Szeptember 6-án ünnepelte 70. születésnapját a magyar birkózósport egyik kiemelkedő egyénisége, Hegedűs Csaba.
Az egykori kiváló sportoló, edző és sportvezető újabb alkotást tett le az asztalra, ugyanis nem akármilyen könyvet írt meg. Születésnapja előtt két nappal mutatta be Mr. Tus-tankönyv című kiadványát. Hegedűs Csaba elmondta, hogy 11 társszerző segítségével született meg a mű, amely széles körűen tárgyalja a sportággal kapcsolatos szakmai kérdéseket, az edzéselmélettől az egészségügyi sajátosságokig, illetve a sportág történetével és a nemzetközi szövetség működésével is foglalkozik. Az elkészítésben közreműködött többek között a mai birkózóklasszisok közül Sastin Marianna, Lőrincz Tamás és Lőrincz Viktor is. A sajtóeseményt követően a kezdetekről, a könyvről, az ars poeticájáról beszélgettünk.
Beszéljünk a versenyzői múltról! Amikor szóba került, hogy készül a könyv, milyen érzések voltak Önben legelőször?
Azt gondoltam elsőként, hogy kirázom a kisujjamból, hiszen 60 éve vagyok a birkózásban különböző minőségben, és tényleg sok mindent láttam. Aztán ahogy mentünk bele, napról-napra egyre nehezebb volt. Nem vagyok egy feladós típus, de ezt majdnem feladtam, annyira nem egyszerű szellemi kihívás, de hála jó Istennek megszületett.
Az ars poeticája az volt, hogy ami nehéz, és ami szinte lehetetlen?
Ezért készült el a könyv. Engem mindig az vonzott, ami nagyon nehéz, és már szinte lehetetlen.
(Fotó: Magyar Birkózó Szövetség / Róth Tamás)
Versenyző korában is tudatosan készült a versenyekre, több érmet szerzett. Többszöri mérlegelés után ment bele, hogy kapitány legyen. Mi volt az a pont?
Rájöttem, hogy a tábornok maga nem tudja a csatát megnyerni, kellenek katonák is ahhoz. Aztán a harmadik alkalommal azt mondtam, hogy Pista bácsi (Buda István, az OTSH egykori elnöke – szerk.), beadtam a derekamat, vállalom, megcsinálom. Azt kértem, hogy ne legyen kétsége, hogy úgy elvégzem a feladatot, ahogy a világon senki. Csak tartsa a hátamat, mert nem vagyok egy egyszerű ember.
Sportvezetőként is kijött, hogy nem egyszerű ember?
Persze.
Volt, aki segített a háttérben?
Nem segített nekem senki. Szüleim, édesanyám és édesapám is tanárok voltak, és ők készítettek nekem egy életre tükröt. Minden nap lefekvés előtt végiggondoltam a mögöttem álló napot, és ez a mai napig így van. Reggel pedig borotválkozás közben elképzelem az előttem álló napot. Ez a rögeszmémmé vált. Mikor az ember magával szemben áll a tükörben, csak őszinte lehet. Soha nem adtam magamnak felmentést, de nyilvánvaló, hogy én is tévedhetek. Ám elsősorban magamat ostoroztam, magamban kerestem a hibát, és ez egy jó recept.
A mai birkózást hogyan látja? A ’70-es évek végétől sportvezetőként és előtte versenyzőként mennyiben változott a világ?
Változó világ van a birkózásban. Remélem, hogy az októberi budapesti VB-n ennek a változásnak a pozitív kicsengése lesz majd. Nagyon-nagyon drukkolok, hogy a magyar hagyományoknak megfelelően birkózó eredményeket érjünk el.
(Fotó: Martin Gábor)
Visszatérve a könyvre kiknek ajánlja? Gyerekeknek, felnőtteknek vagy mindenkinek?
Azt gondolom, hogy nem lesz egy egyszerű olvasmány, de mindenki megtalálja benne azt, amire szüksége van. Sok barátomon keresztül szerettem volna ezt a csodálatos világot bemutatni, de szerintem sikerült is.
Főkép: Sportmenü / Kárpáti Balázs
