Lőrincz Tamás januártól a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) szakmai igazgatójaként segíti a sportágat.
Az olimpiai, világ- és négyszeres Európa-bajnok kiválóság a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) honlapján Krasznai Bencének így nyilatkozott új feladatáról:
„Sokat beszélgettem a vezetőséggel arról, hogyan képzelem el a jövőmet. Mindig hangoztattam, hogy a birkózás mellett maradnék, s vissza szeretnék adni valamit abból a sok jóból, amit ettől a csodás sportágtól kaptam. A KIMBA rendszere a 2001-ben indult Mr. Tus sportiskola filozófiáján alapszik. Márpedig azt nagyon jól ismerem, hiszen ott nevelkedtem. Akkor is kiderült, s most is jól látszik, hogy a magyar birkózásnak ez, tehát a központosított felkészülés az egyetlen járható útja, amelynek mentén nagy sikereket érhetünk el. Hálás vagyok, hogy ennek a részese lehetek.”
Mint ismert, a KIMBA első nemzedéke tavaly szeptemberben kezdte meg a munkát, így a szakmai stáb gyakorlatilag már teljesen összeszokott, ebbe kell beilleszkednie a tokiói ötkarikás bajnoknak.
„Azt hiszem, minden nagyon gördülékenyen megy. Szerencsére olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikben megbízom. Rendkívül profi stáb foglalkozik a gyerekekkel. Úgy érzem, a sportolók is örülnek annak, hogy itt vagyok. Az első napok meglehetősen pörgősen teltek, megismerkedtem mindennel, a már bejáratott, kiválóan működő rendszerrel, amelyhez minél többet szeretnék hozzátenni – emberileg és szakmailag egyaránt.”
Lőrincz Tamás feladata, hogy felügyelje és összefogja az akadémián zajló munkát.
„A gyerekeknek türelemre és odaadásra van szükségük. A legígéretesebb tehetségek dolgoznak itt, akiknek kiváló adottságokkal rendelkeznek, és a mi feladatunk az, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk belőlük. Minden nap itt vagyok Csepelen, és azért felelek, hogy egyenesben tartsam a három szakág munkáját és elképzelését. Ez nem egyszerű, rendszeresen megbeszéléseket tartunk annak érdekében, hogy mindenki mindent tudjon a fiatalokról: a dietetikustól kezdve a pszichológuson át az edzőkig mindenkinek a munkáját összhangban kell tartani.”
Azt a 35 éves klasszis is elismeri, eddig ismeretlen vizekre evezett, hiszen sportvezetőként korábban nem szerzett tapasztalatot.
„Nekem is új ez a pálya, de nap mint nap tanulok. Nagy kihívást vállaltam, és habár nem egyszerű, úgy érzem, megállom a helyemet. Ha belegondolok, mindig ehhez hasonló munkát képzeltem el magamnak. Kifejezetten tetszik, hogy komplex, tág rendszert kell tökéletesen megismernem, s kézben tartanom. Egyébként az edzésekre is bejárok, nézem, hogyan dolgoznak a srácok, sőt arra is volt példa, hogy beálltam, és velük együtt dolgoztam. Úgy vélem, technikailag is sokat segíthetek nekik. Számos gyerekkori emlék ugrik be, pontosan tudom, min mennek keresztül, mennyire nehéz a családjuktól távol élni, és heti nyolc-kilenc edzésen részt venni egyetlen cél érdekében, hogy a világ legjobbjai legyenek. Egészen izgalmas út előtt állunk, amelyen rengeteg akadályt kell legyőznünk, de biztos vagyok abban, hogy közös erővel sikerül.”
Lőrincz Tamás egyik fő célja a kezdeti időszakban az, hogy kollégáival a lehető legkisebb szinten tartsa a lemorzsolódás mértékét.
„Nem az a legfontosabb feladatunk, hogy utánpótlás klasszisokat neveljünk. Persze, jó, ha már fiatalon »jönnek« a világversenyeken szerzett érmek, de a fő célunk az, hogy a növendékeink a felnőtt mezőnyben legyenek igazán ütőképesek. És ezt nem »spártai rendszerrel« kell elérnünk. Még akkor sem, ha a birkózás a világ egyik legkeményebb sportága. Emlékszem, anno az első két év volt a legnehezebb a Mr. Tus sportiskolában, hozzá kellett szoknom a szabályokhoz. Itt Csepelen mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a gyerekek jól érezzék magukat – amellett, hogy rengeteget dolgoznak. Olykor ki kell szakítanunk őket az edzések és a tanulás monoton körforgásából. Kulturális programokra vagy épp gyógyfürdőbe járunk velük, figyelünk a regenerációra, színesíteni próbáljuk a mindennapjaikat. Így még szorosabb kapcsolat alakulhat ki köztük, a sportág és az egész társaság között. Márpedig ha ez megvan, akkor sokkal könnyebb átvészelni a nehéz mindennapokat, s máris egyszerűbbnek tűnik az a bizonyos kőkemény út.”
Fotó: MBSZ/Róth Tamás
