Eb-elődöntőbe jutott a fiatal pólóválogaottunk!

Ismét elsőrangú csapatjátékot nyújtva, féktelen lendülettel, töretlen akarással és nem utolsósorban elképesztő vagánysággal játszva nyerte meg a szerbek elleni Eb-negyeddöntőt férfiválogatottunk Zágrábban. Négy negyed alatt 10-10-re álltunk, a büntetőpárbajban egy szerb hiba döntött.

Készült már jobb előjelekkel egy ilyen ki-ki összecsapásra a magyar válogatott: elsőszámú centerünk, Hárai Balázs már az uszodába érkezés után jelezte, komolyabb rosszullét fogta el, így a csapatvezetés úgy döntött, inkább menjen haza a hotelbe; a nemzetközi delegátusok pedig nagyon normálisan álltak a dologhoz, és beleegyeztek, hogy Molnár Eriket beírhassuk a jegyzőkönyvbe.

A szerb bekkeket és csapatuk védekezési stílusát ismerve Pufi „kiterjedése”, tapasztalata és tudása meglehetősen érzékeny veszteségnek tűnt másfél órával a negyeddöntő startja előtt. Pótlásként viszont ott volt a magyar drukkerek hangorkánja, akik csaknem megtöltötték a főlelátót – olimpiákon megszokott látvány volt ez sokáig, Európa-bajnokságokon ugyanakkor rég volt arra példa, hogy ennyien jöjjenek el szurkolni a válogatottnak.

Nyitányként mindenesetre robbant a nézőtér, amint Tátrai Dávid unott mozdulattal kilőtte a pipát emberelőnyben 45 másodperc után – Stahinja Rasovic bántóan pontos pattintása sajnos épp befért a képzeletbeli vonal mögé, majd jött a szokásos falmegjátszásuk Nikola Jaksic kezére, ezzel mások sem tudtak még sokat kezdeni. Tátraival meg Branislav Mitrovic – az öreg róka másodjára sem tudta felemelni a kezét a húszéves bekk labdájára. Varga Vince csaknem labdát szerzett hátrányban, de a síp megmentette őket, Mandic kapáslövésére pedig már nem maradt takarás. Tátrai harmadjára kicsit elmérte – egyenlő létszámnál –, igaz, ugyanezt megtette Jaksic is. Majd jött az első Bányai Márk védés – visszakerült, kellett ez már –, átellenben Fekete Gergő egy csere miatt teljesen halott támadásból csinált óriási gólt nyolc méterről, a 30. másodpercben (3-3). Bányai aztán kettős hátrányban védett, aztán Mitrovic horgászott kétszer eredményesen a csápjaival Nagy Ádám labdáinál, úgyhogy nyolc perc gyürkőzés után ikszre álltunk.

Egy hátrányban kapott ötöst Mandic zúdított be a második elején, majd először próbálkoztunk a fallal fórban, de ez nem jött be, Bányai viszont védte a center lövését. Sajnos, mi is kihagytunk egy kettőst, Vigvári Vince labdájára nyúlt rá Mitrovic, majd Tátrai labdája ment mellé a blokkról, újfent előnyben – sajnos, kissé elbizonytalanodtunk ekkortájt, úgyhogy Bányainak kellett támasztania hátul, amit ő meg is tett. Fekete állította meg a lejtmenetet, simán bevágta az újabb fórt – a bírókra nem lehetett panasz, szórták a szerbeket –, négy perc után tudtunk betalálni. Fekete aztán egy szédületes felnyúlással szedett labdát hátrányban, ebből jött az első igazán fiatalos kontra, Tátrai álompasszát Vigvári Vendelnek csak be kellett simítania. Bányai odaért hátrányban, majd Vismeg blokkolt, hogy aztán ezt a remek periódust egy gyerekes hibával zárjuk le: Vismegnek nem jött jól a labda, bár kis előnnyel úszott, szerelték, a lemaradt Ubovic meg visszafordulhatott ziccerezni, így maradt az 5-5 félidőre, avagy ennél bőven többet ki lehetett volna hozni az utolsó percekből – számolt be a magyar szövetség.

Az áthúzódó előnyünket nem tudtuk megoldani fordulás után, Bányait viszont sehogysem tudta átverni Rasovic – ebből Vigvári Vince spriccelt, és elképesztő pontossággal tette be a labdát Mitrovic feje és a léc közé. Jaksic kapu előtti megfékezése megint nem ment a következő hátrányban, aztán Alexndrescu belefújt Tátrai eszményi ejtésgóljába egy centerkontra erejéig… Dávid megpróbálta másodszor is, na ezt kihorgászta az öreg szerb a léc segítségével. Aztán lőtt egy lécet is, Kovács Peti meg a lepattanóra reagált jól, ötös, Vigvári Vince mattolt, vezettünk újfent (7-6). A kisebbik Rasovic aztán gólt lőtt a feladó helyéről előnyben, időkérés után – Bányai odaért, de bevágódott a karjáról a labda.

