n?
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) félelmetesen magasra állította a mércét azok a versenyzők előtt, akik a nevezési szintet teljesítve szeretnék megszerezni a részvétel jogát a jövő évi budapesti világbajnokságra. Scheidler Géza, a hazai szövetség sportigazgatója is úgy gondolja, hogy a feladat brutálisan nehéz, ugyanakkor az is igaz, hogy az indulás jogát többféle módon is ki lehet érdemelni. A megoldás akkor ideális, ha a versenyzőnek sikerül a szintet teljesítenie. Mások, és ezek alkotják a nagy többséget, a szinttől ugyan többé-kevésbé elmaradva, de a világranglistán elfoglalt helyükkel lehetnek befutók. A négy váltószámban a házigazda, jelen esetben a magyar szövetség maga jogosult dönteni arról, hogy él-e a nevezés lehetőségével, vagy sem. Minden más esetben, és ez csak az egyéni számokra vonatkozik, kérelmezni lehet a „zöld kártyát”, ilyenkor a döntés a Vb technikai delegátusának a hatáskörébe tartozik – írta az SzPress Hírszolgálat.
Budapest és Debrecen már bizonyított
A szabadtéri atlétikai világbajnokságok 1983 óta íródó történetében a kezdet negyvenedik évfordulóján Budapest először lehet a sportág kiemelkedően nagy eseményének házigadája. Magyarország ezen a szinten aligha sorolható a tapasztalatlan szervezők körébe, hiszen előbb 1989-ben, majd 2004-ben másodszor is fedettpályás vébének adhatott otthont Budapesten, emellett Debrecen még egy-egy ifjúsági, illetve utcai futó Vb megrendezésére is vállalkozott.
A Magyar Atlétikai Szövetség sportigazgatója arra számít, hogy a váltókkal együtt 25 tagú válogatott képviselheti a magyar színeket a 2023. augusztus 19-én kezdődő és 27-én végződő világbajnokságon, amely az egyik első eseménye lesz a most épülő, és egyre inkább stadionra hasonlító Nemzeti Atlétikai Központnak. A szakembernek nem volt könnyű választ adnia arra a kérdésre, hogy alig egy év leforgása alatt miként tud a szövetség negyedszáz fős csapatot felsorakoztatni, ha a nevezési szintet eddig csupán hárman teljesítették. Nevezetesen a müncheni Eb-ezüstérmes Halász Bence kalapácsvető, a 100 méteres gátfutásban szintén második helyezett Kozák Luca, valamint a 35 kilométeres gyaloglásban harmadikként célba érkező Madarász Viktória.
Lejárt a „bemért” eredmények ideje
„A nemzetközi szövetség évek óta igyekszik elejét venni a több mint gyanús eredmények megszületésének és kényszerű befogadásának, főleg akkor, ha azok egy térképen alig található településen, a szintteljesítés határidejének utolsó óráiban születnek meg. A „bemért” eredményekkel manapság egyre nehezebb megtéveszteni a WA szakembereit, mert azok már régen nem dőlnek be egyetlen, az égből érkező jó teljesítménynek. A lehető legigazságosabb összehasonlítás és rangsorolás érdekében született meg az a döntés, hogy „kétszintes” kvalifikációs rendszert alakítanak ki. Az elsőbe rendre azok kerülnek, akik a teljesítési határidőn belül hitelesített „szintes” eredményeket érnek el, a másodikba pedig azok, akik a nyomukban járva a mindig naprakész ranglistán elfoglalt helyükkel, egészen pontosan az öt legjobban sikerült versenyük átlagával érdemelhetik ki az indulás jogát. Így volt ez legutóbb a müncheni Európa-bajnokság előtt is, ahol a 46 tagú magyar válogatott tagjai közül 31-en az európai rangsorban elfoglalt helyüknek köszönhetően állhattak rajthoz. Ez lesz a kiválasztás, és a mezőnyök kialakításának menete a budapesti világbajnokság rajtja előtt is, kiegészítve a váltók és a „zöldkártyások” lehetőségeivel. Ezzel a magyarázattal adhatok választ arra a kérdésre, hogy miképpen lehet jövőre akár 25 tagú is a magyar csapat”
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Scheidler Géza, a MASZ sportigazgatója, aki nem mondott újat azzal, hogy a hazai pálya valós előnyt jelenthet a müncheni EB-n kellemes meglepetésekkel is szolgáló magyar atlétáknak, annál inkább a Budapesten megszerezhető érmek számával kapcsolatos visszafogott latolgatásával.
