Nosztalgia-parti jöhet össze Tokióban

Fair Play-díjas is lehetett volna, de a tokiói repülőjegynek sokkal jobban örül Márton Richárd

Nem sokkal a budapesti Európa-bajnokság után Selmeci Attila. a 200 pillangón világcsúcstartó Milák Kristóf edzője sportszerűségi díjra érdemes nemes tettnek nevezte az olimpiáról lemaradt Biczó Bencének és Márton Richárdnak azt az elhatározását, hogy kitartanak a Tokióban győzelemre is esélyes edzőtársuk mellett. Noha céljukat vesztett úszókként az edzéseket szüneteltetve akár nyaralni is indulhattak volna.

Selmeci szívből jövő nyilatkozata után egyszer csak egyesről hatosra fordult a kocka, aminek viszont egyedül Márton örülhetett. Ricsivel azt a jó hírt közölte Dr. Sós Csaba szövetségi kapitány, hogy szüksége van rá Tokióban a mixed vegyesváltóban, és az sem kizárt, hogy szerepet ad a Budafóka úszójának a nagyobb kihívást jelentő 4×200 méteres gyorsváltóban is. Biczó ugyanakkor megmaradt kitartó edzőtársaknak.

Fel vagyok dobva, és áldom az eszemet, hogy az Európa-bajnokság után nem eresztettem le. Mindent majdnem úgy csináltam, mint ha jómagam is az olimpiai csapat tagja lennék, bár az is felötlött bennem, hogy ha már így jártam, az edzésmunkát majd valamikor az olimpia után is folytathatnám. Feltéve, hogy nagy kedvet érzek hozzá. Most viszont, hogy Csaba bácsi (a szövetségi kapitány) azzal lepett meg, hogy beállított a vegyesváltóba, általános tartalékként pedig a gyorsváltóban is a bevethető úszók közé sorol, valósággal megtáltosodtam. Elképesztően jól megy az úszás!” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a 21 esztendős, Miláknál egy évvel idősebb Márton Richárd, akit senkisem emleget Richárdként, csak Ricsiként.

Nosztalgia-parti Tokióban?

A 180 fokos fordulat után nem csak az történhet meg Mártonnal, hogy a bravúrra is képesnek tartott 4×200 méteres gyorsváltó „legénységét” erősítheti, hanem annak tagjaként egy szép emléket idéző sprinternégyes nosztalgia-partijának a résztvevője is lehet.

Négy évvel ezelőtt Indianapolisban, a junior világbajnokságon az amerikaiakat egyetlen századmásodperccel megelőzve, korosztályos világcsúcsot javítva győztünk a 4×200 méteres gyorsváltóban. A nyerő négyesből Milák Kristóf, Holló Balázs, Németh Nándor és jómagam is a Tokióba készülő úszóválogatott tagjai vagyunk. Így aztán van esélye annak is, hogy „retrózhatunk” egy nagyot Japánban, ami számomra már hab lenne a tortán.

Mindez a boldogság egy olyan úszót érhet, aki tavaly januárban egy lépésre, úszónyelvre fordítva, egy karcsapásra volt attól, hogy hátat fordítson a sportágának. Rossz irányt vett, és még rosszabb következtetéseket vont le mindabból, ami az uszodában, a családjában és a kapcsolatában történt vele, aminek az lett a vége, hogy néhány nappal az indulás előtt lemondta a thaiföldi edzőtábort.

Süllyesztőbe is kerülhetett volna

Nem én voltam az első, aki holtpontra jutott, és akinek tele lett a hócipője a hajnali ébresztőkkel, a lemondásokkal, és minden rosszal, amit az úszásba bele lehet magyarázni.  Sok úszó fejében fordult már meg egy rossz pillanatban, hogy minek is ez nekem, miért hajtom magamat, ha nem jutok egyről a kettőre. És én pontosan erre a vágányra tévedtem. Nem leányálom hetente tízszer nekifeszülni az edzéseknek, 5- 5.5 órát faltól falig tempózni, és a munkát még a konditeremben is folytatni. Erős mehetnék fogott el, üzentem is, hogy engem ne várjanak a repülőtéren. Az edzők és a szövetségben dolgozók nyomban küldtek a riasztást Dr. Wladár Sándornak, a MUSZ elnökének, aki menten hívott, és jó egy órán át érvelt a maradásom mellett. Nem úgy szólított meg, mint egy főnök, hanem sporttársamként, olimpiai aranyérmesként, és ami megfogott, emberként, emberbaráti szavakat használva. Úgy éreztem magamat a hosszú telefonbeszélgetés végén, mint a hajótörött, akinek mentőövet dobtak. Ha akkor Sanyi bácsi, mert nekem az,  nem fordít vissza, és nem nyúl a hónom alá, valószínűleg elsüllyedek, és az úszóberkekben gyorsan el is felejtették volna a nevemet. Hallgattam rá, ahogy azt sem bántam meg, hogy beálltam Selmeci Attila csapatába, mert ott nem csak én segítettem Kristófnak, hanem ő is nekem, ahogy persze Bence is.

A világot most rózsaszínben látó Ricsi ezen a héten négy számban tesztelheti magát a római Sette Colli nemzetközi versenyen, ahol nem ő lesz a főszereplő, mert a magyar válogatottak közül Hosszú Katinka,  Bohus Richárd, Kalmár Ákos, Milák Kristóf  és Verrasztó Dávid is rajthoz áll, méghozzá  igen erős nemzetközi mezőnyben.

 

SzalayPéter (SzPress Hírszolgálat)

Fotók: Derencsényi István – MUSZ, a csoportképeken a junior VB-t nyert magyar váltó