Mindenki Svájcba!

Pár óra múlva megkezdődik a 2009. évi jégkorong világbajnokság. Ez a világverseny számunkra, más lesz mint a többi, mert hetven év után újra a világelit tagjai közé között ott van a magyar jégkorong válogatott!

Emlékszem, amikor a ’90-es évek elején a magyar jégkorong válogatott a C csoportban szerepelt. A néhai Budapest Sportcsarnokban sok szép emlékezetes találkozót játszottak az akkori sztárok, mint például Kiss Tibor, Hudák Gábor, az Ancsin-testvérek. Teltek múltak az évek, és Kercsó Árpád kinevelt egy csodálatos generációt (Palkovics, Ocskay, Szélig, Kangyal), és ők újra nagy célokért küzdhettek. A 2000-es évek környékén, már a B csoport táján toporgott a nemzeti csapat. Újabb minőségi játékosok, egy remek külföldi szakemberrel együtt, olyan folyamat elindult, ami korábban szinte lehetetlennek tűnt, az álmokat megvalósítani. Megerősödni és stabilan a B csoportban lenni.

Újabb lépcsőfok, egy kanadai szakember Pat Cortina lett a szövetségi kapitány. Az észak-amerikai edzővel, egyre izmosabb lett a magyar csapat. Palkovics Krisztián, Szélig Viktor, Kangyal Balázs, Szuper Levente, és persze Ocskay Gábor. Egyre merészebb célokat tűzhetett ki a magyar csapat. Ez az álom 2008-ban Japánban született meg, a csoda, az álom:

A szapporói-csoda:

Hetven év után újra a világelit tagjai vagyunk. Ki mondani is furcsa, de annál örömtelibb a boldogság, a csapat megcsinálta a bravúrt, amire kevesen lettek volna képesek…

2009. március 25-én megváltozott az élet. Elhunyt, Ocskay Gábor. Padlót fogott mindenki. A csapat, a jégkorongsport-család, a szurkolók, és a közvélemény. Azonban közeledik a világbajnokság, ezt a nagy terhet a csapatnak el kell viselni.

Pár óra múlva megkezdődik a vb. Ott vagyunk mi is. Egy olyan nemzet, ahol Európában nálunk van a legkevesebb jégkorong-csarnok, a versenyzők száma, és lehetne még sorolni, de ez kit érdekel most. Olyan csapatokkal játszunk, akiket eddig, csak TV-n láttunk, vagy egy gálamérkőzésen játszottunk, a világhírű Kanadával, vagy a szlovákokkal.

Tudom, hogy kevés az esélyünk a bennmaradásra, de azért szép a sportban, hogy a papírforma nem mindig jön be. Küzdjünk, harcoljunk, és a magyar szívvel, hátha sikerülhet a bravúr: ott ragadni az A csoportban. Legyen bárhol a magyar szurkoló, akár Magyarországon, akár Svájcban, ott vagyunk a csapattal lélekben!

Hajrá Magyarok!

Kárpáti Balázs