Pétervári Molnár Bendegúz optimistán készül Tokióra

A kiemelt sportágak közé tartotó evezés fölött egyelőre egy versenyző tartja az esernyőt: Pétervári Molnár Bendegúz.

A Budapest Evezős Egylet (BEE) egypárevezősben küzdő versenyzője 2016 után 221-ben is ott lesz az olimpián. Bendegúzzal kétnapos budapesti tartózkodása során sikerült hosszabban beszélgetni.

Szeretném kérdezni, melyik versenyyen ért el olyan sikert, amit már mérföldkőnek lehet nevezni a pályafutásában?

2009-ben volt egy nemzetköz i ifjúsági regatta a csehországi Brnoban, ahol Papp Gergellyel párban sikerült nyernünk. Ennek annál is inkább örültem, mert mindössze három évvel előbb ültem először hajóba és igazán csak 2008-ban vettem komolyabban az edzéseket.

Az első vízreszálláskor 13 éves volt. Az előző években próbálkozott más sportágakkal is?

Olyannyira így volt ez, hogy előbb úsztam, majd igazolt jégkorongozó lettem. A nyolcosztályos Veres Péter Gimnázium tanulójaként két év után hagytam fel az úszással, a hoki sokkal tovább megmaradt.

Az első időktől édesapja, Molnár Zoltán az edzője. Hogy működik ez a kettős kapcsolat?

Elégedett vagyok, mivel minden kérdést meg tudunk egymással beszélni vagy vitatni, de előbb-utóbb eljutunk a közös nevezőre. Az is szerencsés dolog, hogy ő a BBE-ben edzőként dolgozhat, így hivatalból foglalkozik velem. Ha jól mennek a dolgok, együtt örülünk, ha hullámvölgybe kerülök, együtt kell onnan kilábalnunk. Az eddigi pályafutásomból a 2011-es évre emlékszem különösen szívesen  vissza, mivel az Európa-bajnokságon harmadikok, a világbajnokságon pedig hatodikok lettünk.

Teltek-múltak az évek, amíg egyszer azt vette észre, hogy egyedül maradt.

2015-ben az első számú partnerem, Papp Gergely súlyos sérülést szenvedett, ezt követően kényszerűségből váltottam egypárra. A következő évben a luzerni regattán az utolsó lehetőséget sikerölt megragadnom, onnan jutottam ki Rio de Janeiroba, ahol várakozás alatt szerepeltem.

Azóta öt év telt el és ismét ott lehet az olimpián, a Tokióban rajtoló evezősök mezőnyében.

2017-ben nyertünk Juhász Adriánnal egy tengeri világbajnoki címet, 2018 nagyon vegyes év volt és a 2019-es is lehetett volna jobb. Ezért nekem kimondottan jól jött az olimpia 2021-re történt halasztása. Bár átestem a vírusfertőzésen, de összességében így is sokat léptem előre erőnlétben, technikában és motivációban egyaránt.

Így érkezett el 2021, amikor Ön ismét kiharcolta az olimpiai kvótát Varesében.

Előzőleg a hazai válogatókat kellett megnyernem, amelyek egyikére a törökországi edzőtáborban került sor. Az ott töltött heteket egyébként nagyon jól sikerült kihasználnom, így a sikeres kvótaszerzést követően optimista vagyok az olimpiai szereplésemet illetően.

A hangulatát tovább javították az utóbbi hetek edzőtáborozásai is?

Feltétlenül, hiszen horvát edzőpartnereim az evezősvilág legelső vonalát képviselik, közös gyakorlásaink különösen hasznosak. Ezért is csak két napra jöttünk Budapestre. Kedden felvettük az olimpiai formaruhát, szerdán pedig már  ismét a kitűnő edzéslehetőségeket biztosító, Split közelében lévő, 16 kilométer hosszú víztározóhoz igyekszünk. Tokióban egyébként csak akkor lennék elégedett a szereplésemmel, ha olimpiai pontot tudnék szerezni. Ehhez legalább a nyolcadik helyen kellene végeznem.

(jochapress / Jocha Károly)