Egyenes beszéd
„Nem akarok senkit sem kiábrándítani, de a magyar atlétabarátokkal szemben akkor vagyok becsületes, ha nem egy olyan éremgyűjtemény megszerzésének lehetőségét emlegetem, mint amivel az úszók és a kajak-kenusok szoktak kirukkolni. Le kell szögeznem, hogy az atlétika nem az éremhalmozók sportága, ahol már egy duplázás is rendkívüli teljesítménynek számít, főképpen, ha azt egyéni számokban sikerült bemutatni
– folytatta Scheidler Géza.
– Mi minden jó helyezésnek, leginkább persze a döntőt érőknek is örvendezni fogunk, és szurkolni azoknak a fiatal versenyzőinknek, akik a korosztályos világversenyeken már megmutatták az oroszlánkörmeiket, de olyan erős mezőnyben még nem, vagy csak egyszer-egyszer küzdöttek, amilyennel jövőre találják szembe magukat. Az már most kijelenthető, hogy Vb-n valószínűleg csak azok a magyarok juthatnak döntőbe, akik ezt országos csúcsjavítással érdemelik ki, de legalább is a legjobbjuk látványos túlszárnyalásával. Az elsőszámú hazai favorit minden kétséget kizáróan a 2019-ben Vb bronzérmes kalapácsvető Halász Bence, aki az eredményeivel, a kiegyensúlyozottságával és a feszült helyzetek kezelésével is azt a hagyatékot testesíti meg, ami a Szombathelyen iskolát teremtő Németh Pál munkásságára emlékeztet. A „Dobópápának” köszönhető, hogy a magyar kalapácsvetés márkanév lett az atlétikai berkekben, amelyért fiai, László és Zsolt is nagyon sokat tettek”.
Mértéktartóan, de reménykedően
A sportigazgató csalódna, ha a magyar szintesek száma nem növekedne akár a két- vagy háromszorosára is. Jóslatát a kalapácsvető Gyurátz Réka, a hétpróbázó csúcstartó Krizsán Xénia, a gerelyhajító Szilágyi Réka, a még egyszer utoljára nekirugaszkodó olimpiai bronzérmes súlylökő Márton Anita, a még csak 21 éves U23-as Európa-bajnok Palkovits István akadályfutó, egyik vagy másik férfi diszkoszvetőnk, valamint a váltóink igazolhatják. Nem ünneprontásként, de meg kell jegyezni, hogy a budapesti Vb kihívása, ahol közel 200, vagy annál is több nemzet képviselteti magát, sokkal nagyobb lesz, mint amilyen a müncheni Eb-t jellemezte. Erre utal, az is hogy a Eugene-i világbajnokságon legjobb európai nemzetként Lengyelországnak is csak a 8. hely jutott. Amúgy mértéktartásra késztetnek önmagában már a Vb szintek is, amelyek közül néhány futó-, ugró- és dobószámban szembe tűnően nagy különbség tapasztalható a világelit és a magyar élvonal között, de az országos rekordokat sem érdemes tüzetesen tanulmányozni, mert a listán szép számmal akadnak 20, sőt 30 évnél is öregebb csúcsok.
Szalay Péter (SzPress Hírszolgálat)
Fotó: atletika.hu
