Már a második hete készül újra együtt a magyar férfi asztalitenisz-válogatott, ami annak fényében különösen örvendetes, hogy olyan külföldi riválisról is tudni, aki két hónapja gyakorlatilag a lakását sem hagyhatta el.
A Magyar Asztalitenisz Szövetség tájékoztatása szerint a járványhelyzet kirobbanása óta a legtöbb sportolónak a versenyek és a tétmérkőzések hiányoznak a legjobban, de van a jelenlegi szituációnak egy jó oldala is.
„Szezon közben olyan sokat versenyzünk és utazunk, hogy hosszabb edzésre nincs időnk – beszélt az Ormai-csarnokban egy pihenő alatt a „vírusmentes” életükről Majoros Bence. – A mostani időszaknak az a pozitívuma, hogy nem kell versenyről versenyre utazni, nyugodtabb a légkör, és tényleg csak arra kell összpontosítanunk, hogy a lehető legtöbbet fejlődjünk.”
Majoros a kijárási korlátozás alatti időszak nagy részét otthon, a nyírbátori pingpongteremben töltötte Szudi Ádámmal, amolyan kétszemélyes edzőtáborban. Arról viszont szó sincs, hogy a házi koszt miatt néhány kiló felszaladt volna rá: „Sőt, fogytam! Az viszont tényleg furcsa volt, hogy két hónapot Nyírbátorban töltöttem, többet szerintem, mint az elmúlt öt évben összesen. Nem otthon aludtam, hanem a pingpongteremben, de így is jó érzés volt.”
Ecseki Nándor szintén szűkebb pátriárkájában húzta ki a legnehezebb heteket.
„Én Szolnokon tudtam készülni Molnár István Patrikkal, valamint a szövetségtől kaptunk egy adogatógépet, aminek nagy hasznát vettem otthon – mondta a balkezes játékos, akit a motiváció fenntartásáról is megkérdeztünk. – Ez az életünk, azért jövünk le minden nap a terembe, hogy jobbak legyünk. Az egy dolog, hogy most néhány hónapig nem tudunk versenyezni, de a motiváció szerintem ettől nem csökken, amíg az a cél lebeg előttünk, hogy minél jobb játékosok legyünk és ezt megmutathassuk majd, amikor újraindulnak a versenyek.”
A többiekhez képest talán Lakatos Tamás került a legnehezebb helyzetbe, térdsérülés is hátráltatja, de azért neki is volt lehetősége játszani az utóbbi hónapokban.
„Március hatodikán mentem ki Dániába, és április első feléig még tudtam edzeni, utána viszont szinte mindenki hazament. Csak egy francia srác maradt, de ő is sérülésből tért vissza, és nem akart annyit játszani, valamint egyéb nehézségek is adódtak a vírushelyzet miatt. Összességében viszont nem gondolom, hogy nagyon rosszul jártam, mert másoknak ilyen lehetőségeik sem voltak” – mondta Lakatos Tamás, aki a következő szezonban is a francia Amiens STT-t erősíti, de Ecseki Nándorral Portóba költözik, hogy az ottani edzőcentrumban fejlődhessen.
A felnőttválogatott keretével edz három fiatalabb játékos is András Csaba, Both Olivér és Juhász Patrik személyében.
„Én szerencsésebb voltam, mert nekünk van otthon asztalunk, játszhattam a bátyámmal, tudtam a szervákat gyakorolni, de így is nagyon nehéz időszak volt, örülök, hogy újra a válogatottal együtt gyakorolhatok” – számolt be az utóbbi heteiről Both Olivér.
A terembe már András Csaba is nagyon vágyott vissza: „Megszoktam a mindennapos ittlétet, a folyamatos edzéseket. Kiestem ebből a megszokott ritmusból, és egyszerűen nem bírtam elviselni az otthonlétet.”
Az edzéseket új, ám korántsem ismeretlen szövetségi kapitány tartja a fiúknak.
„Muskó Petivel már a nyírbátori időszakban is tartottuk a kapcsolatot, így régebb óta részese az edzéseinknek, meg ugye korábbról is ismertük már – nyilatkozta Szudi Ádám. – A női válogatott segédedzőjeként nekünk is besegített néhány versenyen, szóval volt már kapcsolatunk vele, tudtuk, hogy nagyjából mire számítsunk. Eddig minden szuper.”
Az új kapitány számíthat elődje, Aranyosi Péter segítségére, no meg a szabadidejében a válogatott menedzsereként ténykedő Zwickl Dániel szaktudására, tapasztalatára is.
„Ő a háttérből nagyon sokat tud segíteni azzal kapcsolatban, hogy ki melyik csapatban játszik majd a következő idényben, milyen edzőtáborban fog készülni, illetve további szervezési kérdésekben is. Aranyosi Peti pedig marad a MOATSZ kötelékében, és ő nemcsak ilyenkor tud a játékosokkal foglalkozni, hanem akkor is, amikor majd beindul a versenyszezon, és nekem sokat kell úton lenni” – mondta Muskó Péter.
A magyar válogatott tagjai eddig tehát viszonylag fitten és szerencsésen átvészelték a vírushelyzetet, több külföldi „kollégájukról” azonban ez nem mondható el.
„A nemzetközi mezőnyről hírfoszlányaink vannak – folytatta a kapitány. – Van olyan edzőközpont, ahova négy embert már beengedtek, többet viszont még nem. Van, ahol két partnernek maszkban kell játszania, de olyanról is tudunk, aki két hónapja be van zárva egy ötven négyzetméteres lakásba, és ütőt sem tud fogni. Az tehát mindenképp a hasznunkra válhat, hogy mi ilyen körülmények között, együtt tudunk készülni.”
fotó: Magyar Asztalitenisz Szüvetség
