Takács Tibor „Foci, Sport és Hagyomány” című műsorának február eleji kiadásában Horváth László „Api” volt a vendég, aki 9-én töltötte be a kerek 80. születésnapját, tehát 4X20 éves lett. „Api bácsi” jó egészségnek örvend, továbbra is figyeli a magyar labdarúgást, úgy látja, hogy van előrelépés és alakulnak a csapataink. Bizakodva várja a Fradi Olympiakosz elleni mérkőzéseit. Nagyon örül Varga Barnabás sikereinek, hiszen ő is Vas megyei születésű.
Horváth László, vagy ahogyan mindenki becézte „Api” 1944. február 9-én Celldömölkön látta meg a napvilágot. Pályafutása a szülővárosában indult, majd Pápára vezetett az útja, onnan pedig a Ferencvárosi TC-hez igazolt.
A csapat színeiben 1965. április 4-én a Győr ellen 2–0-ra megnyert idegenbeli NB I-es bajnokin mutatkozott be. Három nappal később a baszk Athletic Bilbao ellen kapott lehetőséget a Vásárvárosok Kupájában (VVK). „Api” ebben a szezonban megnyerte a sorozatot a Ferencvárossal, játszott a Juventus ellen 1–0-ra megnyert döntőben is.
Az 1967–1968-as idényben szintén döntős volt a VVK-ban, de a Leeds elleni finálékon nem lépett pályára. A hátvéd kétszer nyert magyar bajnokságot és kétszer volt ezüstérmes az NB I-ben. A Fradit 1969-ben hagyta el, s tette át a székhelyét Szombathelyre. Visszavonulása után 1980-ban Novák Dezső hívására tért vissza a Ferencvároshoz utánpótlásedzőként. „Api bácsi” mai napig a zöld-fehérek utánpótlásában dolgozik.
Novák Dezsőről is elmondhatjuk, hogy „Vazs megyei” gyerek, aki a szombathelyi Haladás csapatában kezdte első osztályú pályafutását. „Api bácsi” szerint rendkívüli labdarúgó volt, aki remek technikával rendelkezett.
Az utánpótlással kapcsolatban a következőket mondta :
„Speciálisan, mint vezetőedző, már nincsen csapatom, de segítője vagyok a kisebb korosztályoknak, a hat évesektől a kilenc évesekig. Ha tanácsot kérnek, akkor azt úgy próbálom tolmácsolni, hogy abból ne legyen fölény, hiszen nagyon jó a kapcsolatom az utánpótlás vezetőkkel, így gördülékenyen folyik minden.”
Api minden mondatával sugallja az utánpótlás fontosságát.
Honnan ered a beceneve? Csanádi Feri bácsi (1968-1970 között a Fradi pályaedzője, aztán pedig vezetőedző 1970-1973 között) ragasztotta rá egy edzésen.
Rá szabták az egykori szlogent: a nyugodt erő. Ezt sugározza minden gesztusa, a határozott járása – mintha bármely szembejövőben a leszerelendő csatárt látná –, a karakteres arca, a csillogó tekintete. Mert Apinak igenis rendkívüli, ritka tehetsége van – az élethez, az emberekhez.
„Nem voltam tehetséges” – e mondattal összegzi pályafutását Horváth László. Állítása ebben a formában természetesen nem igaz, legfeljebb annyiban, hogy Api tiszta lelkű és józan eszű sportemberként pontosan érezte, tudta és elfogadta, hogy a tehetség kategóriájába akkoriban Albert Flórián és Varga Zoltán tartozott, akikkel együtt nyerte el 1965-ben Torinóban a Juventus feletti 1:0-s diadallal a mindmáig egyetlen magyar európai kupatrófeát.
Kiemelkedő eredményei játékosként: Vásárvárosok Kupája-győztes (1964–1965), Vásárvárosok Kupája-döntős (1967–1968), 2-szeres Közép-európai Kupa-győztes (1973, 1974), 2-szeres magyar bajnok (1967, 1968), 2-szeres magyar bajnoki ezüstérmes (1965, 1966), 2-szeres magyar kupa-döntős (1967, 1972)
