Igazi „nyár végi” hangulatban telt a a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület és az Aranycsapat Testület szeptemberi összejövetele, amelyen a legendás jobbszélsőre, Sándor Károlyra emlékeztek.
A rendezvény a házigazda, Takács Tibor méltató szavaival kezdődött:
„Gyors felfutásairól és éles szögből elért góljairól maradt emlékezetes. Szinte mindenki csak becenevén emlegette: Csikar. Az Aranycsapat idején Budai volt a vetélytársa a jobbszélső posztján. Sebes Gusztáv a Honvéd szélsőjét favorizálta, aki kiválóan összeszokott Kocsissal. Így lemaradt az 1952-es olimpiai aranyról, nem játszott az évszázad mérkőzésén, csak csere volt, és az 1954-es világbajnokságra sem nevezték, bár kiutazott a csapattal. Becenevét saját bevallása szerint onnan kapta, hogy nem volt olyan labda, amit ne próbált volna megszerezni, kicsikarni. Mások szerint viszont a csapattársai labdakérései során kiabált Karcsi-Karcsi alakult át Csikarrá.”
Ezután Móré Imre „bácsi”, aki az 1950-es évek elején az MTK ifjúsági csapatában futballozott – a későbbi kalandos életútja során aktívan részt vett a modern svéd labdarúgás felvirágoztatásában – , beszélt a néhány nappal korábbi koszorúzásról, amelyen Takács Tiborral együtt tették tiszteletüket.
Kedden a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia főbejárata előtt koszorúzták meg az intézmény névadójának, Sándor „Csikar” Károlynak a szobrát. A nagyszerű labdarúgó 2014. szeptember 10-én hunyt el, kereken tíz éve.
Sajnos még egy szomorú évfordulóról is szó esett, Zavadszky Gábor szintén 10-én lett volna 50 éves. Hihetetlenül ragaszkodott pályafutásának egyik állomásához, az MTK-hoz. Többször nyilvánosan hangoztatta, hogy ha abbahagyja az aktív játékot, itt szeretne „öregfiúk” játékosként „letelepedni”, ami ritkaság egy a Ferencvárosból érkezett, majd oda távozó játékossal kapcsolatban. Hálából az MTK szurkolók a mai napig, mint „halhatatlan” MTK játékost emlegetik, fényképe és meze abban az aulában van, ahol csak Brüll Alfréd mellszobra található.
Az elhangzott beszédek után kötetlen formában folytatódott a délután, Sándor Csikarral kapcsolatban egy érdekes anekdotaszerű történet is elhangzott. Sebes Gusztáv egyszer szóvá tette neki, hogy a felesége miért rúzsozza a száját, hiszen az nem egy megfelelő szocialista magatartás. Ezt a játékos nem hagyta és beszólt az edzőnek: Mi közöd hozzá?
Talán ezért volt az akkori időkben inkább csak tartalék és így maradhatott le az 1952-es olimpiai aranyról.
