A Foci, Sport és Hagyomány novemberi adásaiban is az 1964-es tokiói olimpiával kapcsolatos évfordulók, visszaemlékezések voltak terítéken.
Szigorúan időrendi sorrendben Dr. Kamuti Jenő, a Nemzet Sportolója, kétszeres olimpiai ezüstérmes magyar vívó, orvos, sportvezető, a Nemzetközi Fair-Play Bizottság elnöke volt a 4-ei műsor vendége, a következő héten pedig egy szintén nagyszerű vívó, Sákovicsné Dömölky Lídia látogatott el a stúdióba. Takács Tiborral, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának tiszteletbeli tagjával egy nagyon emlékezetes, közös utazás köti össze őket, amelyre tíz évvel ezelőtt került sor a japán fővárosban:
„A legnagyobb értékünk a múltunk. Együtt voltunk kint az 50 évfordulón, amely egy csodálatos múltbéli utazásra kalauzolt minket.”
Kamuti Jenő így emlékezett vissza:
„5 olimpián vettem részt versenyzőként,rengeteg nagyszerű élményben volt részem,de az egyik legemlékezetesebb pillanat a tokiói záróünnepség volt, amikor kialudtak a lámpák és mindegyikünk kezében volt egy világító lampion és a Sayonara Tokyo-t játszották.”
A zenével kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a magyar nagykövet is fogadta a társaságot, meglátogatták a Zeneművészeti Akadémiát is, ahol Kodály Zoltán módszerével oktatják az ifjú zenészeket, zenepedagógusokat.
Előjönnek a tíz évvel ezelőtti emlékek, a japánok nagyon udvariasak, vendégszeretőek. A metróban egy bottal közlekedő idősebb néni szerette volna átadni a helyét nekünk, mert mi európaiak itt vendégek vagyunk. – osztott meg egy érdességet a japánokról.
Lídia is a kedvességüket, figyelmességüket domborította ki:
„Beléptünk ebbe a régi egyetemi vívóterembe, és nagyon meghatódtunk, amikor a házigazdák megmutatták, hogy aranytáblába vésték a győztesek neveit. Olyan hihetetlen volt, hogy hazánktól ennyire távol még 50 év után is emlékeztek a győzelmünkre.”
Még az apróságokra is nagyon figyeltek, alázatosak voltak és mindent szívből csináltak:
„Volt egy tolmácsnő, akinek pont két éves volt a fia, mint az enyém, behozta a táborba, hogy ne fájjon annyira a szívem, és játszhattam vele egy kicsit mintegy kárpótolva az otthoniakat.”
Tokió csodálatos volt már akkor is, számunkra persze az a város szép, ahol jól szerepelünk, de az 50 éves évforduló idején még fantasztikusabban nézett ki, már készültek a következő olimpiára. Még arra is figyeltek, hogy csak másnap kezdjék el bontani a korábbi olimpiai stadiont, így meghívottként felvonulhattunk a régi helyszínen. Kamuti Jenő a Nemzetközi Fair-Play Bizottság elnökeként egy rövid beszédet is mondott, megemlékezett az önkéntesek csodálatos munkájáról, és egy fair-play díjat is átadott. – folytatta megemlékezését az olimpiai bajnok vívónő.
Íme a teljes beszélgetés:
