Fölényes siker a görögök ellen, döntős a magyar válogatott

Ismét óriásit alakított a magyar válogatott Bukarestben: a Divízió I-es torna elődöntőjében szédületes játékkal az utóbbi évtizedek legsúlyosabb vereségét mérte a gyakorlatilag kompletten felálló görög válogatottra. 20-10-nél ért véget az örömvízilabda, amely Gyapjas Viktor remeklését, 10-0-ás blokkolási statisztikát, 10/9-es fórkihasználást hozott – a vasárnapi fináléban jöhetnek újra a nyitónapon legyőzött spanyolok.

A hazai szövetség szombati beszámolója szerint meglehetősen eseménydús első negyedet produkált a két gárda: komoly bombák zubogtak a kapukra a külső körről, s bár eleinte a görögök álltak jobban, 1-2 után Ekler Zsombor beakasztotta második gólját is, majd egy kivédett hátrány után Tátrai Dávid vágta telibe a jobb pipát, ekkor vezettünk először. Gkillas is meglelte a sarkot kintről, ám eztán jött egy nagyon Nagy Á-s fór – Ákos adta fel Ádámnak, aki zsákolt, majd Vigvári Vendel is elsüllyesztette a kapust néhány lóbával, így 5-3-ra mentünk nyolc perc után.

A második játékrészben megint eladtuk a balkezes-fal fórt, ezúttal Burián Gergő-Angyal Dani leosztásban, kár, hogy egy jó blokk után egy pontatlan indításból vissza tudtak fordulni, és Argyropoulos barátunk nem kegyelmezett. Hat az öt elleni viszont üzembiztosan tették a dolgukat a srácok, a következőt Vigvári fejezte be kintről – majd Gyapjas Viktor védett nagyot hátrányban, ám a következőnél már nem volt megoldás a keresztpasszukra. Nagy Ákos szemtelen akciógólja lecseréltette Zerdevast, nálunk Gyapjas megint hárított (újfent hátrányban), aztán odanyúlt egy kintire is, ebből pedig ötösig vittük a támadást. Igaz, a görögök próbálták rávenni az edzőjüket egy challenge-re Angyal gyötrése kapcsán, ám Vlachos mester inkább játékra biztatta őket – mínusz négyről kellett nekidurálódniuk, miután Manhercz besimította a büntetőt. A görög cserekapus, Tsortsatos sajnos eredményesebben rakosgatta a kezét, egyszer a kapufa éle is vele volt, így 0:19-nél Nikolaidis egy kipattanót csak bepöccentett, noha Gyapjas elsőre óriásit védett. Aztán hogy Tsortsatos se érezze annyira jól magát, Ekler sunyi labdája gellert kapott Kovács Péter kezén, három másodperccel a duda előtt, így a félidőben 10-6-ra vezettünk. (Amúgy nálunk 9 védés és 4 blokk, náluk 5 védés jelezte, hol van elsősorban különbség.)

Némi oda-visszázás után lendületből tudtunk rámenni a görögökre, és a kellően szétzilált védelem fölött Manhercz bombázott egy parádésat. Aztán egy támadáson belül védekeztünk ki két hátrányt, az elsőnél Gyapjas földöntúli bravúrjával, majd Vigvári blokkolt remekül. És csak zubogott a magyar gárda, újabb lefordulás, újabb ötös, Burián a helyére rakta, már hattal vezettünk. Kissé valószínűtlen góllal, egy blokkon gellert kapó labdába belekapva szépített Kakaris – de belefért. Az is, hogy a kapufa sokat segítsen a görögöknek, merthogy elöl nem sok vizet zavartak: erősen kitikkasztotta őket az általunk diktált tempó.

Azért 1:47-nél Varga Zsolt kért időt, hogy ne történjék semmi műsoron kívüli – Bedő Krisztián ugyan a lécre verte a ziccert, akárcsak Kakaris, úgyhogy a sors lerendezte a dolgokat, mielőtt Manhercz a kapus kezével együtt be nem vágta a következő emberelőnyt. 0:27-nél jött még egy hellén fór, időkérés után, és a dudánál Dimou nagyon szépen benyomta kapásról – csakhogy a középkezdés után jött a magyaros “faultoltatok, már megyek is tovább víz alatt, aztán megkapom” iskola, ebből fór jött, amit Burián 0:03-nál szédületesen elpakolt a hosszúba, így 14-8-cal kanyarodtunk rá a zárórészre.

A japán játékvezető kissé egyedi felfogását nem díjazták a görögök, miután elég fura kiállítást adott nekünk – ez speciel Vigvárit nem zavarta, és elrakta a labdát a hosszúba. Eztán a görögök kaptak ajándékot, ám Varga Vince blokkja elrontotta a fórjukat. Itt estek szét teljesen, ráadásul Tátrai Dávid ráérzett, hogy nem veszik komolyan, 5:48-nál lezárta a meccset egy szédületes kapáslövéssel (16-8). Erre jött még több is, Varga Vincét rádumálták a srácok a lövésre, miután elpörkölt a centerről, és a legfiatalabb kapufás gólt lőtt ebből, majd Nagy Ákos ejtett egy újabb meglódulás végén… Közte tíznél kezdett kínos lenni (nem nekünk), csakhogy ez a csapat nem olyan, amelyik elkezd lazázni. A védelem feszes maradt, elöl Tátrai pattintott elsőrangúan előnyből, a blokkok takartak (10-0 lett a meccs végére ez a statisztika!), Gyapjas ugyanazt a formát futotta, mint másfél éve, amikor hasonlóan legázolt mindenkit az U20-as csapatunk, Nagy Ádám meg tízről is belőtte – 20-8-nál tényleg komolyan felvetődött, hogyan tudja ez a csapat a komplett görög válogatottat ennyire megverni?

A végén, hogy mégse legyen annyira randa (eladdig 6-0-nál tartottunk a negyedik negyedben), két centerforgatásból érkező ötösökből gereblyéztek gólokat, a közte tíz azonban így is megmaradt – nekünk pedig mostantól egyetlen feladatunk maradt: két lábbal a földön maradni egy ilyen szárnyalást követően.

Varga Zsolt szövetségi kapitány

“Először is, jár a dicséret a csapatnak, mert ma tényleg nagyon jól játszottak a srácok, de rögtön az jön ezután, hogy két lábbal a talajon kell maradnunk. Reálisan kell látnunk, hogy a görög a világ egyik legjobb csapata, de mindenkinek lehet rossz napja. Ma rossz napjuk volt, a kapusaik nem védtek jól, cserélniük is kellett, a támadásaik sem voltak elég élesek – nálunk viszont minden kilencven, sőt, tán kilencvenöt százalékosan működött: a védekezés, a támadás, a fórok, fantasztikus védések jöttek, a blokkolásban óriási volt a különbség. És ilyenkor ez az eredményben még inkább megmutatkozik, hiszen ebben az új játékban sokkal több a támadás, meccsenként harminc százalékkal, és ha egy csapat ennyivel jobban csinál mindent, akkor ami korábban öt-hat gól volt, az most felszaladhat tízig is.

Fontos, hogy néhány jól sikerült mérkőzés után ne vegyünk a nyakunkba felesleges terheket, azaz ne az legyen az elvárás, hogy ezentúl mindig így menjen, mert nem fog mindig így menni. Persze, legyen így, menjen így mindig, írjuk ezt be a Teremtésbe – de legyünk tisztában azzal, hogy mindenki videózik, mindenki elemzi a másikat, közelebb kerülnek egymáshoz játékban, aztán a nagy világversenyeken az adott napon úgyis az dönt, hol van több védés, hol van kevesebb hiba. Most elkaptunk egy nagyon jó hullámot, de nagyon messze van még az út vége, az a cél, amelynek elérését kitűztük magunk elé.”

Férfi Világkupa-selejtező, Divízió I – Bukarest, Otopeni

Magyarország–Görögország 20-10 (5-3, 5-3, 4-2, 6-2)

Góljaink: Ekler Zs. 3, Vigvári Vendel 3, Manhercz 3, Tátrai D. 3, Nagy Ádám 2, Nagy Ákos 2, Burián 2, Angyal, Varga V.

fotó: MVLSZ / Kovács Anikó