Az „átmeneti” centereink sajnos nem működtek annyira hatékonyan, Viktor Rasovic viszont az ő előnyükből megint rosszkézről talált be szépen, ezúttal a hosszúba. Nekünk viszont volt Tátrai Dávidunk, aki rosszkéz hátulról lóbálta szét a védelmüket egy olyan kettős-másféles-szimpla hátrány végére. Ubovic fölécenterezett, majd még ki is állították, ez nem ment be, a következő – Mandic félig esélytelen kapufája után – már igen: Vigvári Vince vagányan betörölte hátulról, 7 másodperccel a duda előtt, azaz plusz eggyel mentünk be a zárórészbe (9-8)!

Burián Gergő kockáztatása nem jött be: elindult Strahinja Rasovic, és a beküldött cserekapus, Filipovic védte a lövését, így megint egy kontra lett belőle, Vigvári Vincét pedig blokkolták – szerencsére Mandic varázscsavarja megint a fát döngette. Hősiesen kivédtünk egy hátrányt, ám érződött, hogy kívülről csak nagyon extra lövésekkel tudnánk gólt szerezni, azok meg nem jöttek. Mentek a percek, a szerbek sem dúskáltak az ötletekben, végül egy labdanélküli kiállítással jutottak fórhoz időkérés után 2:09-cal a duda előtt. Beküldték az A-csapatot, és végül türelmesen megtalálták Vicót a falban, 1:49-cel a duda előtt ismét náluk volt az előny. A válasz magyaros volt: egy szédületes Tátrai-passzból Vigvári Vince egyenlőnél, az idő szorításában lőtt káprázatos akciógólt, 10-10, és 1:22 az órán. Kaptak egy fórt, amit a védőink csináltak, az földöntúli volt, nem mertek lőni a szerbek, amikor igen, Mandic már csak blokkot talált, mehettünk a győzelemért, 35 másodperccel a duda előtt, időkérés után. Tizenöttel a vége előtt Nagy kornert lőtt, a centerbejátszást viszont elengedték (három szerb előny után…), úgyhogy ötösökkel dőlt el a parti.

A párbajra érkezett Gyapjas Viktor, a szerbek meg visszaküldték Mitrovicot.

Vico és Nagy egyaránt belőtte, Radulovicnak viszont kiesett a kezéből a labda… Pohl Zolit nem érdekelték ezek a fejlemények, beverte. Strahinja Rasovic nem adott esélyt, de Tátrai sem. Jaksic halálbiztos volt, de Vigvári Vince is. Jött az utolsó kör, Mandic megtette, amit kellett, Fekete kezében volt az elődöntő – és be is lőtte a csapatot a négy közé!

Nohát így esett, hogy a 22.8-as átlagéletkorú társaság, túltéve magát egyik legfontosabb játékosa hirtelen kiesésén, hadba vonult a hat olimpiai bajnokkal felálló szerbek ellen, és újabb győzelmet aratott. Mindezt úgy, hogy tíz gólunkból hetet két húszéves junior világbajnokunk, Vigvári Vince és Tátrai Dávid vállalt.

A grúzok elleni győzelem után azt hallottuk, szép-szép, de hát komoly csapatok ellen ez kevés lesz.

Az olaszok ötgólos legyőzését követően azt mondogatták, hogy jó-jó, de a taljánok nem vették komolyan, mert nem akartak a szerbekkel találkozni.

Mi a szerbekkel játszottunk, és legyőztük őket.

Tehetnek a srácok még valamit az elismerésért?

Hihetetlenül büszke vagyok a játékosaimra, mert elképesztő munkát és koncentrációt tettek bele ebbe a meccsbe

– nyilatkozott az M4 Sportnak a lefújás után Varga Zsolt.

A kapitány hozzátette, „rendkívül sok jó blokkot” látott tanítványaitól és a védekezés is végig rendben volt.

Kellett a szív és a csapatmunka, ez ma megvolt, a játékunkat hatalmas taktikai fegyelem jellemezte, illetve végig tudtuk csinálni azokat a taktikai elemeket, amiket szerettünk volna

– fogalmazott Varga Zsolt.

A mérkőzés legeredményesebb magyar játékosa, Vigvári Vince kiemelte, nagy siker, hogy a legjobb négy közé jutottak.

Sokunknak ez az első Eb-je, így már önmagában az életre szóló élmény, hogy az elődöntőben vagyunk. Nagyon remélem, és úgy is érzem, hogy folytatódni fog a sikerszéria, a szurkolók és a tévénézők bízhatnak bennünk, mert mindent meg fogunk tenni minden találkozón az utolsó pillanatig

– mondta, majd hozzátette, most igyekeznek kipihenni magukat, de aztán az elődöntőben – ahogy fogalmazott –

háborút rendezünk, és aztán majd az utolsó meccsen is„.

Férfi vízilabda Eb, negyeddöntő:
Magyarország-Szerbia 15-14 (3-3, 2-2, 4-3, 1-2, 5-4) – ötméteresekkel
magyar gólszerzők: Vigvári Vi. 5, Tátrai 4, Fekete 3, Vigvári Ve., Nagy Á., Pohl 1-1

fotó: MVLSZ/Derencsényi István