Rögtön a házigazda görögök ellen játszani az első éles meccset egy fiatal együttesnek – ez azért komoly kihívásnak tűnt, és végül a Világkupa-kvalifikáció nyitányán ez meg is látszott női válogatottunk teljesítményén. Hullámzott a játék, igazából csak a harmadik negyed második felében akadt egy igazán jó periódusunk, így végül 14-10-es vereséggel kezdtünk az alexandropoulosi tornát.
A hazai szövetség beszámolója szerint rémesen indult a mérkőzés, három perc erőfelmérést követően másfél perc alatt kerültünk 3-0-ás hátrányba, miután a Plevritou-nővérek rendre pontosan céloztak. Faragó Kamilla öt perc után értékesített egy emberelőnyt, Myriokefalitaki azonban szintén válaszolt fórból – a végén legalább sikerült egy gyors fórmegjátszást megoldani, és Hajdú Kata gyakorlatilag a dudára szépített (4-2).
Nem sok minden változott a második félidőben, Myriokefalitaki könnyű gólt szerzett, miután a védelem szétrebbent körülötte, aztán egy rossz passzból rögtön elment a fórunk, s bár sikerült kivédeni az övékét is, később Eleftheria Plevritou kintről növelte tovább az előnyüket. Keszthelyi Rita lőtt egy bitang nagy gólt egy félziccerből, aztán előnyből faraghattuk volna tovább a különbséget, ám Dobi Dorina rosszkéz hátsó pozícióból esélytelenül próbálkozott. Ami azért volt baj, mert így mínusz kettő helyett közte négy jött félidőre, elvégre a riportergyilkos névvel megáldott Myriokefalitaki megint kihasznált egy előnyt, 0:08-nál (7-3).
Kihagyott fórral indult a harmadik rész is, alapvetően érződött, hogy éles meccsen még nem játszott így együtt a csapat, azaz az összecsiszoltság hiánya sokszor erősen érződött (ne feledjük, az újjáformálódó férficsapat hasonló összetételben egy évvel korábban már lejátszott egy Európa-bajnokságot). Myriokefalitaki szélről talált be a következő előnyükből, s bár Keszthelyi Rita távolról szépített, egy percen belül két hazai akciógóllal már 10-4-nél jártunk.
Cseh Sándor másodszor is időt kért (először 3-0-nál), és ezúttal sokkal sikeresebb volt a tűzoltás, merthogy úgy igazából elkapta a fonalat a lányok. Előbb Faragó Kamilla lőtte át a zónájukat, majd Tiba Panna végre tisztán belőtt egy fórt, később pedig Faragó egy újabb távolival felezte a differenciát – úgyhogy 10-7-nél ők menekültek az időkérésbe. A védekezés is ment, úgyhogy labdánk volt a mínusz kettőhöz, de megint kis dadogás jött elöl, hátul meg egy közepesen véleményes ötös, amit a challenge-ünk ellenére sem vontak vissza – abszolúte érthető okokból: a VAR-rendszer bemondta az unalmast, azaz nem tudták visszanézni… Vasiliki Plevritou-t nem zökkentette ki a várakozás, így visszaállt a félidei közte négy az utolsó játékrész előtt (11-7).
Bátorító momentummal indult a negyedik, egy jó védekezést követően a görög kapus kikalandozott a lefordulásunknál, Baksa Vanda meg a félpályáról besimította. Ám erre nem tudtunk építeni, miután Myriokefalitakit sehogysem tudtuk tartani – az általa szállított fórból, majd ötösből 51 másodperc alatt visszaugrottak 13-8-ig. Egy kétlövéses előnyből Leimeter Dóra révén szépítettünk, ám a játék még nem mutatta a stabilitás jeleit. Mindenesetre egy remekül lebontott görög előnyt követően mi kihasználtuk a fórt – Varró Eszter paskolta be a bejátszást remek mozdulattal –, 13-10-nél maradt még két perc. Ebbe azonban csak egy újabb görög ötösgól fért bele, Myriokefalitaki forgatta megint össze – nálunk némi kontrasztként Varró előbb a kapufát találta el centerből, majd a csavarját állította meg a kapus, így végül 14-10-nél dudálták le a találkozót.
A védekezésben azért látszott a különbség: 13-6 volt a védések aránya, elöl pedig ők 8/6-ot “tudtak” fórban (plusz kiharcoltak három ötöst), mi 9/4-ig jutottunk – és persze nyilván nem véletlen, hogy a három legrutinosabb emberük, a két Plevritou és Myriokefalitaki vitte a prímet, ők hárman együtt 11-szer találtak be.
(Görög) tragédia azonban nem történt, szerdán máris lehet javítani a kizárólag fiatalokkal felvonuló amerikaiak ellen.
Cseh Sándor szövetségi kapitány
„Nagyon érezhető volt, hogy ennek az új csapatnak így együtt ez volt az első mérkőzése. Ráadásul az elején kicsit szerencsétlenek voltunk, három olyan gólt kaptunk, ami nem igazán helyzetből született, időnél, kipattanóból… Mert egyébként nem gondolom, hogy a görögök sokkal rutinosabbak lennének, de hazai pályán, két komolyabb partnerrel végigcsinált edzőtábor után azért határozottabb volt a játékuk.
Magunkról azt mondanám, hogy nem volt bennünk gyorsaság, sokan nem mertek kapura nézni, a blokkok nem voltak magasak és lábbal nem dolgoztunk eleget emberhátrányban. Persze, nekem is első meccsem volt női kapitányként, és nagyon nem szeretek kikapni, viszont azért mégiscsak az a fontos, hogy lássam a játékosokat, ki miként teljesít, miként reagál bizonyos helyzetekben, pontosan ezért tartom ezt a mérkőzést is rendkívül hasznosnak.
Azt eddig is tudtuk, de most több fiatal élesben megtapasztalhatta, mennyivel más szint a felnőtt válogatott, mint az utánpótlás-világversenyek. A küzdeniakarás nem volt rossz, baj nem történt, mindezt közösen kell szépen megbeszélnünk a folyamatos fejlődés érdekében.”
Női Világkupa, Divízió I, Alexandropoulis
A-csoport
Görögország–Magyarország 14-10 (4-2, 3-1, 4-4, 3-3)
Góljaink: Faragó 3, Keszthelyi 2, Hajdú, Varró, Tiba, Leimeter, Baksa
fotó: MVLSZ
