Új filmmel jelentkezik Mészáros Márta rendező.
Az Aurora Borealis – Északi fény két idősíkon futó, fordulatokban gazdag családtörténet, amely anya és lánya kapcsolatának mélységeit boncolgatja. A Bécsben élő sikeres ügyvéd, Olga (Tóth Ildikó) idős anyja, Mária (Törőcsik Mari) váratlanul kómába esik. Amíg Mária élet és halál közt lebeg, Olga egy mélyen elhallgatott titokra bukkan. Az egyre szenvedélyesebb kutatás az ’50-es évek háború utáni Európájába vezeti vissza, ahol útja végén ő maga áll: egy olyan ember, akit korábban nem ismert. A film szokatlan helyzetekben, női érzékenységgel beszél az identitásválságból adódó drámai helyzetekről, a széttöredezett Európa háborúi okozta, soha nem gyógyuló sebekről, az elmúlásról, valamint a hazugságok és elhallgatások leleplezésének felszabadító erejéről.
Az Aurora Borealis – Északi fény a nemzetközileg is elismert, Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas, Cannes-i Nagydíjas és Arany Medve-díjas forgatókönyvíró-rendező, Mészáros Márta 26. alkotása. A film a FilmTeam gyártásában készült, producerei Major István és Gül Togay.
„Személyes bevezető:
Lassan már négy év is eltelt azóta, hogy egy olyan írásra bukkantam a BBC History című folyóiratban, amely rögtön szíven ütött. Éreztem, hogy ez az „én témám”. A cikk az osztrák „háborús gyerekekről” szólt, egy láthatatlan generációról, akik nem ismerik a gyökereiket, eltitkolták előlük a legfontosabbat, hogy ki az apjuk, kik is valójában; az életük hazugságban telt.
Európa csak most kezd foglalkozni a „háborús gyerekekkel”, azokkal a tíz-és százezrekkel, akik a II. Világháború alatti és utáni katonai megszállások idején születtek. A háborús gyerekek születhettek erőszakból vagy szerelmi kapcsolatból, ami a megszálló katonák és a helyi nők között keletkezett. Akár így, akár úgy történt; ezek a gyerekek általában nem tudtak az apjukról, fogantatásukat titok vagy hazugság övezte. Az anyák félelemből vagy szégyenérzetből nem árultál el gyermekeiknek, ki az apjuk. Ez a hazugság egyike a legmasszívabbaknak, lassan hatvan éve tart, és csak most repedezik a hazugság burka. Ma Európában többszázezer „háborús gyerek” – ma már középkorúak vagy idősebbek – él: orosz, amerikai, angol, francia, német, lengyel katonák gyerekei. Fogantatásuk összefügg a XX. század nagy traumáival és azok elhallgatásával. Magyarország a szovjet megszállás alatt hasonló traumákon ment keresztül, de a magyar „háborús gyerekek” kutatása még el sem kezdődött.
Egész életemben ezek a témák érdekeltek, ezekről forgattam filmet: hazugságról, árulásról, születésről, családról, szeretetről. Engem az fogott meg a legjobban, hogy egy mai, „átlagos” család feszültségei, boldogtalansága is az évtizedekkel ezelőtti és soha be nem vallott bűnökre vezethető vissza. Szinte minden családban vannak sötét titkok, elhallgatott bűnök, amelyek több generáció életét is tönkre tudják tenni. Történetünk Bécsben játszódik a négyhatalmi megszállás alatt, tehát a háború után, már a béke idején és napjainkban. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a bűn idején is béke volt már, és a történet voltaképp a máig nyúlik. Szereplőink között van osztrák, spanyol, orosz, magyar, hiszen a háború össze-vissza sodorta a különböző nemzeteket, és a mai Európa is soknemzetiségű. Azért is tettük a történetet Bécsbe, Európa „szívébe”, hogy jelezzük: ez nem egyetlen nép tragédiája, hanem összeurópai ügy, és mindig újra kezdődik, ha valahol háborús konfliktus van. A filmben két gyermek születik, az egyik szerelemből, a másik erőszakból. A múlt titkaira csak napjainkban derül fény. A film tehát nem a háborúról szól, ez egy mai történet, látszólag semmi köze hőseinknek a múlthoz. De Olga és a fia, Robert, hordozzák a múltat a zsigereikben, és csak úgy szabadulhatnak fel, ha megtudják az igazságot: hogy kik ők, és honnan jönnek. Ehhez mindenkinek joga van.
Ez egy erős érzelmi töltésű, torokszorító történet. Arra törekedtünk, hogy már a film első részében átérezzék a nézők is ezt a szorítást, a kimondatlan, de sejtett titkok drámáját, és a film végéig tartsuk a feszültséget, ugyanakkor a film végén a nézők kapjanak katarzist és reményt, a szeretet reményét.
