Óriási siker született Svájcban, ugyanis Takács Boglárka megnyerte a női 200 métert az atlétika Gyémánt Liga lausanne-i állomásán.
Úgy látszik, megvan a sikerrecept: ha Takács Boglárka egy 100 méteres futammal vezetheti fel a 200 méteres síkfutást, az garantáltan jól sikerül. Így futott tavaly június 8-án 22.77-et (+0.4) az MTK-pályán, majd idén május 26-án 22.71-et (+0.8) ugyanott, a Lantos Mihály Sportközpontban egyaránt a World Athletics Continental Tour elnevezésű sorozatának bronzkategóriás viadalán. Most pedig ugyanígy tett Svájcban, a lausanne-i Gyémánt Liga-versenyen: ezúttal 0.5-ös hátszélben 22.76 másodperc alatt tette meg a távot, amivel megnyerte a versenyszámot! – számolt be csütörtökön a magyar szövetség.
Miután előtte futott egy 11.35-ös 100 métert, amire már csóválta a fejét. Pedig ott is csak egy 10.92-t tudó amerikai, Jenna Prandini előzte meg.
„Kezdem a százzal! Összességében jónak éreztem a melegítést, jól ment a lábam, és eléggé motivált is vagyok még az olimpia után, mert úgy érzem, hogy még mindig maradt mind a százas, mind a kétszázas futásaimban, és szeretném kihozni azt, ami idén bennem van, úgyhogy izgatottan várom ennek a szezonnak a további alakulását
– vezette fel a svájci este történéseit.
Szóval így álltam neki ennek a napnak is, és a száz méter egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Eléggé meg is lepett, hogy szinte majdnem elfáradtam a végére, nehezeknek éreztem a lábaimat, nem annyira értettem, hogy miért. Azóta már az edzőmmel átbeszéltük, és szerinte nem melegítettem eleget a száz előtt. Kicsit óvatosra vettem, mert tudtam, hogy két futásom van, és a kétszázat is jól kell megcsinálnom. Úgyhogy lehet, hogy talán ez volt a hiba, nem tudom pontosan, viszont olyan szempontból mindenképpen jó volt, hogy futottam százat, hogy megélesítette a lábamat a kétszázra, és nekem ez így kifejezetten bevált eddig, mert akárhányszor huszonhárom másodpercen belül futottam a kétszázat, mindig volt előtte nagyjából egy órával egy százas futásom. Most is sikerült ezt a szép szokásomat megtartani…”
Sikerült, bár most egy óra és 22 perc volt a két futás között: 18:30-kor rajtolt az – egyébként ellenszeles – 100-as futama, majd 19:52-kor a 200-as.
„A hazai bronzkategóriás versenyeken volt ez a menetrend, és ott eddig bevált, úgyhogy vártam, hogy most mit tudok kihozni belőle
– mondta a félkörös versenyszámról, amelynek a hetes pályáról vágott neki.
Mondjuk kicsit megijedtem, hogy ha ilyen rosszulesett a száz méter, amit egyébként szeretek és vártam és úgy éreztem, hogy jó formában vagyok, akkor milyen lesz a kétszáz. De úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok, akkor maximum elfáradok nagyon, de megpróbálom elkezdeni úgy, ahogy kell, úgy futni, ahogyan a legjobb, és ha technikailag jó lesz, akkor remélhetőleg az idő is az lesz. Azt tudtam, hogy körülbelül 22.6-22.7 körüli kell ahhoz, hogy nyerjek vagy nyerjen valaki, és nagyjából annyi is kellett. Egyébként az nagyon meglepett, hogy amikor a kanyarkijövetnél voltam, senkit sem érzékeltem magam körül sehol. Fura is volt, mert nagyon erős volt a mezőny, és előzetesen egy helyit, egy svájcit leszámítva mindenkinek huszonhármon belül volt az idei legjobbja, emiatt tudtam, hogy azért ez nem lesz olyan egyszerű futam. Próbáltam az elején úgy futni, hogy nem nagyon megfutni az első százat az olimpiából tanulva, de közben úgy futni, hogy a mögöttem lévő pályán induló holland minél később érjen utol vagy ne érjen utol, és sikerült. A kanyarkijövetnél meg próbáltam mindent beleadni, ami maradt, és még egy fokozattal feljebb kapcsolni, úgyhogy nagyon jó volt, egyébként élveztem.”
És ezúttal a végét is bírta – sőt, kifejezetten jól bírta.
