Gyászol a magyar labdarúgás.
Rövid szenvedés után, gyógyíthatatlan betegség következtében, életének 67. évében elhunyt Kovács László – számolt a Kisalföld.
„A Vidi történetének negyedik válogatott játékosa 20 éves koráig játszott szülővárosa akkoriban remekül szereplő csapatában, a Tatabányai Bányászban, de ő maga az élvonalban nem debütálhatott. Egy katonai szolgálattal töltött, Honvéd Rákóczis évet követően igazolt Fehérvárra és azonnal Tímár Mihály utódja lett: első idényében 18 mérkőzésen játszott, 1979-ig pedig folyamatosan minimum 28 mérkőzés jutott neki, bajnoki ezüstérmet nyert 1976-ban.
1981-1985 között az ETO-ban védett, ahol két bajnoki címet is szerzett. Játszott Békéscsabán és Siófokon is, karrierjét Burgenlandban, a SC Forchtenstein csapatánál fejezte be.” – írja a vidi.hu.
A nemzeti csapatban 1975-1977 között tizenkét alkalommal védte. 1983-ban az olimpiai selejtezőkre is őt hívták meg, valamint ott volt az 1978-as világbajnokságon is, bár pályára nem lépett.
Aktív játékos pályafutása követően, 1999-től edzőként és kapusedzőként dolgozott a Lombard FC Pápánál, három rövid periódusban vezetőedzőként is segítette a csapatot. 2016-tól a Budaörsnél vállalt munkát.
„Tősgyökeres tatabányai vagyok. A Tatabányai Bányász úttörőcsapatában kezdtem. A legtöbb, amit Tatabányán elértem, hogy időnként védtem a tartalékban. Mindezek ellenére titkos vágyam az volt, hogy NB I-es kapus legyek. 1971-ben bevonultam katonának, s akkor a tatai Rákóczi SE csapatához kerültem. Szerencsére, csapatunk nem egyszer volt edzőtársa a tatai edzőtáborban tanyázó NB I-es együtteseknek. Jól ment a védés, felfigyeltek rám. A Videoton és a Ferencváros hívott. Mindkét csapatnak rangja volt az NB I-ben. Gondolkoztam a lehetőségeimen. A Ferencvárosban Géczi válogatott kapus volt akkor. Mellette csak tartalék lehettem volna. A Videoton pedig – ahogy a lapokban olvastam – kapusgondokkal küzdött. A Vidit választottam. Emlékezetes dátum életemben 1972. június 23., akkor igazoltak át a fehérváriakhoz. Az NB I-es bemutatkozásomra még az év december 3-án, a Rába ETO ellen sor került” – emlékezett később a pályakezdésre a Labdarúgás hasábjain.
Nyugodjon békében Kovács László!