Megvalósítás:
A forgatókönyv előkészülete alatti kutatás során megismerkedtünk azzal az osztrák történész nővel, Barbara Stelzl-Marx-szal, aki jó tíz évvel ezelőtt elkezdte kutatni az osztrák megszállási gyerekek és szüleik történetét. A találkozás és a kutatás olyan izgalmas volt, hogy ebből egy dokumentumfilmet is forgattunk, ahol interjúkat készítettünk megszállási gyerekekkel, és megnéztük a helyszíneket – ez a film egyfajta előkészület is volt a játékfilmhez. A dokumentumfilm forgatása során is éreztük a különös kontrasztot a jól öltözött osztrák polgári külső és a belül égő fájdalom között, amit riportalanyaink hordoztak. Ez a kontraszt fontos eleme a filmnek.
A film képileg több síkon játszódik: az első sík a jelen, egy békés Bécs, jómódú osztrák környezet, egy sikeres nő, jólét, ahol látszólag semmi probléma nincs. De a tetszetős külső mögött egy magányos, az érzelmeit kimutatni képtelen, sérült, magányos nő, Olga áll. Ugyancsak a jelen része Mária háza, amely a múlt helyszíne is egyben, tipikus magyar falu a nyugati határhoz közel.
A másik sík a flashback: az ötvenes évek egy magyar faluban és Bécsben. A flashback-en belül is egy külön képi világ az az emlékkép, amit Mária nem mond el Olgának, az ősbűn, amely a film kulcsa. Ezt a jelenetet a múltban is látjuk és a jelenben is, az Öreg Mária ismét újra éli, eljátssza, hogyan történt, a múlt itt találkozik a jelennel.
A harmadik sík az epilógus, egy, a korábbiaktól teljesen elütő, északi táj és a sarki fény: a különleges helyszín jelzi, hogy hőseink kapnak esélyt a feloldozásra és az újrakezdésre. A filmben a főszereplő a táj és az emberi arc. Ennek kifejezésére a nagy tehetségű lengyel operatőrt, Piotr Sobocinski Jr-t éreztem a legalkalmasabbnak, aki örömmel vállalta a felkérésünket.
A filmben nagy szerepe van a tájnak, de a legfontosabb a színészi játék. Mária szerepére megtaláltuk a tökéletes színésznőt, Törőcsik Marit, sőt, már a forgatókönyv írása közben is rá gondoltunk, vele beszélgettünk, használtuk az ő bölcsességét, és azt a különös tapasztalatot, hogy ő is a csodával határos módon jött vissza egy kómából. Törőcsik Mari ma Európa egyik legnagyobb színésznője, háromszor nyert Cannes-ban, kétszer Aranypálmát (legjobb színésznő), egyszer életmű díjat. Mari azonosult a szereppel, készen állt arra, hogy eljátssza Máriát. Törőcsik Marival filmet kell forgatni, elég baj az, hogy nem vagyunk elég büszkék a csodáinkra.
A forgatókönyvben igyekeztünk izgalmasan, némileg krimi-szerűen adagolni az információkat. A néző többször hiheti, hogy már érti, mi történt, és utána rá kell jönnie, hogy még semmit nem tud, csak lassan áll össze a múlt, mint egy bonyolult puzzle. A megvalósításban is ez a fokozódó feszültség jelenik meg.
Végső soron természetesen azt folytatom, amihez értek: ez is egy Mészáros Márta-film. Az én stílusom realizmus fölötti, valaki úgy jellemezte, hogy nálam mindig megterítenek, de soha nem eszik meg az ebédet. Hiszen az érdekel a legjobban, hogy mi történik az emberekben, a lelkükben, hogyan küzdenek meg a sötét múlttal, a hazugságokkal, hogyan harcolnak önmagukért, a szabadságukért.
Ez a film röviden egy izgalmas mai történet, amiből az derül ki, hogy a háború még mindig nem ért véget.” – osztotta meg gondolatait Mészáros Márta rendező.
Országos bemutató: 2017. október 19.
Forgalmazza: Vertigo Média
AURORA BOREALIS – ÉSZAKI FÉNY
színes magyar film
Hossz: 104 perc
Szereplők: Törőcsik Mari, Tóth Ildikó, Törőcsik Franciska, Ladányi Jákob, Eva Prosek, Leslaw Zurek, Ewa Telega, Antonio de la Torre, Hary Prinz, Wunderlich József, Cserhalmi György, Fekete Ernő, Bereczki Zoltán, Monori Lili, Czinkóczi Zsuzsa
Hang: Dolby Digital
Vetítési mód: DCI
Rendező: Mészáros Márta
Forgatókönyvíró: Mészáros Márta, Pataki Éva, Jancsó Zoltán
Operatőr: Piotr Sobocinski Jr.
Vágó: Szántó Komlóssy Annamária
Producer: Major István
Társproducer: Gül Togay
Gyártó: FilmTeam
A film közösségi oldala: www.facebook.com/Aurora-Borealis-972292689460187