„Maximum az utolsó tíz méterre fogytam el egy icipicit, de egyáltalán nem vészesen, nem savasodtam be úgy, mint az olimpián, az nagyon durva volt
– emlékezett vissza utólag is szörnyülködve.
Ott nem az utolsó tízre, hanem az utolsó százra fogytam el… Úgyhogy szerintem ez taktikailag is jobban felépített futás volt, meg kivitelezésben is, nem feszültem túl az első százat, hanem igazából ösztönösen jól futottam meg, ahogyan kell, annyi erőt tettem bele, így maradt a második százra is, és a közepét, a kanyarkifutást, hogy ott egy picit még jobban belelépek, még jobban a mozgásra figyelek, azt is meg tudtam csinálni. És elsőre tényleg meglepett, hogy nem volt körülöttem senki, de nagyon örültem neki, és onnantól úgy voltam vele, hogy jó, akkor innen már nem is szeretnék senkit látni a végéig.”
De vajon tudta, látta, érezte, hogy megnyerte? A végén hét századmásodperc volt a különbség a második helyezetthez, a 22.50-et tudó német Jessica-Bianca Wessollyhoz képest.
„Igen, mert az elején elég hamar beértem a svájci lányt, aki szintén elég erős futó, azt hittem, hogy később fogom csak utolérni, és bár utána a kanyarkijövetnél a végén éreztem, hogy valaki középen jön, nem volt annyira nagyon közel, igyekeztem tartani a mozgásban a frekvenciát
– válaszolta meg a kérdést.
Jó volt! Emlékezni fogok erre a versenyre, a kis rajtszámomat elrakom, mert gyűjtögetem ezeket a Gyémánt Ligás rajtszámokat, illetve ez az oldalsó gyémántalakú rajtszám is nagyon szép, úgyhogy igyekszem majd minél többet gyűjteni ezekből. Ugye ez a második legjobb időeredményem kétszáz méteren, szóval maximálisan elégedett vagyok vele. És igen, talán ez most megnyitja majd a kapukat, mert a szezon elején ennél gyengébb eredményekkel is lehetett Gyémánt Ligán kétszázat nyerni. Most sajnos ez nem olyan kategória volt, de majd hátha a jövőben úgy adódik, hogy…”
Hogy ott lehet a mezőnyben akkor is, amikor a női 200 méter Gyémánt Liga-versenyszám. Mert idén nem az, ezzel mi is tisztában voltunk és vagyunk, mégis azt gondoljuk, hatalmas elismerést érdemel Bogi azért is, hogy egy a legrangosabb sorozat állomásának keretében megrendezett számot meg tudott nyerni. Nem gyakran fordul elő ez a magyar atlétikában, úgyhogy meg kell becsülni az ilyen sikereket. Jó leírni még egyszer: Takács Boglárka Gyémánt Liga-versenyt nyert. Ráadásul olyan idővel, amilyennel az olimpián magabiztosan be lehetett jutni az elődöntőbe.
„Ez a kétszáz szerintem szuper, én nagyon örülök neki, és szerintem ő is, hogy nyerni tudott egy ilyen versenyen. Ott volt a holland Tasa Jiya, akit még szerintem kétszázon nem vert meg soha”
– jegyezte meg edzője, Németh Roland, akivel telefonos kapcsolatban állt csütörtök este, beszéltek a két futás között is. És aki két napja nekünk azt nyilatkozta, szeretné, ha lenne még Boginak idén versenye. Hát, nagy kár lenne, ha már nem lenne.
Összefoglaló:
A győztesek:
férfiak:
200 m: Letsile Tebogo (botswanai) 19.64 mp
400 m: Matthew Hudson-Smith (brit) 43.96 mp
1500 m: Jakob Ingebrigtsen (norvég) 3:27.83 p
110 m gát: Rasheed Broadbell (jamaicai) 13.10 mp
távolugrás: Miltiadisz Tentoglu (görög) 8,06 m
gerelyhajítás: Anderson Peters (grenadai) 90,61 m
nők:
100 m: Dina Asher-Smith (brit) 10.88 mp
800 m: Mary Moraa (kenyai) 1:57.91 p
3000 m: Diribe Welteji (etióp) 8:21.50 p
100 m gát: Jasmine Camacho-Quinn (Puerto Ricó-i) 12.35 mp
400 m gát: Femke Bol (holland) 52.25 mp
magasugrás: Jaroszlava Mahucsih (ukrán) 1,99 m
súlylökés: Chase Jackson (amerikai) 20,64 m
csütörtökön rendezték:
férfiak, rúdugrás: Aramnd Duplantis (svéd) 6,15 m
fotó: atletika.hu
