Napra pontosan tíz évvel ezelőtt örökre elment Varga Zoltán, de a szívünkben tovább él. Az egykori legendára emlékezünk.
Engedjék meg, hogy a legelején elmondjam miért is Varga Zolizok. Amikor még a ’90-es évek második felében kiskamaszként találkoztam vele személyesen egyből megengedte, hogy tegezzem, és Zoliként hívhassam őt. Soha nem felejtem el, amikor kiderült, hogy ki lesz a Fradi új edzője: Varga Zoli vagy Nyilasi Tibor. Végül az elnökség egyhangú szavazattal Varga Zoltánt nevezte ki a csapat edzőjének. Ez hatalmas esemény volt, hiszen Zoli 28 év után Németországból a szeretett klubjához edzőként térhetett vissza. Magyarországra, szívügyéhez a Ferencvároshoz.
A kezdés álomszerű volt: idegenben 2-2-es eredmény született az Olympiakosz Pireusz (az első mérkőzésen 3 -1-re győzött a Ferencváros, akkor még Mucha József megbízott edző ült a kispadon), majd a következő körben hazai pályán megverték a Newcastle Unitedet az UEFA Kupában – ekkor a szarkák voltak az egyik legerősebb csapat Angliában -, a visszavágón a papírforma eredmény született.
A bajnokságban hét hónapon át szenvedéllyel dolgozott, bronzérmes lett a csapattal. Eléggé gyalázatos körülmények között távozott a Fraditól. Némi csend után dolgozott Győrben (kétszer is), Kispesten és Dunaújvárosban is. Besokkalt a magyar fociban zajló acsarkodástól. Elege lett, de a maga a foci iránt nem. Azt mindig is imádta és szerette.
Két élményt hagyj osszak meg Veletek/Önökkel.
1. 1997 tavaszán, amikor megjelent a “VargaZoli” könyv, dedikálást tartott a váci úti bevásároló központban. A mérkőzés előtti napon, ráadásul pont egy Újpest-Fradi előtt volt. Sokan álltunk a sorban, amikor rám került a sorra, Zolitól fiatalos lendülettel és szeretettel megkérdeztem, vajon ki fogja majd fogni a csapatból Véber Györgyöt? Erre természetesen nem adott választ, majd utána még megkérdeztem milyen lesz a kezdőcsapat, akkor végképp óriási derű vette körül a terembe, mert mindent ki akart szedni Zoliból, de nem sikerült. 🙂 Óriási örömmel és megtisztelve dedikálta nekem a könyvet. Egyébként 2-1-re győzött a Ferencváros az Újpest ellen.
2. Néhány évvel ezelőtt Budapesten fociztak a Forma1-es pilóták, a Puskás Ferenc Stadionban telt ház előtt léptek pályára a versenyzők és a magyar legendák, köztük Zoli is. Olyan dolgokat mutatott be 60 évesen is, ami bámulatos. Ezt nem lehet tanítani, ez egy művészet.
Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy a mai labdarúgók között kihez lehet hasonlítani Zolihoz. Erre két féle képben lehet választ adni:
– Zolihoz, csak azt is Varga Zolihoz.
– Zolihoz, Lionel Messihez.
Sokan mondják/mondták Zoli nehéz ember volt. Lehet, sajnos a sors nem volt kegyes vele. Személy szerint óriási bánatom az, hogy nem dolgozott az utánpótlásban. Szeretett a gyerekekkel foglalkozni. Azt a tudást, ami benne volt sajnos senki – még a Fradi sem – használta ki. Ékes példa erre Hrutka János nyilatkozata a Nemzeti Sportból:
„Az edzések után rendszeresen kint maradt a pályán, és különfoglalkozásokat tartott, többek között nekem is. Büszkén vállalom, hogy a technikai tudást Varga Zoltántól tanultam, és a szabadrúgásoknál a tanácsai is segítettek.”
Néhány gondolat Varga Zolitól:
“A rúgótechnikáról
A rúgótechnikát lehet gyakorolni, meggyőződésem, hogy arra nem kell születni. Én is ezt tettem. Tudatlanul bár, de a grundon is ezt tettem, később pedig kifejezetten treníroztam rá. Az edzések előtt és végén mindig számtalan alkalom volt arra, hogy gyakorolhassunk. Emlékszem, mikor sérült volt a jobb lábam, nem terhelhettem, tudatosan elkezdtem a lövéseket ballal gyakorolni. Ez olyannyira jól sikerült, hogy később sokkal pontosabban tudtam ballal célozni, mint jobbal, amellyel viszont erősebben lőttem.”
“Átveszed, passzolsz, futsz, adod és kapod… Mindig ugyanaz a játék, mégis mindig más, mert folyton változik benne, és folyton változtat rajta maga az ember, testi ügyessége, értelme és érzelmei szerint. Nagyszerű érzés uralkodni a labdán, meglátni valamit a térben és ráérezni, mennyi minden függ az időtől.”
Varga Zoltán 65 évet élt.
Zoli!
Soha nem foglak/fogunk elfejteni Téged! Nyugodj Békében.
Varga Zoltán:
Született: 1945. január 01., Vál
Posztja: jobbösszekötő, középpályás
A Ferencvárosban (összesen): 234 meccs/85 gól (1961–1968)
Az A-válogatottban: 12/2 (1964–1968)
Az olimpiai válogatottban: 1/0 (1964)
Sikerei játékosként: 4-szeres magyar bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), Eb-bronzérmes (1964), olimpia bajnok (1964), VVK-1. (1965), VVK-döntős (1968)
fotó: tempofradi.hu
